A hétvége a Becsület jegyében telt Budapesten.
Szombaton tartották meg Budán a Becsület napját, ahol emberek gyülekeztek, és emlékeztek meg arról, ami a még emlékeinkben élő legszörnyűbb háború végnapjaiban történt Budapesten. Arról, hogy voltak – ma hősöknek nevezett – magyar és német férfiak, akik valójában ordas eszmék áldozatai lettek. Olyan ordas eszméké, amiknek a nevében országok dőltek romba, emberek tízmilliói pusztultak el. Ezeket az ordas eszméket olyan emberek alkották és hajtották fanatikusan végre, akikről ezeknek a mai megemlékezőknek talán fogalmuk sincs.
Olyanok voltak ők, akik a kereszténység és a magyarság nevében gyilkoltak százszámra egészségeseket és ágyban fekvő betegeket hetvenöt éve ilyenkor abban a Városmajorban, ahol a mai megemlékezők a Becsületet ünnepelték. Ahol a mellén keresztet viselő Kun páter és nyilas pribékjei a kórházak orvosait és betegeit gyilkolták halomra. Ezek a mai megemlékezők annak a Becsületnek a nevében meneteltek, azt a Becsületet ünnepelték, aminek az akkori hordozói pusztították el Budapest hídjait, segítették Budapestet romvárossá tenni, és okozták lakosai tízezreinek nyomorult pusztulását. A mai emlékezők sajnálhatóak a tudatlanságuk miatt, de ugyanezért retteghetőek is. Mert hajlamosak lehetnek ugyanezt megismételni.
Ezen a szombaton a „Hétköznapi Becsület” jelent meg Budán. Ami nevében és tartalmában is kísértetiesen emlékeztet Mihail Romm 1965-ös filmjére: Hétköznapi fasizmus.
Vasárnap jelent meg Pesten (ad analogiam) az „Ünnepnapi Becsület”. Ezen a napon kaptak Magyar Civil Becsületrendet azok a „hétköznapi hősök”, akik az emberség nevében és jegyében segítettek értéket teremteni és értéket megőrizni. Olyan felelős és gondolkodó magyar emberek, akiknek fontos a tudományos kutatás szabadsága, és ezért képesek is tenni. Olyan magányos emberbarát, aki idejét és energiáját fordította arra, hogy segítsen azokon, akik arra rászorultak, akikről az arra felelősök bűnösen megfeledkeztek. Ezek az emberek azok, akikre mi, magyarok büszkék lehetünk. Ők a hordozói annak az igaz becsületnek, ami biztonságban tartja egyben és teszi élhetővé mai megbomlott világunkat.
A Magyar Civil Becsületrend kitüntetettjei képviselik és vallják a kitüntetés jelmondatát: „Virtute et Exemplo! – „Erénnyel és Példával!”
Végül itt vethető fel az alapkérdés: van-e ma Magyarországon becsülete a Becsületnek?
De ugyanitt követelhető az is: Legyen végre becsülete a Becsületnek!
A szerző borász