Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a Fidesz belpolitikai mozgásterét a nemzetközi színtéren folytatott tevékenységével együtt kell nézni. Az ellenségkép-politika középpontjában 2010 óta mindig volt valamilyen határainkon túli intézmény vagy szervezet, legyen az az Európai Bizottság, az IMF, az ENSZ, az Európai Parlament, az Európai Néppárt, és most mintha az Európai Tanács – hívta fel a figyelmet az Új Egyenlőség legfrissebb podcastja.
A fideszes taktikázás egyik leglátványosabb eleme az Európai Néppárthoz való viszony, illetve az Európai Unióval kapcsolatos konfliktusok. A kiindulópont, hogy az Európai Néppártban (EPP) felfüggesztették a Fidesz tagságát, ezáltal a magyar miniszterelnök kiszorult az informális döntéshozatalból is. Mintha arról szólna a politikai játszma az EPP és a magyar kormánypárt részéről is, hogy ki lépi meg először azt, amit valahol mindegyik fél beárazott. Azaz az EPP tagpártjai döntenek úgy, hogy kizárják a Fideszt, és ezzel egy olyan folyamatot indítanak el, amelynek a végét nem látják. Ugyan jelentősebb kilépési hullámra nem lehet számítani, de az EPP pozíciója szempontjából nem mindegy, hogy esetlegesen hány kisebb pártot „sodor” magával a Fidesz.
A másik oldalról a Fidesz a hazai politikai mezőben folyamatosan azt építi, hogy szuverén szereplőként ő maga dönt a saját sorsáról, de ezt a döntést érezhetően nem akarja meghozni. Nyilvánvalóan neki sem érdeke, hogy felfüggesztett státuszban maradjon, hiszen már ezzel is körön kívülinek számít. Azonban egyelőre az asztalt sem akarja felborítani. A Brexit ugyanakkor megmozgathatja a dominókat. A brit kilépés a pártcsaládokat nézve legkevésbé az EPP-t érinti. Innen nézve, ha van pillanat, amikor ezen a váláson túleshet az Európai Néppárt, akkor csak a számokat, parlamenti mandátumokat nézve most van.
Kérdés, hogy mi lesz az Európai Bizottsághoz való viszonya a magyar kormánynak. Az előző EB-elnököt kifejezetten negatív, a magyar érdekek ellen szövetkező politikusnak állították be. Ennek is köszönhetők a Junckerről szóló óriásplakátok, amelyek jelentős nemzetközi felháborodást váltottak ki. Az új Európai Bizottság elnökének a megválasztását a magyar miniszterelnök úgy tálalta a hazai közvéleménynek, hogy az ő akarata érvényesült. Ezáltal rövid távon nehéz az Európai Bizottságot ismételten ellenségnek beállítani. Ezt a szerepet sokkal inkább az Európai Tanács tölti be a magyar kormánypárt koordinátarendszerében.
Ami a belpolitikai hatásokat illeti: 2018 áprilisában a politikai koordináció is lehetetlennek tűnt az ellenzéki pártok között, 2019 őszén ugyanakkor a közös jelöltek állítása már evidencia volt, és nem ritkaság. Ezért az a megállapítás, hogy 2020-ban kell eldőlniük a 2022-es kereteknek, sokkal inkább a politikai bulvár része, mint a valóság.
Hogy mit gondolnak olvasóink a nemzetközi színtéren megvívott fideszes csatákról és annak okairól, azt itt nézheti meg.
