A koronavírus mind aggasztóbb mértékű európai megjelenése a tőzsdéket is magával rántotta. A befektetők most szembesülnek azzal, hogy a járvány nem áll meg a fizikai határoknál, s azoknak volt igazuk, akik úgy vélték, a karantén nem akadályozza meg a vírus elterjedését, csak lelassítja azt. Olaszország példája azt mutatja, hogy a koronavírus megjelenése nemcsak a gazdasági, hanem a politikai válságot is elmélyíti: komoly ütésváltásra került sor Giuseppe Conte miniszterelnök és a populista Matteo Salvini között arról, ki felelős a koronavírus ily mértékű tombolásáért. Arról azonban a keleti országok felé kacsintó Salvini nem akart tudomást venni, hogy ebben annak a kormánynak is lehetett némi szerepe, amiben még ő szolgált belügyminiszterként. Kína ugyanis akkor tett szert növekvő befolyásra Olaszországban, amikor még Giuseppe Conte előző kabinetje volt hatalmon, amelyet a jelenlegi kormányban is szóhoz jutó Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Salvini által fémjelzett Liga alkotott. Róma a G7 csoport országai közül elsőként állapodott meg Pekinggel egy éve, arról, hogy a kínai Új selyemút kezdeményezés fontos európai állomása lesz. Az erről szóló megegyezést Hszi Csin-ping kínai elnök 2019 márciusi, nagy csinnadrattával megrendezett római látogatása során szentesítették. Akkor 29 bilaterális megállapodást kötött a két állam, összesen 2,5 milliárd dollár értékben, ez az összeg azonban később akár a 20 milliárd eurót is elérheti. Hszi elnök akkor a Corriere della Serában megjelent vendégkommentárjában arra is emlékeztetett, hogy hét évszázaddal ezelőtt Marco Polo volt az első európai, aki kivételes tisztelettel viseltetett a kínai kultúra iránt.
Szintén e közeledés eredménye, hogy tavaly, az előző évhez viszonyítva, húsz százalékkal nőtt az Olaszországba látogató kínai turisták száma, idén pedig már négymillió kínait várnak. Több megállapodás is született a különböző múzeumok között az együttműködésről is. Bár egyelőre nem tudják, ki vitte az országba a koronavírust, a jelentős kínai jelenlét miatt ezt alighanem sosem sikerül kideríteni. Már csak amiatt is tűnik reménytelennek a nyomozás, mert hiába rendelt el Róma repülési tilalmat január végén Kínából, más országok érintésével továbbra is el tudtak látogatni Olaszországba a kínai turisták.
Peking vonzó hitelekkel próbált magához édesgetni egy sor országot az Új selyemút kezdeményezés révén, a gazdasági programok által kíván az ország igazi nagyhatalmi szereplővé válni, s ezt a célt szolgálják a Dél-kínai-tengeren történő hatalmi játszmái is. Mindezek révén valósulna meg Hszi elnök nagy „kínai álma”. Nyilvánvaló, hogy az „Egy övezet, egy út” (BRI) nevű program nem csak gazdasági útvonalak, illetve az infrastruktúra fejlesztését szolgálja.
Ez a program azonban a koronavírussal megbicsaklott. A világ egy sor országában Kína-ellenes megmozdulások jelezték, hogy az országból érkezők már távolról sem örvendenek akkora népszerűségnek, függetlenül attól, mennyi pénzt hoznak magukkal. A kínaiak már Itáliában sem annyira szívesen látott vendégek. Ám nem csak Olaszország, hanem a világ számos olyan állama vezetett be utazási korlátozásokat Kínával szemben, amelyek érintettek az Új selyemút programban.
Ideiglenesen leállították azon bangladesi-kínai vegyesvállalat működését, amely 2,5 milliárd dollár értékben épít erőművet a fővárostól, Dakkától délre. Szintén leállíthatják az ugyancsak bangladesi monumentális kínai beruházást, a Padma-folyó feletti híd építését, amelyben mintegy ezer kínai munkás vesz részt. Kérdés, meddig tart a felfüggesztés, az azonban már biztos, hogy jelentős csúszás várható ezen beruházások megvalósításában.
Pakisztán bejelentette, késedelmet szenvedhet az új selyemút egyik legfontosabb beruházása is, a 62 milliárd dollár értékű Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) megvalósulása is. Peking ugyan azt állítja, tarthatóak az eredeti dátumok, iszlámábádi szakértők erőteljesen kételkednek ebben. Leállították a lahori metróhálózat építését is, amelyet ugyancsak kínaiak végeznek.
Indonéziában a helyi nagysebességű vasút készül kínai pénzből, ám várhatóan később adják majd át a megaprogramot, mivel sok munkás még mindig nem térhetett vissza a világ legnépesebb muzulmán államába az utazási korlátozások miatt. Kongó csend fogadja a látogatót a kambodzsai Sihanoukville-i gazdasági övezetben, amelyen egyébként 20 ezer kínai munkás dolgozik.
Kína jelentős beruházásokat visz véghez Afrikában. A kontinenst már az Egy övezet egy út program 2013-as bejelentése előtt felfedezte magának Kína. Manapság az Afrika és Peking közötti kereskedelmi kapcsolatok értéke meghaladja az évi 200 milliárd dollárt, több mint 10 ezer kínai cég működik a földrészen. Afrikában még alig jelent meg a koronavírus és Peking azt reméli, az itteni beruházásait nem fenyegeti veszély. Ráadásul az itteni kormányok számár élet-halál kérdése a kínai tőke, más beruházásokra ugyanis aligha számíthatnak. Várhatóan azonban itt is felerősödik a Kína ellenes hangulat, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
