A Parkinson-kór jelenleg a világon a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség, amely genetikai és környezeti tényezők kombinációjának következménye. A mozgást az agyban lévő idegsejtek irányítják, amelyek ingerületátvivő anyagok segítségével kommunikálnak egymással, majd továbbítják az üzenetet a testnek. Parkinson-kór esetén csökken a mozgásért felelős fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése. A tünetek megjelenésekor a dopamintermelő sejtek 70-80 százaléka már el is pusztult – mondta Mező Anita, a Neurológiai Központ neurológusa.
Mint nemrég megírtuk, amerikai kutatók szerint már a születés előttre visszavezethető a kór eredete azoknál az embereknél, akiknél 50 éves koruk előtt kifejlődik a betegség.
Az egyik jellegzetes tünetnek számító remegés eleinte leggyakrabban az egyik oldalon jelenik meg, és főként a kezet, a lábat, esetleg az állat érinti. A remegés akkor a legerősebb, amikor a végtag pihen, nyugalomban van, célzott mozgásra csökken vagy eltűnik, a betegség előrehaladtával fokozódhat és mindkét oldalon megjelenhet.
A Parkinson-kórt a járásban bekövetkező változások is jelezhetik: meglassulhat, apróléptűvé, csoszogó jellegűvé válik, a karok együtt mozgása eltűnik. A mozdulatok lelassulnak, nehezebb elindítani és kivitelezni őket, és a felállás, a fordulás is nehézkessé válhat. Az izmok merevebbé válása miatt a testtartás is megváltozhat, mintha kissé előrehajolna a beteg. A betegség előrehaladtával romlik az egyensúlyérzék, gyakoribbá válhatnak az elesések.
A betegség érinti az arcizmok komplex mozgását is, amely az érzelmek kifejezését is szolgálja. Az arcizmok mozgása is lassabbá, merevebbé válik, ezért a beteg érzelemmentesnek tűnhet, lassabb lehet a pislogás is. A görcsössé váló írásról és az egyre kisebb betűkről kevesen gondolnak a betegségre, pedig az úgynevezett mikrográfia is a betegség tünetei közé tartozik. A szaglás képességének elvesztését hyposmiának nevezik, és kialakulása akár évekkel megelőzheti a mozgásos tünetek megjelenését. A Parkinson-kórosok 70-90 százalékát érinti a jelenség, amely jelentheti a szagok, illatok érzékelésének és megkülönböztetésének nehézségét.
A Parkinson-kór okozhat elalvási nehézséget, töredezett alvást, álmatlanságot, nappali aluszékonyságot, éjszakai légzéskimaradást (alvási apnoe), alvás közbeni akaratlan mozgásokat. Az érintetteknél a hangerő és a hangminőség is változhat, mintha lágyabban, „fedettebben” beszélnének, vagy éppen monotonabbá válna a beszédük. Gyakori tünet a székrekedés és a vérnyomás ingadozása is, amelyet gyengeség, szédülés, izzadás kísérhet. A lecsökkent dopaminszint a viselkedésre és a hangulatra is hat, ezért a Parkinson-kóros betegeknél gyakran tapasztalható szorongás, depresszió, a gondolkodás és szellemi teljesítmény csökkenése.
„Nem minden tünet jelentkezik minden betegnél, így – különösen a kezdeti stádiumban - nem feltétlenül egyszerű a diagnózis felállítása. Minél előbb sikerül felismerni a betegséget, annál többet lehet tenni a beteg életkilátásainak és életminőségének javítása érdekében – hangsúlyozta a szakorvos.
