Az MTI-ben, illetve a tágabb (fideszes) pártmédiában a családirtást az különbözteti meg a nem családirtástól, hogy családtag-e az elkövető. Ha igen, vagyis amennyiben családon belüli (fideszes szóhasználattal: kapcsolati) erőszakról van szó, akkor a hírben a „család” szóval valószínűleg, a „családirtás” szóval pedig egészen biztosan nem fogunk találkozni. Holott az utóbbi egy erős képi erejű kifejezés, az újságok kifejezetten szeretik – mivel röviden, tömören tudósít a lényegről –, ám ezek a szakmai szempontok az újabban nemzetinek nevezett hírügynökséget, meg a „nemzeti oldal” sajtóját kevéssé befolyásolják.
Nekik megvannak a saját hírszerkesztési, szóhasználati, képválogatási elveik – és messze nem csak a családokkal kapcsolatban. Hogy melyek azok, azt az MTI, a köztévé és a közrádió nem hajlandó elárulni (a formailag magántulajdonban álló többieket meg kár is kérdezni), csupán a végeredményből következtethetünk rájuk. Például abból, hogy az állami hírszolgáltatás szerint Magyarországot minden választás előtt invázió fenyegeti, ami a voksolás után csodálatos módon megszűnik. Meg abból, hogy mifelénk a migrációs nyomás kizárólag fokozódni tud: olyan még sosem volt, hogy enyhült volna. Meg még abból is, hogy
A saját tíz- és százmilliárdjainkért nekünk bemutatott alternatív valóságban mára a terrorizmus fogalma is új jelentést kapott: Németország idegenek általi – úgymond – megszállása (egy másik kultúrkörben: a menekültek befogadása) színtiszta terror a többség ellen, ám amikor egy fölheccelt honvédő kivégez tizenegy bevándorlót, az jogos önvédelem.
Csak szavak (meg képek); végső soron egyesek és nullák a számítógépek agyában. De a mienkben olyasmi épül belőlük, ami, tudjuk jól a múltból, egyetlen szikrától is könnyen belobban.