Először „átrendelték” más szolgálati helyre, majd felmentették a munkavégzés alól azt nőt, aki az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) ezredeseként szexuális zaklatás és bántalmazás miatt feljelentést tett közvetlen felettese, egy vezérőrnagy ellen. A munkavégzés alóli felmentés január 1-jétől az ügyészségi vizsgálat befejezéséig, de legkésőbb március 31-éig tart. Ezekben a hónapokban az ezredes még kapja a fizetését, minden más bizonytalan.
A Központi Nyomozó Főügyészség azt a tájékoztatást adta lapunknak, hogy az ORFK tábornoka elleni feljelentés ügyében „alárendelt megsértésének vétsége és más bűncselekmény” miatt indult eljárás jelenleg is folyamatban van, gyanúsítotti kihallgatás azonban mindeddig nem történt. Pedig a katonai büntetőeljárás kezdete, 2019. augusztus 8-a óta több mint fél év telt el. Az ügyészség tavaly novemberi közlése szerint – a sértett ezredesen kívül – hat személyt tanúként hallgattak ki, valamint „adatkérések, orvosi iratok és hanganyagok beszerzése történt meg”. Csak éppen a vezérőrnagy nem került még sorra.
A Népszava múlt évben többször foglalkozott az üggyel. Az ezredesnek „magánéleti kapcsolata” volt a rendőrség csúcsvezetéséhez tartozó vezérőrnaggyal. A nő szakított a férfival, aki ezt követően – az ezredes feljelentése szerint – hónapokon keresztül zaklatta, fenyegette, végül bántalmazta őt. A bántalmazás helyszíne a Teve utcai rendőrszékház volt.
Az ezredest nem pusztán fizikailag, hanem lelkileg is megviselte az eset. Erről tanúskodik egy eddig nem publikált részlet abból a vallomásból, amit a nő szeptemberben tett az ügyészségen. „Zúgott a fejem, forgott velem a világ” – idézte fel a kihallgatáson az eseményeket. Miután összeszedte magát, elment a Hermina úti rendelőbe, ahonnan a Péterffy Sándor utcai intézetbe irányították. Ott röntgenfelvételt készítettek, kiállították az ambuláns lapot és a látleletet. „Másnap sem pszichikailag, sem a testemen lévő kék-zöld foltok miatt nem voltam olyan állapotban, hogy bemenjek dolgozni. Hánytam, szédültem, ezért a háziorvosom betegállományba küldött” – áll a nő vallomásában.
Az ezredes a szolgálati utat megtartva jelentette az esetet Balogh János országos rendőrfőkapitánynak. A Központi Nyomozó Főügyészségen végül azért tett feljelentést, mert úgy érzékelte – azon kívül, hogy őt „átrendelték” más szervezeti egységhez – semmi nem történik az ügyben.
Kezdetben lapunk is hiába kereste az ORFK-t. Kérdésünkre, hogy az országos rendőrfőkapitány milyen intézkedést hozott a panasz kivizsgálására, nem kaptunk konkrét tájékoztatást. A rendőrség csak első cikkünk megjelenése után közölte, hogy a főkapitány továbbította az ezredes bejelentését az ügyészséghez. Furcsaság, hogy a bántalmazott nő ezt a sajtóból tudta meg.
A Transparency International Magyarország sem tartotta megnyugtatónak az eljárást, és arra kérte Pintér Sándor belügyminisztert, a tárca vizsgálja ki, hogy akár az ORFK vezetője, akár más tisztségviselő hibázott-e a bejelentés kezelése során. A Transparency kiemelten fontosnak nevezte, hogy a bejelentés megtétele miatt a rendőrezredest ne érje semmiféle hátrány, ezért a „bejelentést tévő személy megfelelő védelméről történő gondoskodásra” is kérte a belügyminisztert.
Mivel a tárcától erre semmiféle reagálás nem érkezett, szerkesztőségünk is kérdéseket küldött Pintér Sándornak. A Belügyminisztérium a Népszava megkeresését is válasz nélkül hagyta.
A bántalmazott ezredes elmondta lapunknak, hogy a munkavégzés alóli felmentése is méltatlan körülmények között zajlott. Szóltak neki, hogy „minden cuccát” vigye el az irodájából, ne hagyjon ott semmit. Nem biztosítottak számára egy zárható helyet, ahol legalább a bevetési ruházatát tárolhatta volna.
„Bár a nyomozás még folyik, úgy viselkedtek velem, mint akik nem számítanak rá, hogy vissza fogok jönni” – mondta. A vontatott eljárás és a bánásmód szerinte egyértelmű üzenet: „senki ne merjen semmit tenni a rendszerrel szemben”.
Az ezredes szerint könnyen előfordulhat, hogy a vezérőrnagy elleni feljelentése miatt derékba tört a szakmai karrierje, és bármilyen eredménnyel végződik is az ügyészségi eljárás, soha többé nem lesz lehetősége a rendőrségnél dolgozni. Ennek ellenére nem adja fel. Elvi kérdésnek tartja, hogy végigvigye az ügyet: egyebek mellett azért, hogy példát mutasson a hasonló helyzetben lévő nőknek.
