Az 1982-ben komponált Kürttrió Ligeti fontos művei közé tartozik, mintegy 25 perces hosszával és jelentősége révén is megérdemli, hogy egy komplett est egyik – jelen esetben első - félidejét alkossa. És ahhoz sem fér kétség, hogy az elmúlt évtizedek két legjelentősebb magyar zeneszerzője, akik a világ zenetörténetében is meghatározó alakként vannak jelen, megalapozottan kerülhet egymás mellé egy műsorban. A hagyományok tisztelete mindkettőjükre jellemző, de saját alkotói univerzumot teremtve azokat a kérdéseket próbálták megválaszolni, amelyeket a XX. század második fele megkerülhetetlenül vetett fel. Nem mellékes, hogy valódi barátság fűzte őket össze, amely zeneakadémista koruktól kezdve Ligeti haláláig tartott.
A második részben így Kurtág Kafka-töredékek című énekhangra és hegedűre komponált, egy órás alkotása természetes párosításként hangzott el. A hegedű a Kürttrióban is hangsúlyos szerepet kap, a két egyébként eltérő, de sok közös pontot mutató zeneszerzői világ között a vonóshangszer egyfajta kapcsolatot teremtett: a játékos Keller András volt, aki a hallatlanul igényes szólamokat pontosan, odaadással, minden hangjuk iránti felelősséggel játszotta, végig az egész est folyamán, már csak ezzel is figyelemre méltó teljesítményt nyújtva. Kurtág darabjában a hegedű olyasfajta egyenrangú szólamként szerepel, mint a legmagasabb rendű dalokban a zongora. Nem egyszerűen kíséri az éneket, hanem teljesen egyenrangú partner, legalább olyan fontos és súlyos gondolatok hordozója mit a szöveges zene, sőt ebbéli minőségében jelentősége néha akár az énekhangé fölé is emelkedik. Mivel szöveg nélkül kell kifejezőnek lennie, a megkívánt játéktechnikai lehetőségek a húrok határait feszegetik, ehhez tartozik Kurtágnál az a mozzanat is, hogy a játékosnak többször kell két hegedűjét cserélgetnie, mivel az egyik a szokásostól eltérően kell legyen hangolva.
Persze az énekelni való sem egyszerű, Anu Komsi személyében olyan szopránénekesnőt láthattunk, hallhattunk – igen néha a látvány is előírt elem volt, például amikor az énekesnő megpendített egy húrt az egyik tétel záróhangjaként Keller hegedűjén –, aki elkötelezett előadója mindkét zeneszerző műveinek. Mint azt egy interjúban 15 évvel ezelőtt e sorok írójának elmondta, pályáját zenekari hegedűsként, fuvolistaként kezdete, első operai megjelenése az Aventures et Nouvelles Aventures című Ligeti műben volt. Szólamát a szerző jelenlétében tanulta be, és adta elő úgy, ahogyan az a kottában le van írva, ezt maga Ligeti jegyezte meg: másoknak addig ez nem sikerült. Második előadója volt Kafka-töredékeknek, amely szintén egy zeneszerző életmű fő opusai közé tartozik. A teljes tanulási folyamat két évet vett igénybe, több koncertelőadás után férjével, Sakari Oramóval 1996-ban lemezre is vették. Csengery Adrienne, akinek Kurtág a művet írta, most a nézőtéren foglalt helyet.
Mondanunk sem kell, ilyen előzmények után az énekesnő, aki a dzsessztől a reneszánszon át a kortárs zenéig kivételesen nagy terjedelmű hangjával minden stílusban otthon van, szintén autentikus módon, kiválóan, élményszerűen énekelt, suttogott, koloratúrázott, játszott a színpadon. Nem feledkezhetünk meg a Kürttrió névadó hangszerének játékosáról, Zempléni Szabolcsról sem, aki szintén teljes tudásával szolgálta Ligeti művének megszólaltatását és a mű, zongoristájáról, Borbély Lászlóról sem, aki nem egyszerű szólamának kiváló előadójaként hívta fel magára a figyelmet.
Két nagy kortárs zeneszerző két alapműve előadásának kisterem jut ma is: megszólaltatásuk egyenrangú volt minőségükkel, így gondolati jelentőségük, érzelmi hatásuk, falak nélkülivé tágították a hallgatók körül a teret.
Infó:
Itt és most
Kurtág – Ligeti
Ligeti Kürttrió
Kurtág Kafka-töredékek
Előadók: Anu Komsi szoprán, Keller András hegedű, Zempléni Szabolcs kürt, Borbély László zongora Február 18.
Zeneakadémia, Solti Terem
