Vörös Virág január 25-én a romániai Barcarozsnyón a 30. helyen végzett, ezzel első magyar női síugróként szerzett pontot világkupa-versenyen. A 20 éves kőszegi sportoló azóta minden viadalon, ahol elindult a legjobb harminc között zárt, ennek köszönhetően gyűlnek a pontjai és egyre előrébb lép a világranglistán.
Miért és hogyan kezd el egy nő síugrással foglalkozni Magyarországon, amikor a sportág itthon gyakorlatilag nem létezik?
Én sem ezzel kezdtem, kipróbáltam több sportágat, atletizáltam, kosárlabdáztam, teniszeztem, tizenegy éves korom óta foglalkozom síugrással. Itt Kőszegen van egy-egy tíz-, húsz- és harminc méteres sánc. Az első edzésre édesanyám vitt el, akinek ismerőse volt a veterán síugró bajnok Tuczai Péter. Megtetszett a sportág, és emellett maradtam.
Hétköznapi ember számára felfoghatatlan, hogy amikor elkezdenek a sánc tetejéről lecsúszni, nem látják, hova érkeznek. Nem félt sosem?
Eleinte megfordult ez a fejemben nekem is, hogy nem látom, hova érkezem, de mostanra hozzászoktam ehhez.
Hogyan viszonyul a többi extrém sporthoz, mint például bungee jumping vagy ejtőernyőzés?
Nem próbáltam egyiket sem, de jól hangzanak. Szívesen kipróbálnám valamikor mindkettőt.
Kőszegen nincs akkora sánc, mint amelyeken világkupa-versenyeket rendeznek. Hol tud edzeni a vk-viadalokra?
A szlovéniai Planicára járok, az van a legközelebb hozzánk, ott több sáncon is lehet gyakorolni, van a vk-versenyeken használt kis-, közép- és nagysánc is. Ezen kívül az edzőm is szlovén, Vasja Bajc.
Vannak edzőtársai?
Nincsenek. Persze mások is szoktak edzeni, amikor mi gyakorolunk, de nincs olyan sportoló, akivel célzottan együtt készülnénk.
A vasárnapi versenyét, amikor 30. lett az ausztriai Hinzenbachban, közvetítette a német televízió. A kommentátor azt mondta, hogy az ön ugrásán látszik, nem tud annyit sísáncon gyakorolni, mint a legtöbb riválisa, ennek ellenére egyre stabilabb a teljesítménye. Egyetért ezzel a véleménnyel?
Mások a lehetőségeim, ez igaz. Abban is van igazság, hogy kevesebbet ugrok edzéseken, mint a riválisaim, de az elmúlt években, amióta Planicára járunk, ez a különbség csökkent.
A háttér tekintetében viszont az ellenfelei előrébb tartanak.
Ez biztos, mi az edzőnkkel ketten vagyunk. A többieknél van edző a toronyban, ezen kívül külön szakember foglalkozik a lécekkel, ahogy a stáb tagja egy fizioterapeuta és egy orvos, a legjobbaknak van saját sajtósuk is. Mi mindenhol ketten vagyunk, a közelebbi helyszínekre autóval megyünk, gyakran én vezetek.
Milyen a viszonya az ellenfelekkel? Egy-egy ugrás előtt sokat várnak együtt, amíg sorra kerülnek.
Egyre jobban megismernek, inkább azokkal barátkozom, akik hozzám hasonlóan egyedül vannak. A koreai és a svéd lánnyal szoktunk beszélgetni, nekik hasonló a hátterük az enyémhez, de a legutóbbi verseny után gratulált az újabb pontszerzésemhez a németek olimpiai ezüstérmese, Katharina Althaus is, ami nagyon jólesett.
A 2022-es pekingi téli olimpián egymás ellen versenyeznek majd?
Nagyon jó lenne, ez most a legfontosabb távlati cél. Jelenleg 41. vagyok a világranglistán, az olimpiai kvalifikációs időszak a következő szezonban kezdődik el. Az első 35 helyezettnek van garantált helye a mezőnyben, ha nem jön közbe semmi sérülés, mint a 2018-as pjongcsangi játékok előtt, amikor a térdem és a bokám is megsérült, akkor nem könnyűnek, de elérhetőnek tűnik az olimpiai kvótaszerzés.
A legutóbbi négy versenyén bekerült a legjobb harminc közé, azaz pontszerző lett, ami 60-65 induló közül nagyon szép eredmény. Elvárja mostantól magától minden versenyen a pontszerzést?
Ha nem is várom el, de nyilván szeretnék mindig egyre előrébb végezni. A vk-versenyeken az első húsz helyezett kap pénzdíjat, szeretnék én is eljutni erre a szintre, eddig a 28. volt a legjobb helyezésem.
Hogyan tudta a tanulmányaival összeegyeztetni az utazásokat nemcsak a versenyekre, hanem az edzésekre is?
Ez nagyon nehezen ment, az utolsó két középiskolai évemben magántanuló voltam, máshogy nem tudtam volna befejezni az iskolát. De a lényeg, hogy sikerült, tavaly leérettségiztem.
Mit szeretne továbbtanulni?
Ezen nem gondolkoztam, most csak a síugrásra koncentrálok, egyetemre járhatok akkor is, ha már nem versenyzem.
