Nehéz nem úgy tekinteni a Fidesz és az Európai Néppárt (EPP) viszonyára, mint egyfajta végjátékra, vagy legalábbis annak kezdetére. Csak idő kérdése, mikor jut el a magyar kormánypárt és konzervatív családja a szakításig, hiszen a Fidesz politikáját a saját párttársainak többsége is károsnak tartja Európában. A Sargentini-jelentés elfogadása már nyilvánvalóvá tette, hogy létezik a törés, legutóbb pedig az Európai Parlament szavazása megmutatta a törés mélységét is – sok néppárti ugyanis a Fidesz ellen voksolt.
Most mindenki a kivárásra játszik, a néppárti „bölcsek tanácsa” sem tudott dűlőre jutni a felfüggesztett tagpárt ügyében. De bármilyen forgatókönyv is valósul meg, azt Orbán Viktor valószínűleg jól el tudja adni a fideszes tábornak: mondhatja, hogy nem is a Fidesz változott meg, hanem a néppárt, ami sorosista erők befolyása alá került.
A Fidesz a hazai politikai mezőben amúgy is folyamatosan építi az ellenségkép-politikát, aminek középpontjában 2010 óta mindig ott állt valamilyen határon túli erő vagy szervezet is. Akár az Európai Bizottság (lásd a Juncker-ellenes óriásplakátok), a Nemzetközi Valutaalap, az ENSZ, az Európai Parlament, a Néppárt. Most azonban mintha az Európai Tanács is felsorakozott volna ehhez.
Válaszok az Új Egyenlőség szerdai podcastjában!
