Hiába kötnek több házasságot, egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon – ezt mutatják a KSH 2019 november végéig összesített demográfiai adatai. Tavaly az év első tizenegy hónapjában másfél százalékos visszaesést mértek a születések számában az egy évvel korábbi adathoz képest, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban 81 341 gyermek jött világra, 1274-gyel kevesebb, mint 2018-ban. Vagyis a kormány álma: a 2,1-es termékenységi ráta eléréséről még messzebb került a valóságtól. Ez az arányszám mutatja meg, hogy egy 15-49 év közötti nő ebben az országban hány gyermeket hoz világra átlagosan. A népesség száma akkor nem csökken, ha ez a mutató 2 fölött van. A legrosszabb évben, 2011-ben olyan kevés gyerek született, hogy csak 1,23-ra jött ki a termékenységi ráta, ezen az ijesztően alacsony arányon valamennyit sikerült javítani 2018-ra, amikor 1,49-es arányszámot értünk el. A legfrissebb adatokkal az a baj, hogy nem a termékenységi ráta további növekedését mutatják, hanem éppen újabb visszaesést jeleznek: 2019-ben megint csak 1,48 volt az arányszám. Tovább rontja a helyzetet, hogy akkor sem lehetne teljesíteni az ugrásszerű népességnövekedést, ha a termékenységi ráta folyamatosan emelkedne, mert gyorsan csökken a szülőképes korban lévő nők létszáma. Tagadhatatlan, hogy az Orbán-kormány nemcsak beszél családpolitikai sikereiről, hanem cselekszik is, de még saját hívei sem gondolják úgy, hogy hatékonyak a lépései. Ezért aztán újabb és újabb kutatóműhelyek szállnak be a közös gondolkodásba.
Készített már ebben a témában javaslatcsomagot a jegybank, tavaly pedig a Hétfa Kutatóintézet az Európai Bizottság magyarországi képviseletének megrendelésére azt állapította meg, hogy családpolitikára pazarlóan, kis hatékonysággal költünk rengeteg pénzt. Az év végén az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely állított össze egy tanulmánykötetet, kimondva, hogy az eddigi intézkedések „nem vezettek trendváltáshoz”.
A kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Barankovics Alapítványának honlapján az szerepel, hogy három évig ők támogatták a köteten dolgozó szakemberek munkáját, akik a Jövőnk a gyermek címen kiadott írásban megállapítják: a jelenlegi 90 ezer körüli születésszám helyett évi 130-140 ezer újszülött kellene a mostani lélekszám megtartásához Magyarországon. Hozzáteszik, ha a következő 1-2 évben nem történik fordulat, akkor véglegesen elveszett az esély a népességcsökkenés megállítására. A tanulmány rámutat, hogy a „világ 20 leggyorsabban csökkenő lélekszámú országa közé tartozik Magyarország” és „ha nem hajtunk végre egy koherens stratégiát, a következő tíz évben további 20-25 százalékos születésszám csökkenés várható". A kutatóműhely szerint szükség lenne egy Család- és Közösségfejlesztő Minisztérium létrehozására, a családpolitikai intézkedéseknek pedig idén és jövőre a 35 év feletti korosztályra kellene koncentrálni, mert egy korábbi kutatás azt mutatta, a 35-44 évesek negyede még szeretne gyermeket vállalni. Bevezetnék a hivatásos szülők életpályamodelljét, amelyben a harmadik gyermektől munkaviszonynak számítana a gyermeknevelés, amiért méltányos jövedelem járna. Elismernék a nyugdíjban a gyermeknevelést, lízingre alapozó nemzeti lakásprogramot indítanának a fiatalok lakáshoz jutásának segítésére, bevezetnék a szülőkötvény intézményét, amibe a gyermek születésétől 18 éves koráig tenne be pénzt az állam egy kiegészítő nyugdíjjáradék alapjaként. A kötvényszámlán felgyűlt összeget az anya a nyugdíjba vonulás utáni 15 évben kapná kézhez. Csökkentenék a személyi jövedelemadót és az ÁFÁ-t, valamint bevezetnék a társadalombiztosítási kötvényt is, amit előtakarékoskodásként az aktív években vehetne meg mindenki, felkészülve arra az esetre, ha a gyermekek születése után az anya átmenetileg elveszti a munkáját. A tb kötvény a minimálbér szintjén biztosítana szolgálati időt és egészségbiztosítási ellátást.
Összességében egy végiggondolt, átfogó és részleteiben is kidolgozott stratégiát sürgetnek a kutatók, kimondatlanul is a mostani csapongó családpolitikai lépések helyett.
