A Science című tudományos lapban bemutatott tanulmány szerint még ha távozik is metán ezekből a hatalmas természetes raktárakból a melegedés hatására, nagyon kevés része éri el ténylegesen a légkört.
A talajban a permafroszt, az óceánok mélyén pedig a metán-hidrátok az ősi szén nagy raktárai.
A Rochesteri Egyetem szakértői az Antarktiszon lévő Taylor-gleccser mélyéből gyűjtöttek mintákat. Ezek a minták apró légbuborékokat tartalmaznak, amelyek ősi levegőt rejtenek magukban - időkapszulaként működnek. A szakértők kivonták a buborékokból és megvizsgálták a Föld utolsó nagy jégolvadási időszakából (deglaciáció) - 8-15 ezer évvel ezelőttről - származó levegőt. "Az az időszak némileg hasonlít a mai állapothoz, amikor a Föld hidegebből egy melegebb állapotba került. De az utolsó deglaciáció során a változás természetes volt, most viszont emberi tevékenység okozza és egy meleg állapotból egy még melegebb felé tartunk" – mondta Michael Dyonisius, a tanulmány társszerzője.
A mintákban a metán 14-es szénizotópjait elemezve arra jutottak, hogy az ősi szénraktárak kevés metánt bocsátanak ki, tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek a raktárak destabilizálódnak és jelentősen hozzájárulnak a felmelegedéshez. Ha metán oldódik ki a mélytengerekben, a nagy része eloszlik és az óceán mikrobái oxidálják, még mielőtt elérné az atmoszférát. Ha a permafrosztban lévő metán elég mélyen alakul ki a talajban, az is lehetséges, hogy már az ott élő baktériumok oxidálják és felfalják –olvasható a tanulmányban. "Az egyik fő tanulság tehát az, hogy jobban kell aggódnunk az ember okozta emisszió miatt, mint a természetes folyamatokból származó miatt" - mondta Dyonisius.
