Szívbe markoló képsor kering a világhálón, ahogy egy bajba került tengeri teknős orrából nagy kínszenvedések árán, fogóval kiráncigálnak egy műanyag szívószálat az állatvédők. A mentőakció – mint valamilyen mementó – a műanyaghulladékokkal járó veszedelmekre figyelmeztet. Arra, hogy a plasztik ugyan sokféleképpen használható, áldásos alapanyag, de az úgynevezett egyszer használatosak, így az evőeszközök, poharak, étel- és töltődobozok, flakonok, szívószálak átkosak: sok helyütt a világban szemétként szétdobálva a környezet élővilágát, hovatovább az emberi civilizációt fenyegetik.
Az amerikai Science szakfolyóirat arról ír, hogy a világon 2015-ben előállított 8,3 milliárd tonna műanyagból 6,3 milliárd tonna lett hulladék, s ennek majd 80 százaléka kikerült a környezetbe, nem kevés pedig a világ óceánjaiba. Pontosan nem lehet tudni, hogy mennyi, de becslések szerint legalább 150 millió tonna, s mennyisége évről évre 4,8-12,7 millió tonnával bővülhet. Csak a Csendes-óceánban 1,8 billió (ezer milliárd) darabból álló plasztik-hulladék lebeg, nem egyszer gigantikus szigetekké összeállva összterületük Franciaországénak háromszorosát is elérheti. Jó részük az ázsiai és afrikai folyókon át jut el az óceánokig, mivel az ott élő népek, megfelelő infrastruktúra híján, egyszerűen a vizekbe ürítik műanyag-szemetüket is. De nem kell elmenni a világtengerekig. Mellbevágó YouTube-felvételek láthatók a Tiszáról is. A tavalyi árhullámok, a folyó felsőbb szakaszáról minden korábbinál nagyobb, vízügyesek becslése szerint akár 8 ezer tonna hulladékot, főként háztartási szemetet és műanyagot sodortak a Kiskörei Vízlépcsőhöz. A duzzasztómű előtt feltorlódott szemétsziget 17 ezer négyzetméteren, 3 méter vastagon terült el, s „lehalászásuk” – csupán ez alkalommal – hónapokig tartott.
Így aztán a világ minden táján egyre elszántabban, nem egyszer drákói intézkedésekkel próbálják megállítani, visszafordítani a kolosszális méreteket öltő műanyagszennyezést. A brit BBC szerint már több mint 60 országban hoztak törvényi rendelkezéseket a plasztik-használat szabályozásáról. A világon elsőként a kis csendes-óceáni Vanuatu szigetország tiltotta be az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát. Mindennek előzményeként már a kétezres évek elején, számos országban hadat üzentek a mindent elborító, nem egyszer a nagyvárosok vízelvezető csatornáit is eldugaszoló műanyag szatyroknak. Egyes helyeken, például Kenyában oly drámai a gond, hogy börtönbüntetéssel sújthatják a szabályszegőket. A nejlonzacskó az EU tagállamaiban inkább tűrt portéka, s a műanyagszennyezés elleni küzdelemben tavaly aztán az unió jogalkotó testületei továbbléptek: átfogó programjuk részeként 2021-től megtiltják az egyszer használatos, eldobható műanyagok, köztük a leggyakrabban felbukkanó ilyen hulladékok, a műanyag evőeszközök, szívószálak, fülpiszkálók forgalmazását, ugyanakkor támogatják azok kiváltását környezetkímélő, helyettesítő termékekkel.
Vajon mire lehet elég ez a „felhajtás”, hozhat-e számottevő fordulatot? Még nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a vizekben talált műanyagok közül a PET palackok és zacskók mellett a szívószálak a legszennyezőbbek – figyelmeztet a zöld, környezetbarát vendéglátást zászlajára tűző civil szervezet, a Felelős Gasztrohős Alapítvány. A szívószál átlagosan húsz percig van használatban, utána kuka, viszont a lebomlás ideje 500 évig is eltarthat. Magyarországon évente 500 millió szívószálat használnak, az USA-ban naponta ennyit.
Reménykeltő azonban, hogy a helyettesítő kampány innovációra is sarkall, sokan, sokféleképpen próbálkoznak – mutat rá Kondás Kata, a komposztálható csomagolóanyagokat, köztük a szívószálakat kínáló skót Vegware cég hazai képviselője, a Doremi Today Kft. vezetője. Mint mondja, kínálatukban papírból és bioműanyagból (PLA) készült szívószálak szerepelnek, de még jó pár alternatív – nád, bambusz, papaja, üveg, rozsdamentes acél, szilikon, sőt legújabban ehető, tésztaszerű – szívószálféleség is verseng a műanyagok leváltására. Bármelyikük is lesz a befutó – tette hozzá a Vegware-forgalmazó – az egészségügyi és a környezetbarát követelmények mellett ezúttal is az üzleti szempont - az ár, a minőség és a szállítási határidő - kulcskérdés. A világméretű versenyt alighanem alapvetően meghatározza a globális gyorséttermi láncok és vendéglátó cégek szívószál-választása, jóllehet a fogadkozásokon túl még kivárnak: keresik a számukra üdvözítő üzleti modellt.
Ám az előbb felsorolt helyettesítőknél is akad zöldebb, még inkább környezetbarát típus – legalábbis ezt állítja Simon Dávid, aki Vietnámba vetődve szívószál-fejlesztésre adta a fejét: természetes, növényi anyagokból készülő szívószálak piaci bevezetésével próbál szerencsét. Számára az adta a tippet, hogy a szívószál-használat legnagyobb mértékű a délkelet-ázsiai térség országaiban lehet, ahol a klímaviszonyok és az ottani (gyors)étkezési szokások miatt teljesen általános, hogy a nagy melegben gyakorlatilag minden italt jégkockával töltenek fel, és szívószállal szürcsölik azokat. Mint ahogy a Saigonban letelepedett pesti ex-közgazda mondta, az arrafelé nagy tömegben honos trópusi káka, egy sásféle vízinövény eszményi alternatíva a műanyag szipóka helyettesítésére. Nagy tömegben fordul elő, nem jár természetpusztítással, biológiailag könnyen lebomlik, s állítja: felveszi a versenyt a többi alternatív szívószállal. Tavaly startolt vállalkozása, az YNI Vietnam Co. Ltd. kákaarató parasztokkal összeállva, Saigon határában már beindított egy szívószál-gyártó kisüzemet. Most azon ügyködik, hogy Vietnámon túl a nagyvilágban, köztük itthon is piacra leljen, megnyerje magának a nagy felhasználókat, mindenekelőtt a vendéglátóipart.
Mindeközben világszerte újabb nagy ívű programok készülődnek a műanyag hulladékok begyűjtésére és fenntartható újrahasznosítására. E hírözönben különösen figyelemre méltó a Toyota autógyár minapi közleménye, amely arról számol be, hogy a szingapúri műszaki egyetem kutatói egyrészt energia-hatékony módszert találtak a műanyag hulladékok lebontására, másrészt a folyamat melléktermékeként a jövő üzemanyagának tartott hidrogénhez jutottak.
A leírás műszaki magyarázata szerint most első ízben sikerült töredék energia- ráfordítással teljesen lebontani az egyébként biológiailag nem lebomló polietilént. Ha az eljárás esetleg ipari méretekben megvalósulna, két legyet lehet ütni egy csapásra. Segíthet megszabadítani a műanyag hulladékoktól, ugyanakkor a plasztik masszából átalakuló hangyasav a hidrogén és a szén-dioxid legegyszerűbb ismert vegyülete, egyben a járművek hajtására szolgáló üzemanyagcella működtetéséhez szükséges hidrogén praktikus és biztonságos hordozója. De szép is lenne, ha a műanyag-szennyezőket anyagilag is érdekeltté lehetne tenni, hogy az elhasznált plasztikot – mint az ócskavas összegyűjtése esetében – ne a szemétbe, hanem a hulladékgyűjtőkbe tegyék.
