Lábon lőtte magát a kosárszövetség Ivkovics Sztojan leváltásával, ugyanis a férfi szövetségi kapitány utolsó előtti meccsén mindent felülíró eredményt ért el válogatottjával: Szombathelyen háromezer néző előtt két ponttal verte az Európa-bajnoki címvédő Szlovéniát (77-75), ami a bravúrnál is nagyobb eredmény, majdhogynem jelző sincs a méltatására. Ugyan az Eb-selejtezős ellenfélnél nem játszott a két tengerentúli NBA-s gigaász, de ez cseppet sem kisebbíti a csapat érdemeit.
Az örömöt azért kicsit árnyalja, hogy a csütörtöki meccs volt Ivkovics utolsó előtti jelenése kapitányként, vasárnap az Ukranja elleni idegenbeli összecsapás után veszi a kalapját. De hogy lehet ez? – teszi fel kérdést a kívülálló, aki mondjuk nincs tisztában a sportág belső viszonyaival.
Ivkovics megosztó személyiség, ilyen volt játékosként, majd kapitányként is. Mindkét beosztásában egyetlen dolog motiválta, hogy olyan közösséget tudjon létre hozni, amelyik képes egymásért küzdeni. Kapitányként sok érdeket sértett, gyakran nem a legjobb, hanem a szerinte mentálisan, felfogásban jobban az elképzelésébe illő játékosokat hívta be a keretbe, s mint az eredmények mutatják, elgondolását megértették, akceptálták a kosarasok.
Hogy pontosan miért történt így, az egyelőre nem világos, legfeljebb sportági pletykák szivárogtak ki a váltásról, ezért maradjunk a kronológiánál.
Ivkovics nemrégiben bejelentette, hogy elfogadta a Kaposvár férficsapatának edzői posztját, így a válogatott mellett (amelyik a vasárnapi parti után legközelebb csak ősszel lép pályára), napi elfoglaltságot talált magának: elhatározta, hogy az NB I-es csapat kispadján ülve méginkább tesközelből figyeli a sportág hazai történéseit.
A szövetség nem örült a fejleménynek, közleményben tudatta: „A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöksége vizsgálni fogja a férfi válogatott szövetségi kapitánya, Ivkovics Sztojan kaposvári edzői szerepvállalását, a felnőtt szövetségi kapitányok alkalmazásának egyik feltétele volt ugyanis az, hogy egyetlen élvonalbeli klubnál sem végezhetnek szakmai munkát.” Ennek oka, hogy a szövetség szerint a férfi és a női szövetségi kapitány esetében világos volt a kinevezésükkor megfogalmazott munkáltatói elvárás: e szerint az volt az elnökség kikötése, hogy a liga felett álló kapitányok nem lehetnek klubedzők, nem végezhetnek szakmai munkát az élvonalban. Ennek fejében díjazásukat is ehhez igazították, amit szerződéseikben egyértelműen rögzítettek.
Mivel Ivkovicsot mindez nem tántorította el tervétől, a szövetség január végi elnökségi ülésén megvizsgálta a szerződés, illetve a díjazás módosításának lehetőségét. Az elnökség két változat között ingadozott: vagy hozzáigazítják a szerződést a meglévő feltételekhez és csökkentik a megbízási díjat, vagy újragondolják, hogy ezekkel a feltételekkel milyen szövetségi kapitánnyal képzelik el a jövőt.
Ivkovics szokásos szarkasztikus stílusában kommentálta a szövetségi vizsgálat tényét, elmondta, 54 évesen már csak az egészségéért aggódik, nem a posztjáért, egyúttal kiemelte, nyolc éve van a szövetségnél, és eddig normális kapcsolatban voltak. Hozzátette, bízik abban, hogy fel tudják oldani a fennálló nézetkülönbséget. „Az MKOSZ felettem van, ott döntenek” – kommentált a kapitány. Később azonban mégis bejelentette, lemond a kapitányi posztról.
Az elnökség ezt elfogadta, de annyit hozzátett: a szerződésben rögzített felmondási idő alatt igényt tart a munkájára, így a februári Európa-bajnoki selejtezők során még neki kell irányítani a férfi válogatott szakmai munkáját.
Ilyen előzmények után győzte le csütörtökön a válogatott az Európa-bajnoki címvédőt. Ivkovics nagymestere a hatásvadászatnak, a manipulálásnak, ugyanakkor kétségtelen: ilyen kaliberű és hatású szövetségi kapitányt nem lesz egyszerű leakasztania az elnökségnek. A magyar edzői karban a játékosok körében nincs ekkora beágyazottsága semelyik szakembernek, külföldről hozni egyet pedig eredendően komoly kockázatot jelent.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a felek között mennyire mérgesedett el a helyzet, az viszont biztos: ha mondjuk Ukrajnában is nyerne a válogatott, amivel megint realitássá válna az újabb Eb-szereplés, az azért felettébb erősítené Ivkovics pozícióit. Márpedig nem történt más, minthogy a szövetség csupán ragaszkodott korábbi elhatározásához, amit ha most felülír, szavahihetőségét kockáztatja. Vagy enged Ivkovicsnak.
Ebből a csapdából azonban már se így, se úgy nem lesz könnyű jól kijönni.
