A víziközmű-ágazat csődközeli helyzetére, a dolgozók versenyképtelen fizetésére, az elvándorlásból, az állomány és a hálózat elöregedéséből származó, egyre fokozódó veszélyekre hívta fel a figyelmet a miniszterelnök várbéli irodája előtt tartott tegnapi demonstrációján az iparág több szakszervezete által tavaly alapított Országos Víziközmű Ágazati Szövetség (OVÁK). Ennek okaként Kecskés Károly koordinációs szóvivő a víz- és csatornadíjak 2012-es befagyasztását, a 2013-as, 10 százalékos "rezsicsökkentést", a vezetékadót és a hatósági felügyeleti díjat jelölte meg. De az ágazatban dolgozók 180 ezer forint körüli nettó átlagbére a hasonlóképp alapvető közműnek számító villamosenergia-szektorban dolgozóké alig felére rúg.
A tájékoztatón többször hivatkozott, 2016-ban és 2018-ban is átfogó ágazati elemzést készítő Századvég úgy számol, hogy a mostani bérviszonyokkal 2022-re tíz, 2027-re viszont már 25 százalék hiányzik a szolgáltatás fenntartásához szükséges dolgozói létszámból. A forráshiány miatt a jelenlegi ütemben 2-300 év alatt lehetne cserélni az összes vezetéket, amit vállalhatatlannak tartanak. (A kormányközeli elemzőcég egyébként a beruházási szükségletet 1500-3000 milliárd forintra teszi.) Megoldásként nem a díjak emelését, hanem a 14 milliárdot jelentő vezetékadó (reklámadóhoz hasonló) felfüggesztését, valamint a 27 százalékos áfa 18 százalékra csökkentését javasolják, ami 23 milliárd forintos könnyebbséget jelentene.
Az ágazat helyzetét Kecskés Károly azzal jellemezte, hogy az Alföldvíz például épp csütörtökön jelentette be, hogy önerőből már nem képes kigazdálkodni ez évre várható 1,7 milliárdos veszteségét. A víz- és csatornaszolgáltatás fontosságát Kecskés Károly nemcsak azzal jellemezte, hogy enélkül a nem működik a vízöblítéses wc, de figyelmeztetett, hogy a különböző kórokozók - például a koronavírus - fenyegetése ellen egyre inkább felértékelődik a folyamatos tisztálkodás jelentősége.
