Nem akar nyugvópontra jutni a kábítószer-üzérkedéssel megvádolt orosz oknyomozó újságíró, a Meduza ellenzéki hírportál munkatársa elleni ügy. Csakhogy egy senki által nem remélt fordulat eredményeképpen, most nem Ivan Golunov, hanem a rendőrség és a belügy nagyhatalmú emberei állnak a célkeresztben. A vádlott már nem Golunov, hanem azok, akik ebbe a lehetetlen helyzetbe hozták.
A botrány múlt év júniusában robbant ki, amikor vádlói szerint Golunovnál nagy mennyiségű kábítószert találtak. Az ügyész már 10-20 év közötti szabadságvesztés kiszabásának lehetőségéről beszélt. Az újságíró az első pillanattól kezdve azt állította, hogy a nála talált drogot odacsempészték, a Belügyminisztérium által közölt fotók a kábítószer-laboratóriumról pedig nem is az ő lakásán készültek. Meggyőződése, hogy az ellene felhozott vádak összefüggésben vannak az általa folytatott nyomozással a Szövetségi Biztonsági Szolgálat magasrangú munkatársai ellen, akik kapcsolatot tartottak fent az üzleti világ kétes személyeivel, és nagyszabású korrupciós ügyekbe keveredtek. Letartóztatása előtt leleplező cikkén dolgozott.
Az újságíró elleni vád annyira abszurd volt, hogy a széleskörű társadalmi tiltakozás hatására az ügyet levették a napirendről. Letartóztatása után öt nappal a Belügyminisztérium ejtette a vádat és az újságírót szabadon engedték. Sőt állami védelmet biztosítottak a számára. A belügyminiszter azt javasolta az orosz elnöknek, hogy váltsa le Andrej Pucskov tábornokot, a moszkvai körzet nagyhatalmú belügyi vezetőjét és Jurij Gyevjatkint, a Belügyminisztérium kábítószer-ellenőrzési osztályának vezetőjét. Vlagyimir Putyin ezt meg is tette. A későbbiekben még számos belügyi munkatársat állítottak félre.
Bevallom, ahogy hétről hétre igyekeztem rekonstruálni a történteket, elvesztem a nevek tömkelegében. Hol új rendőrök, nyomozók, hatalmasságok nevei kerültek elő, hol már korábban gyanúsítottak nevei tűntek el. Attól függően, éppen ki mutatkozott hajlandónak együttműködni a hatóságokkal a tények feltárásában, vagy éppen ügyvédi segédlettel kibújni a felelősségvállalás elől. De a letartóztatottak vallomásai is időről időre módosították a szövevényes ügy résztvevőinek a listáját. Az internetet elöntötték a hol egybecsengő, hol eltérő információk. Az érdeklődésre jellemző, hogy csak az orosz kereső, a Yandex.ru 4000 videót ajánl fel.
Idén felgyorsultak az események. A belügy öt emberét vették őrizetbe: Igor Ljahovecet, aki a kábítószer-kereskedelem ellenőrzéséért felelt a nyugati körzetben és négy nyomozó munkatársát. Az lett volna a feladatuk, hogy a drogkereskedelem ellen harcoljanak, e helyett bizonyítékokat hamisítottak Golunov ellen. A gyanúsítottak közül négyen ezt tagadják. Az ötödik is csak annyit ismer el, hogy az újságíróval szemben fizikai erőszakot alkalmazott. Ljahovec meg egyenesen arról beszél, hogy mindez kiagyalt képtelenség, politikai játszma, valamiféle bosszú.
Vallomásaikban valamennyien a legváltozatosabb kibúvókkal kísérleteztek, igyekeztek magukat áldozatként feltüntetni, szánalmat ébreszteni sanyarú helyzetük miatt. Volt, aki rossz egészségi állapotára, anyagi ellehetetlenülésére vagy éppen beteg gyermekére hivatkozott. Erre mondta Golunov, kész anyagilag segíteni azokon, akik családjukban az egyedüli pénzkeresők.
A rendőrök a lényeget megkerülték. Pedig törvényellenesen jutottak nagy mennyiségű droghoz, amit aztán Golunov hátizsákjába és lakására csempésztek. A főszerepet ebben állítólag Pucskov tábornok játszotta, aki Golunov szabadon bocsátása után rögtön nyugdíjazását kérte, hogy aztán előkészítse egy kereskedelmi központ megnyitását. Pucskov felelősségét az egyik ügyvéd szerint az a titkosított dokumentum is tartalmazza, amely a bíróság rendelkezésére áll. Ebből kiderül, hogy maga Pucskov fordult annak idején a moszkvai városi bírósághoz, hogy engedélyezze Golunov lakásának átkutatását.
Győzött volna az igazság? Ez túl szép lenne. Egyes vélemények szerint ebben inkább játszott szerepet az orosz erőszakszervezetek klánjainak egymás elleni versengése, amelynek kimenetelére a társadalmi felháborodásnak és utcai demonstrációknak is hatása volt. A versengés tétje, ki kerülhet közelebb a Kremlhez, és személyesen az elnökhöz.
Golunov ma is naponta hallatja hangját. Január óta többször követelte a legfőbb ügyésztől, hogy kérjenek bocsánatot a törvénytelen fogva tartásáért. Februárban aztán az ügyészségi bocsánatkérésre sor került. Erre sem volt sok példa az orosz történelemben. De arra sem, hogy az orosz elnök személyesen kapcsolódjon be egy ilyen ügybe, méghozzá az igazságtalanul vádolt újságíró oldalán.
