Ritkán találkozhatunk olyan ellentmondásos képpel, mint ami az egyik dunántúli gumiabroncsgyárban elénk tárul. A késztermék minőségellenőrzését javarészt 20-30 év körüli fiatal munkások végzik. A feladatuk amilyen egyszerűnek látszik, annyira fárasztó is, vékony kesztyűs kezükkel - körkörös mozdulatokat megtéve - végig kell simogatniuk az abroncsokat, hogy megfelelő-e a felületük. A főmérnök megesküdött rá, hogy a vizsgálat műszerrel nem végezhető el, és bár nem tagadta, hogy az ember vállízülete nem ilyen erőpróbákra vágyik, megnyugtatásul közölte, hogy rendszeres pihenőidőt kapnak a dolgozók.
A magyar ipart már hosszú ideje ez az ellentmondás (is) jellemzi. Egyetlen üzemcsarnokon belül fellelhetők a robotok és a kapitalizmus hőskorát idéző, monotóniába torkolló manufakturális elemek. Nehéz eldönteni, hogy a múlt esztendő végefelé miért kókadtak le 1,2 százalékos mínuszra az amúgy jól indult 2019-es év ipari mutatói, de az mindenképp elgondolkodtató, hogy hasonló jelenségre legutóbb 2015-2016 fordulóján akadt példa. Akkor éves összevetésben öt hónapon keresztül negatív mutatókkal küszködött az ágazat.
A hanyatlás most még korántsem ilyen súlyos, az azonban intő jel lehet, hogy a korábbi rendelésállomány alatta maradt még az egy évvel korábbinak is. Szakmai körökben most arról folyik a találgatás, hogy átmeneti vagy tartós jelenségről van-e szó. Korántsincs kizárva, hogy a nemzetközi környezet gyengélkedése éppen most lépte át a magyar határokat. Figyelmeztető jel lehet az is, hogy a hazai kohászatnak a rendszerváltást követő szétesésétől a legnagyobb mértékben sújtott Ózdon 2020 végén bezár egy elektromos alkatrészeket gyártó üzem: ezt egy amerikai multi adta el egy svájci szektortársának, amely mindössze két esztendeig bírta a veszteségfinanszírozást. Ezer ember kerül utcára.
De nem érkeznek kedvező hírek Dunaújvárosból sem, ahol még termel Magyarország egyetlen vas- és acélgyártó üzeme, a Dunaferr. A cég vezetősége - a társaság nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozva - azt javasolta az elmúlt napokban a szakszervezeteknek, hogy a 2020-as béremelésről szóló tárgyalásokat halasszák el július elsejéig. Ősszel az orosz-ukrán társaság vezetője elkeseredett nyilatkozatot tett közzé: "Eljutottunk arra a pontra, ahol már nincs más választásunk, mint a létszámleépítés végrehajtása."
A kormány a negyedik ipari forradalomról ábrándozik, amely ellen elég széles körben úgy ágálnak az érintettek, mint két évszázada. Akkor a gépek megjelenésétől féltették a munkahelyüket, manapság a robotokkal szemben lázadnának. De az ellenérvek is haladtak a korral. "A gyárakban egymással kommunikáló számítógépek nincsenek alaposan felkészülve a kibertámadások ellen" - mondják. Amiben van némi igazság, bár Magyarországon az ilyen veszélyforrásból eredő károkozásról nemigen tudunk.
Arról viszont igen, hogy a koronavírus miatt egyre több ország korlátozza repülőgép-forgalmát a Kínával, így a szállítási útvonalak bedugulnak. Kész csoda lenne, ha ennek negatív hatása megállna a határainknál.