A konzervatív lap megerősíti, hogy alig egy hét múlva, február 10-én utazik Berlinbe Orbán Viktor, aki Merkellel, valamint a CDU elnök asszonyával kíván tárgyalni a Fidesz néppárti tagságáról. Külön-külön találkozik majd a kancellárral, illetve Kramp-Karrenbauerrel. Igyekszik kipuhatolni, hogy pártja maradhat-e az EPP tagja, és ha igen, akkor milyen kikötésekkel. Az újság is úgy tudja, hogy nem tudott közös álláspontra jutni a magyar helyzet ügyében a három bölcs, akiket az európai kereszténydemokrata szövetség kért fel a magyarországi demokrácia állapotának felmérésére.
Ezért a CDU-ban most az az ötlet vetődött fel a fájdalmas viszály megoldására, hogy tegyék félre a magyar vitát, és azt határozzák meg, hogy általában mik a néppárti tagság feltételei. Ily módon ugyanis egyértelműen meg lehetne ítélni, hogy Orbán vagy bárki más eltér-e a közös normáktól. A CSU-ban viszont óvnak a Fidesz kizárásától. A bajor keresztény szociális párt egyik EP-képviselője azzal érvel, hogy hiba volna, ha megerősödne az európai szélsőjobb. Hozzáfűzte, hogy gazdasági értelemben mintaszerű a magyar kormány politikája, de nem lehet eltérni a jogállami szabályoktól.
„Az örök Orbán-viszály” című írásban a jobboldali lap megállapítja, hogy a miniszterelnök Magyarországon sorra szegi meg ez uniós jogszabályokat. De hogy ezért kiteszik-e a szűrét a Néppártból, azt a politikus hétfőhöz egy hétre esedékes berlini látogatása dönti el. Bizalmas kérdésről van szó, ezért az utat a legnagyobb titokban készítik elő. A tét mind Merkelnél, mind Kramp-Karrenbauernél az, miként viszonyuljon a legerősebb és legfontosabb európai pártcsalád a Fideszhez?
Az ENSZ, az Európai Parlament és az Európa Tanács szerint a magyar kormánypárt tartósan megsérti a gyülekezési, tudományos és szólásszabadságot. Hogy ezek után mi legyen a magyar párt sorsa, abban nagy szava van a két német vezetőnek. De a kereszténydemokraták még nem véglegesítették álláspontjukat a kérdésben. Ezzel együtt azért vannak elképzelések, miként lehetne rendezni a konfliktust. Ez volna az a már említett dokumentum, amelyben összefoglalják az EPP értékalapját, mint a tagság feltételét. A magatartási kódexhez minden tagpártnak tartania kellene magát. Egyben pedig a konzervatívok a szocialista vetélytársak orrára koppinthatnak vele, mert azok még nem határozták meg, mitévők legyenek, ha valamelyik tagjuk tekintélyelvű, illetve korrupt.
A Néppárt hónapok óta nagy erőfeszítéseket tesz, hogy közös nevezőt találjon a Fidesz ügyében, de eddig nem sok sikerrel. Csak a felfüggesztésig jutott el, csaknem egy éve. A 3 bölcs kétszer kérdezett rá Orbánnál, mik is a tervei, de azután a hármak mégis képtelenek voltak közös nevezőre jutni. Szóval úgy néz ki, hogy nyitva marad a kérdés, ami azonban katasztrofális mind Tusk, mind az általa vezetett EPP számára. A legnagyobb pártcsalád válságban van. Mélyen megosztott, gyenge az elnöksége és nem tudja, merre tartson olyan fontos kérdésekben, mint a jogállam és az euróövezet jövője.
Nagy a vita akörül, milyen viszonyt alakítsanak ki a felvilágosodott konzervativizmus képviselői a feltörekvő új nacionalistákkal és jobboldali-populistákkal. Egyik magas rangú tisztségviselőjük kijelentette: Európa jobbra tolódik. Ezt vagy elismerik a kereszténydemokraták és megpróbálják magukhoz kapcsolni ezeket az új pártokat, vagy azt kockáztatják, hogy hosszú távon lényegesen veszítenek a befolyásukból. A véleményhez csatlakoznak a cseh, szlovén, szlovák, román és bolgár konzervatívok, de olasz, francia és spanyol kollégáik is. Ezzel szemben a skandináv és a Benelux államok pártjai azt sürgetik, hogy haladéktalanul rakják ki a Fideszt. Németország és Ausztria közvetíteni igyekszik.
Orbán maga hallgat, ki akarja várni, hogy újból hatalomra jutnak-e Olaszországban a populisták, Salvinival az élen. És hogy képes-e a Fidesz a Ligával, a PiS-szel, és egy-két szakadár néppárti tömörüléssel erős új frakciót alakítani Strasbourgban. Leginkább azonban arra spekulál, hogy az EPP-tagság révén jobb alkupozícióhoz jut a következő uniós költségvetésről zajló tárgyalásokon. Sok-sok milliárd euró sorsa forog kockán.
Magyarország után Lengyelországgal is javítani kívánja a kétoldalú viszonyt a francia elnök, aki épp ezért holnap Varsóba utazik, függetlenül a vitatott igazságügyi reformtól és a klímaváltozás ügyében elfoglalt lengyel állásponttól. Macron hivatalából azt közölték, hogy a látogatást azért iktatták be, mert tisztázni kívánják tenni a francia álláspontot egy sor európai kérdésben, új együttműködési lehetőségeket akarnak felkutatni, és mivel meg kell védeni az EU demokratikus értékeit. A politikus két éve még azzal vádolta a PiS-t, illetve a populista Orbán Viktort, hogy azok hazudnak saját népüknek, amikor azzal vádolják az uniót, hogy az beleavatkozik a belügyeikbe.
Az egyik varsói elemző intézet vezetője azt mondja, a kapcsolatok ennél nem is lehetnének rosszabbak, ezért új kezdetre van szükség, mert nincs meg a kölcsönös tisztelet, ugyanakkor egyik félreértés követi a másikat. A Brexit azonban felértékelte Lengyelországot, amely a népességszám alapján az 5., a gazdasági erőt tekintve pedig a 6. helyre lép elő a földrészen. A Báthory István nevét viselő lengyel civil szervezet elnöke úgy véli: országa már rájött, hogy elszigetelődött az EU-ban, feleslegesen vesztegette idejét a Berlin, Párizs és Varsó együttműködését előirányzó Weimari háromszöggel és egy csomó más hibát is elkövetett. Egyébként a politikai ellentétektől függetlenül a kétoldalú gazdasági együttműködés kifejezetten jó a franciákkal.
Az Európai Külkapcsolati Tanács nevű brüsszeli agytröszt egyik szakértője azt várja, hogy Macron közös érdekeket igyekszik találni a következő uniós költségvetés kapcsán és megpróbálja bevonni Lengyelországot az EU Zöld Egyezményébe. Az elnök egyébként tárgyal lengyel kollégájával, a Morawiecki kormányfővel, a törvényhozás két házának vezetőjével, de arról nem tudni, hogy leülne Kaczynskival.
Bárcsak lett volna akár egyetlen lehetőség is, hogy a britek bennmaradjanak az unióban! Ez a véleménye Horváth Gábornak, a Népszava külpolitikai rovatvezetőjének, aki 27-ed magával válaszolt a lap körkérdésére, mármint mit gondolnak a Brexitről, miután a szigetország 47 év után kivált a szervezetből és bizonytalan jövő felé tart. Az újság minden tagállamban jól ismert politikusokat, tudósokat, művészeket, írókat, újságírókat keresett meg.
Horváth Gábor azt válaszolta, hogy Magyarország kétszer is összeállhatott a németekkel, de nálunk az emberek igazán a briteket szeretik. A két háború között Horthy és egy sor konzervatív vezető folyékonyan beszélt angolul, vigyázó szemeit Londonra vetette. Később Churchilltől várták, hogy felszabadítsa az országot a német megszállás alól, de az angolok soha nem érkeztek meg. Így volt ez 56-ban is, amikor a briteknek fontosabbnak bizonyult a Szuezi-csatorna, mint a magyar forradalom.
Sokkal később Orbán Viktor ösztöndíjat kapott Soros Györgytől, hogy Oxfordban tanuljon angolul és tanulmányozza a brit liberalizmus történetét. Arról Nagy-Britannia már csak kevéssé tehet, hogy éppen mit művel a liberalizmussal és az országgal. Magyarország csupán 15 éve csatlakozott az EU-hoz, de érzelmileg már sokkal régebben odatartozik. Most úgy érzi, hogy elhagyták és teljesen félreértették ebben az egyoldalú szerelmi kapcsolatban. Semmi rosszat nem akartunk, amikor a csatorna túlsó partjára küldtük a gyerekeinket, hogy ott tanuljanak és dolgozzanak. Minden jót, de bárcsak lett volna akár egyetlen lehetőség is, hogy együtt maradjunk…
A világ minden tájáról özönlenek a látogatók a Magyarország északkeleti részén lévő, kicsiny, elszegényedett Bodrogkeresztúrra az ottani egykori csodarabbi miatt, de a helybélieknek elegük van a nagy tolongásból. A zsidó zarándokok azért érkeznek tömegesen, mert az a hír járja, hogy az 1925-ben meghalt vallási tanító még ma is képes gyógyítani, vagy megmenteni a tönkrement házasságot. A helyiek ellenséges hozzáállása nyomatékot ad annak, amit az izraeli elnök a múlt héten, a holokauszt nemzetközi emléknapján mondott: a múlt szelleme ismét erősödik.
Hogy az isten háta mögötti hely ennyire felkapott lett, abban szerepet játszott az az angol nyelvű könyv, amely rabbi csodatévő munkásságát írta le. Az érdeklődők jönnek Amerikából, Nagy-Britanniából is. Néha annyian, hogy már többen vannak, mint a helyiek, akik 1000 lelket számlálnak. A rabbi halálának évfordulóján pl. csaknem 8 ezren gyűltek össze. Sokan már házat is vettek a településen. A bodrogkeresztúriak részben a nagy tömegre panaszkodnak, részben pedig olyan nézeteket hangoztatnak, amik igencsak tetszettek volna a náciknak 1944-ben. Egy fiatal asszony pl. azt állítja, hogy igazából összeesküvés vezérli az érkezőket, mert új otthont keresnek maguknak, miután Izraelben nincs elég víz.
Az egyik helyi kereskedő azt mondja, az antiszemitizmust sokan a családjuktól örökölték, de nem ismerik a történelmet. Azon kívül erős visszhangra találtak az Alföld szegényebb közösségeiben a Jobbik korábbi, antiszemita nézetei. Orbán Viktor, aki az EU mumusa a tekintélyelvűsége és saját gyártmányú illiberalizmusa miatt, rágalomhadjáratot folytat Soros György ellen. Egy zsidó közösségi aktivista azt mondja, Magyarországon választást lehet nyerni az antiszemitizmussal.
Heiszler András azt gondolja, hogy a kormánybarát Figyelő azért pécézte ki éppen őt két évvel ezelőtt a címlapján, mert kipróbálta, mi van akkor, ha a zsidók vezetőjét veszi célba. Válaszul az izraeli államfő meghívta és ez nagy dolog, teszi hozzá a MAZSIHISZ elnöke. Mellesleg a házigazda arról biztosította, hogy a zsidó állam nem tűri el az ilyen támadásokat. De azért az ország biztonságos.
Ha valaki nem ismeri közelebbről Európa keleti felét, annak igen lelkesen ajánlja bevezető olvasmányként az amerikai John Connelly most megjelent könyvét a recenzens, a magyar származású Victor Sebestyén. A kaliforniai Berkeley Egyetem professzorának munkája, „Az emberekből nemzetek – Kelet-Európa történelme” egy csomó időszerű fejleményt segít megérteni, így elsősorban azt, hogy napjaink fő ellentmondása a globalizáció és a nacionalizmus között húzódik. A régión belül éppen ez vezetett a tekintélyelvű rendszerek ismételt felemelkedéséhez.
A kötet közelebb visz annak megértéséhez, hogy az illiberális demokráciában sok újdonság nincsen, illetve, hogy miért kerülhettek hatalomra olyan vezetők a magyaroknál, lengyeleknél és a Balkánon, akik a jelek szerint régi, sötét időket idéznek. A térség történelme az etnikai nacionalizmusról szól. Arra építve sokan igyekeztek új államot kikiáltani, illetve egyszerűen csak megszerezni a hatalmat. A szerző azt állítja, hogy az évszázadok során az etnikai hovatartozás megőrzése nélkül nem lehetett volna túlélni a török, osztrák, náci és kommunista uralmat. Ez a legelején azt jelentette, hogy meg kellett tartani a nemzeti nyelvet. Utána jöttek a függetlenségi törekvések.
Az önrendelkezésért azután nagy árak fizettek – a kisebbségek az 1. világháborút követően. A Habsburg-birodalom összeomlása pl. katasztrofális következményekkel járt a zsidók számára. Kelet-Európában különösen gyorsan forog a történelmi szerencse kereke, nagy elméletek sorra alakulnak át. De ez a könyv pontosan mutatja be, hogy a múlt miért annyira lényeges a jelen szempontjából.
Az a kanadai jogászprofesszor, Richard McLaren vezeti majd az Aján Tamás elleni vádak kivizsgálását, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a Nemzetközi Dopping Ellenes Ügynökség az orosz sportolók kitiltását javasolta a 2016-os olimpiáról. A botrányt csaknem egy hónapja az ARD német közszolgálati tévé robbantotta ki, de a nemzetközi szakszövetség magyar elnöke tagadja, hogy bármi rosszat csinált volna. Ettől azonban még ideiglenesen félreállt, hogy egy független testület 90 nap alatt utána tudjon járni, voltak-e visszaélések, részben anyagi területen, részben pedig az ajzószerek használatának ellenőrzése során. A kutatás részeként telefonvonalat létesítenek, amelyen bárki bizalmasan bejelentheti, ha bármi érdemit hozzá tud tenni a történtek kiderítéséhez.
Közben a versenyzőket tömörítő szervezet, egy kanadai olimpiai bajnokkal az élen közleményben sürgetett változásokat, mert úgy ítéli meg, hogy túl sok sportoló már nem bízik a NSSZ-ben. A NOB egyébként a napokban igen súlyosnak és aggasztónak minősítette a magyar sportdiplomatához fűződő vádakat.
