Nem ujjong az arab világ az „évszázad alkuja” miatt, de egyelőre nem is kíséri olyan felháborodás, amilyen néhány éve még borítékolható lett volna. Donald Trump a maga módján kiváló stratéga, vezérelvét az üzleti világból hozta magával. Sikeres ingatlanbefektetőként megtapasztalta, hogy mindennek van ára, a pénz és az érdek végső soron a legtöbb esetben felülír minden elvet. Kihasználva, időnként elősegítve a közel-keleti szunnita-síita ellentétek mélyülését, a szíriai és jemeni háború, az Iránnal kötött atomalku felmondása nyomán keletkezett zűrzavart, illetve a térségbeli kapcsolati átrendeződéseket, először „megvette” magának a palesztin „ügy” legbőkezűbb támogatóját, Szaúd-Arábiát, majd az izraeli választási kampány finisében (Netanjahu oldalán) és saját újraválasztási kampánya nyitányaként bemutatta három éve készülő béketervét.
Az „évszázad megállapodása” gyakorlatilag egy diktátum, ami fittyet hány a nemzetközileg elfogadott izraeli-palesztin rendezési elvekre. A palesztinok megkérdezése nélkül készült el, magasról tesz a nemzetközi közösség által elfogadott 67-es határokra, szentesíti az izraeli szuverenitást a megszállt területeken; miközben olyan demilitarizált palesztin államot hozna létre, amelyet zsidó telepek szabdalnának szét, Kelet-Jeruzsálem egyik külvárosát (gettóját) tenné meg fővárosának.
A fehér házi bemutatás alkalmával megnyilvánuló trumpi cinizmus ehhez képest már csak hab volt a tortán. „Azt akarom, hogy ez a megállapodás nagyon jó legyen a palesztinok számára. Esélyük van egy saját államra. Ez lehet az utolsó esélyük. …. Azt kérjük a palesztinoktól, hogy a békés együttélés érdekében kössenek kompromisszumot” – fogalmazott az amerikai elnök. Csakhogy előzőleg azt is elmondta, tudja, terve nem fog tetszeni a palesztinoknak, de mivel az amerikai segélyek megvonása még kilátástalanabbá tette helyzetüket, előbb-utóbb el fogják fogadni a számukra gazdasági előnyökkel járó tervezetet.
Akár igaza is lehet. Tetszenek vagy nem az izraeli igények többségét figyelembe vevő, a Jordán völgyi izraeli annexióra azonnali engedélyt adó Trump-tervben felvázoltak, amerikai és szaúdi segély nélkül a palesztinoknak nem lesz választásuk.
Trumpnak abban igaza van, hogy – mint fogalmazott – „Ideje, hogy a muszlim világ helyrehozza az 1948-ban elkövetett hibáját, amikor Izrael Állam megtámadása mellett döntött.” Tegyük hozzá – azóta még kétszer. Az is tény, hogy Izrael biztonsági igényeinek figyelembe vétele nélkül, az arab világ jelenlegi viszonyulása mellett az ENSZ mandátum alapján létrehozott zsidó állam védhetetlen, akár le is húzhatja a rolót. De lehet-e, szabad-e ezt a bonyolult helyzetet egy washingtoni diktátummal rendezni, csupán az egyik fél jogos igényeinek figyelembevételével?
A választásokig nem kell tartani a megvalósítástól, csak remélni lehet, hogy addig nem robban a benne rejlő puskapor. November után talán az izraeli-palesztin kérdés is visszakerülhet a zöldasztalhoz, ahová a felek nem külső nyomásra, hanem saját akaratukból ülnek le.