Priti Patel brit belügyminiszter „történelminek” nevezte a pillanatot, amikor az elmúlt ötven év legjelentősebb bevándorláspolitikai döntésével befejeződik az Európai Unió tagországaiból érkező olcsó munkaerő szabad beáramlása és helyére egy pontokon alapuló rendszer lép. Múlt szerdán tette közzé végre a Johson-kormány a külföldiekre vonatkozó, korábban széles körben kiszivárogtatott, lapunkban is többször ismertetett új munkavállalói feltételeket. A kabinet kivételes esetekben évi 23 ezer fontban (9,25 millió forint), de alapvetően 25.600 fontban (10,3 millió forint) állapította meg azt az összeget, amekkora konkrét fizetési ajánlattal a szigetországban munkát kereső dolgozók beutazási vízumra lesznek jogosultak. Brit cégek így nem bazírozhatnak többé az olcsó közép-kelet-európai munkaerőre, mint ahogy ezt a 2004-es EU-csatlakozási hullám óta tehették. Mindez azt jelenti, hogy a The Daily Telegraph becslése szerint legalább két nemzedékre a jelenleg az Egyesült Királyságban tevékenykedő 3,2 millió EU-állampolgár alulfizetett kontingensét kell alkalmazniuk az alacsony képzettséget igénylő munkák elvégzésére.
A bevándorlás felrázása a készülő szabadkereskedelmi megállapodások mellett alighanem a két legsúlyosabb Brexit-utáni döntésnek számít. Érthető, hogy nagy vitát váltott ki, mind támogatói, mind ellenzői erős érveket fogalmaznak meg. Az új éra lelkes hívei megtapsolják az olcsó munkaerőtől való megválást. Sokan már eddig is „botrányosnak” tartották például, hogy több pénzt lehet keresni egy szupermarketben üres polcok feltöltésével, mint gondozóként egy idősek otthonában. Priti Patel belügyminisztériuma keresetlen szavakkal hozta a munkaadók tudomására, hogy a bevándorlást nem lett volna szabad a beteg- és idősellátás problémáinak megoldásaként kezelni, vagy olcsó munkaerővel helyettesíteni az automatizálást. Boris Johnson is úgy gondolja, hogy nem a kormány feladata gondoskodni az alacsony fizetésű dolgozók folyamatos beáramlásáról. A migrációs szigorítások üzenettel érnek fel a munkaadók felé: jobban teszik, ha emelik a szintet, mind dolgozóik magasabb képesítését, mind megemelt bérét biztosítva. Remények szerint az új intézkedéseknek a kezdeti fájdalmak után pozitív lesz a hozamuk, amennyiben a gazdaságot magasabb hatékonyságú és termelékenységű irányba, a jobban fizető iparágak felé terelik.
Az üzleti élet több képviselője fejezte ki aggodalmát az alacsony fizetésű bevándorlók kizárásával kapcsolatban. Kate Nicholls, a UK Hospitality vendéglátóipari érdekképviseleti szervezet vezérigazgatója iparága szempontjából „katasztrofálisnak” minősítette az utánpótlás megnyirbálását, különösen egy érdemi átmeneti időszak nélkül. Carolyn Fairbairn, a CBI brit ipari kamara vezetője üdvözölte, hogy a kormány nem korlátozza a beérkező magas képzettségű munkaerő számát. Átérzi viszont bizonyos szektorok félelmét, hogy nehézségekbe ütköznek majd feladataik teljesítése során. A vesztesek között említik a gombamódra szaporodó kávézókat, melyekben nagyítóval sem lehet brit munkaerőt találni.
Képletesen szólva még meg sem száradt a tinta a bevándorlási reformot tartalmazó dokumentumokon, amikor kiderült, a kormány hagyott egy kiskaput. Arra gondolva, hogy 2022-re az érintett ágazatok komoly válságba kerülnek, kidolgozza a „második fázis” tervét, melynek értelmében az építőipar és a szociális ellátás rövid lejáratú vízumra jogosult dolgozókat alkalmazhat. Felmerült magának a pontrendszernek a rugalmassága is, amennyiben fiatal jelentkezők kedvezőbb elbírálásban részesülhetnek majd.
