Ez a cikk, amit a kedves olvasó most olvas, magyar írás. Magyarul írom ugyanis, a magyar olvasóknak, és azt szeretném, hogy ezt a cikket száz év múlva is magyarul olvassák.
Ne ijedjenek meg, nem tintás a tenyerem, csak azért pötyögök ilyen hülyeségeket a szövegszerkesztőmön, mert Demeter Szilárdnak kívánok megfelelni. Ha valaki nem tudná, ő a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, s nem mellesleg, számos bokros teendője mellett elkezdte egy könyvtörvény kidolgozását. Benne lesz, hogy ki számít magyar írónak.
A viccbéli Móricka jut az eszembe erről, akinek az iskolában arról kell fogalmazást írnia, hogy mi hiányzik még az ő családjukból. Móricka röviden elintézi a dolgot azzal, hogy nekik semmijük sem hiányzik. A tanító néni elolvassa a dolgozatot, és hitetlenkedve kérdezi: Móricka, nektek tényleg nem hiányzik semmi? Tényleg, mondja Móricka. A múltkor az apukám részegen jött haza, belehányt a nagyszekrénybe, mire a mamám azt mondta: na, már csak ez hiányzott!
Szóval, nekünk már csak egy könyvtörvény hiányzott. Mert az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Magyarországon már csak ezt az egy problémát kell megoldani. Minden másban jók vagyunk, az egészségüggyel például mindenki elégedett, a várólisták megszűntek, a betegeket lasszóval kell fogni, hogy szíveskedjen már valaki panaszosnak lenni, mert itt van ez a sok kihasználatlan kapacitás, ami betegek nélkül semmit sem ér. És az oktatás is teljesen helyén van, elégedett diákok, szülők és tanárok, amerre a szem ellát, az iskolákban versenyképes tudást adnak a tanulóknak, és ennek mindenki nagyon örül.
Egyedül az írókkal van baj, mert még nem tisztázott, hogy ki számít magyar írónak. De már erre sem kell sokáig várni, Demeter Szilárd dolgozik az ügyön, meglesz az is hamarost.
Mondjuk, nem ma kezdődött. Én például már akkor felfigyeltem erre, amikor az első – és mindmáig egyetlen – magyar irodalmi Nobel-díjast, a Sorstalanság íróját, Kertész Imrét az akkori Magyar Nemzet azzal köszöntötte, hogy remélik, hamarosan magyar író is kap majd Nobel-díjat. És Fekete György a Magyar Művészeti Akadémia korábbi elnöke is Demeter Szilárd előfutárának számít, amiért azt találta mondani, hogy Konrád György külföldről magyar írónak látszik.
Demeter szerint vannak olyan szerzők, akik magyarul írnak ugyan, de nem magyar írók. Szándékosan olyan témát választanak ugyanis, ami nem a magyar embereket érdekli, hanem a külföldieket. Exportra írnak ezek az írók, amit leginkább úgy tudunk elképzelni, hogy ül odahaza az író, azt hiszi magáról, hogy magyar, miközben azon agyal, hogyan tudna olyan témát találni, ami nem a magyarokat érdekli, hanem másokat. Mert azt szeretné, hogy ne a magyarok olvassák az írásait, hanem azok, akiknek a nyelvükre lefordítják. Külföldiek. Ilyen furmányosan gondolkodik Demeter Szilárd, s emiatt most azt kell kérnem, eszébe ne jusson bárkinek ezt az írást lefordítani valamilyen idegen nyelvre. Magyarul írtam ugyanis, magyaroknak, és azt szeretném, hogy Demeter Szilárd száz év múlva is magyarul olvashassa.
