Mindent megtesz a kormány, hogy ne kelljen a lakosságnak energiahatékonysági támogatásokat adnia. Bár itt lehetne a legegyszerűbben csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást (és ez lenne az egyetlen olyan támogatási forma, amely biztosan megtérülne), az Orbán-kabinet múlt vasárnap bejelentett klímavédelmi „akciótervéből” hiányoznak az otthonok hőszigetelésére, a nyílászárók cseréjére és a fűtési rendszerek korszerűsítésére vonatkozó vissza nem térítendő támogatások, és az Országos Levegőterhelés-csökkentési Program (OLP) utolsó verziójából is kihúzták a lakosság energiahatékonyság-növelő beruházásainak támogatását, miközben az elavult fűtés és a rossz fűtőanyag (lignit, vizes fa, lakossági hulladék) a legnagyobb légszennyező.
A héten a Párbeszéd által összehívott budapesti szakmai fórumon hangzott el, hogy a klímavédelem területén a legnagyobb lépést a lakossági energiahasználat megváltoztatásával lehetne elérni. Ezt ráadásul a Fideszben is tudják: a párt mindmáig utolsó, 2010-es választási programjában az szerepel, hogy évente energetikailag korszerűsítik a lakásállomány 10 százalékát - vagyis 2020-ra az összeset –, ami az energiamegtakarítás révén megtérül, növeli a házak értékét, csökkenti a rezsit, és az ország környezetvédelmi vállalásait is megoldja. Ebből máig nem lett semmi, sőt a kormány a lakossági energiahatékonyságra kapott uniós pénzeket is átirányította a közszférába. Most az „klímavédelmi akciótervet” is úgy hirdette meg, hogy érthetetlen módon hiányzik belőle az otthonok energetikai korszerűsítésének támogatása. Miután az OLP-ből is kivették az erre vonatkozó részeket, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormány ellenérdekelt a háztartások energetikai kiszolgáltatottságának csökkentésében.
Csak a tétovázás biztos
A kormány leveszi a napirendről a levegőtisztaság-védelmi hatáskörök elvben március elsejétől hatályba lépő módosítását - közölte Szél Bernadett írásbeli kérdésére Orbán Balázs. A miniszterelnökségi államtitkár a pálfordulást nem indokolta.
A független képviselő felidézi: egy tavaly december 30-án közzétett kormányrendelet idén márciusi hatállyal a területileg illetékes járási hivataloktól a megyeszékhelyeken működő kormányhivatalok környezet- és természetvédelmi főosztályaihoz helyezte a szabályellenes lakossági hulladékégetéssel kapcsolatos hatósági feladatokat. Ezt ellenzi: szerinte érdemi fellépésre az önkormányzatok képesek, míg a módosítással az észlelés és lehetséges beavatkozás helyszínétől még távolabbi szintre kerül a hatáskör.
Magyarország immár évtizedes távlatban képtelennek bizonyult az uniós szállópor-határértékek betartására. Az évente emberéletek ezreit követelő szennyezés fő forrása a korszerűtlen lakossági fűtés, a rossz minőségű fűtőanyag és a települési hulladék törvénytelen elégetése. Az amúgy se javuló helyzeten a nemrég bejelentett, számos elvnek ellent mondó, centralizációs szándékú kormányzati lépés (amely a járási hivataloktól a sem megfelelő létszámmal, sem települési jelenléttel nem rendelkező kormányhivatalokhoz telepítené az ellenőrzési hatásköröket) még tovább ronthat. Szél Bernadett kérte a döntést megelőző szakvéleményeket és hatásvizsgálatokat. Úgyszintén tudakolta, milyen szervezeti rendben, hány fővel, milyen területi eloszlásban fogják a megyei hivatalok 3200 településen ellenőrizni a szabálytalan égetéseket, szennyezésnek kitett lakosság miként jelentheti az észlelt eseteket, lesz-e 24 órás zöld szám, mekkora lesz a stáb, milyen határidővel kell az érkezett bejelentéseket kivizsgálni és az észlelt légszennyezés ellen föllépni, és mi biztosítja az átláthatóságot.
Orbán Balázs szerint a járási hivatalok mellett szólna a gyorsabb és bizonyos szempontból hatékonyabb eljárás. A kormányhivataloknál ugyanakkor "jobban összpontosítható a szükséges szakismeret és emberi erőforrás" - véli az államtitkár. Az eltervezett átalakítás azonban nem fog megtörténni, a végrehajtás járási szinten marad - közli válaszában szűkszavúan Orbán Balázs.
A problémát három hete kürtölte világgá a Levegő Munkacsoport. Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek írt január végi levelükben úgy fogalmaznak: ha a módosítással párhuzamosan nem vezetnek be komoly intézkedéseket az érintett kormányhivatalok megerősítésére, alappal feltételezhető, hogy a változás tovább csökkenti a hatósági munka hatékonyságát. Különösen veszélyes lehet ez az szabályellenes háztartási égetés ellenőrzése és büntetése szempontjából. Közismert, hogy az országban igen elterjedt a műanyagok, olajos rongyok, bútorlapok, kezelt ablakkeretek és egyéb hulladékok – törvényellenes – égetése a háztartásokban és nyílt téren egyaránt. Ez a tevékenység az emberi egészségre különösen veszélyes: egyebek mellett rákkeltő anyagokat juttat a kül- és beltérbe. Erre vezethető vissza évi több százezer megbetegedés és több ezer idő előtti halál, óriási gazdasági károkkal és versenyképesség-romlással együtt.
Tapasztalataik szerint az esetek több mint kétharmada felelőtlenségre és ismerethiányra vezethető vissza. A területi környezetvédelmi hatóságok illetékessége a megyére vagy még nagyobb területre terjed ki. A hivatal ügyintézőinek nincs helyismerete és közvetlen kapcsolata a helyi társhatóságokkal, így a rendőrséggel, katasztrófavédelemmel és közterület-felügyelőkkel. A területi szerveknél a törvénytelen égetések által megkívánt gyors, gyakran hivatali időn túli intézkedés sem életszerű - írta többek között a kancelláriaminiszternek a civil szervezet.
Bár az államtitkár láthatólag röstellte bevallani, a Levegő Munkacsoport jelzése, és annak nyomán a nyilvánosság valószínűleg jelentősen hozzájárult a kormány kurta-furcsa pálfordulásához. - Marnitz István
Fa nélkül fáznak a legszegényebbek
Mára a 2011-ben bevezetett szociális tüzelőanyag-támogatás lett Magyarországon az egyetlen, kifejezetten lakásfenntartást segítő támogatási forma, miután a kormány megszüntette az energiaár-támogatást, 2015 márciusától pedig eltörölte a központi lakásfenntartási és az adósságkezelési támogatást is. A Habitat for Humanity Magyarország a Népszava kérésére áttekintette a programot, és összefoglalta javaslatait, amelyek a Habitat munkatársai szerint segíthetnék a szociális tüzelőanyag-támogatás mai rendszerének jobbá tételét.
A legfontosabbnak azt tartanák, ha létrejönne egy központi lakásfenntartási támogatás, ami a háztartások jövedelme és rezsiköltségei alapján nyújtana segítséget a kispénzű háztartásoknak. Reálisan egyelőre csupán a mostani szociális tűzifaprogram jobbítását lehet célul tűzni. A Habitat for Humanity Magyarország ebben a keretben is lát lehetőséget egy igazságosabb elosztásra. Mindenekelőtt azt javasolják, határozzák meg településenként a szilárd tüzelőanyaggal fűtő háztartások számát, ez alapján számolják ki, mennyi pénzt kaphat a falu vagy kisváros. Ha a rászorulók körét egységes elvek alapján központilag rögzítenék, az önkormányzatok csak a szétosztásért felelnének. A helyi szétosztásnál jobban figyelni kellene arra, hogy a rászorulók közül senki ne maradjon ki, be kellene vezetni egy jövedelemplafont.
Rendszeres panasz, hogy túl vizes a szétosztott fa, ezért olyan rendszert javasolnak, amiben a települések előző évben meg tudják venni a szükséges mennyiséget, így annak lenne ideje kiszáradni. Ez gazdaságosabb megoldás lenne, és a környezetet is kevésbé szennyezné.
Egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásból nem támogatnák a lignit vagy szén beszerzését a program keretében. Elindítanának viszont egy kályhacsere-programot, hogy a hőt jobban megőrző berendezések kerüljenek a családokhoz, emellett pedig a segítségre szorulókat bevonnák a „Fűts okosan” kampányba.
A Habitat munkatársai minden olyan településen, ahol van brikett gyártására alkalmas mezőgazdasági vagy ipari hulladék, támogatnák ilyen brikettáló gépek beszerzését, mert amellett, hogy kevéssé környezetszennyező tüzelőanyagot tudnának így előállítani, néhány embernek munkát is lehetne adni vele. Végül pedig azoknak is kidolgoznának programot, akiknek nincs megtakarításuk, így most önerő híján esélyük sincs, hogy szigeteljék a házukat vagy kicseréljék a nyílászárókat. - Gulyás Erika
