Hiánypótló szakmai anyagot publikált kedden az Oktatói Hálózat (OHA): a mintegy ötven szakember (kutatók, oktatók, akadémikusok) közreműködésével készült, „Háttal Európának – A kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítése Magyarországon 2010-2019” című jelentés azt mutatja be, hogy a különböző területeken az elmúlt években lezajlott, olykor hektikusnak tűnő kormányzati intézkedések valójában egységes rendszert alkotnak. Az említett szférákban az alulfinanszírozás, a szélsőséges központosítás, a szakmai autonómiák felszámolása, a széles értelemben vett kultúra rövid távú politikai érdekeknek való alárendelése súlyos veszteségeket okozott.
A jelentés bemutatóján Bozóki András politológus az elmúlt évek kulturális politikája kapcsán arról beszélt: ezt a területen a homogenizálás jellemzi („nemzeti kultúra”), miközben a sokszínűség egyre inkább háttérbe szorul. Ám ez a „nemzeti kultúra” is csak annyiban fontos az Orbán-rendszer számára, amennyiben eszközként használható fel politikai célok elérésére. A központi akarat érvényesítését a tulajdonviszonyok radikális átrendezésével érték el, emellett a végletes központosítás és a kézvezérlés vált jellemzővé. Bozóki szerint a kulturális életet ma „hűbérurak” igazgatják.
Hasonló folyamatok mentek végbe a közoktatásban is: a radikális központosítás, az önkényes és átgondolatlan beavatkozások és forráskivonás hatalmas károkat okoztak a jelentés szerzői szerint. Bajomi Iván szociológus emlékeztetett: az iskolák 2010 utáni „visszaállamosításának” jelszava az esélyegyenlőség volt, ám ebből semmi nem valósult meg, sőt az egyenlőtlenségek csak növekedtek a tanktelezettség 16 évre csökkentése, a szegregációellenes-programok leállítása, az egyházi oktatási intézmények kiemelt, a szegregációt erősítő támogatása miatt.
A felsőoktatásban drámaian csökkent a hallgatók aránya: míg 2009-ben 62 százalék volt, 2017-ben már csak 51 százalék – erre Máté András filozófus, egyetemi oktató hívta fel a figyelmet. Ennek oka, hogy a kormány tudatos intézkedésekkel folyamatosan szűkíti a bejutás lehetőségeit. Ez elsősorban a gyengébb szociális és kulturális hátterű fiatalok kiszorítását jelenti.
A tudománypolitika sem kivétel, a kormányzat ezen a területen is a központi irányítás erősítésére, a szakmai, intézményes autonómiák korlátozására törekszik. Első lépésként központosították a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát, majd egy kormányhivatalba helyezték ki az alapkutatásokat finanszírozó OTKA-alapot. Kenesei István nyelvészprofesszor szerint a jövőben az Innovációs és Technológiai Minisztérium döntheti el, milyen kutatások mennyi támogatást kapnak.
A média területén egyértelmű: a közpénzből fenntartott média a nyílt kormánypropaganda eszközévé vált, de a médiapiac döntő részét is – közvetve vagy közvetlenül – befolyása alatt tartja a kormánypárt. Vásárhelyi Mária szociológus szerint a közéleti médiatartalmak bulvárosítása a közönség butítását szolgálja.
A jelentés szerint a magyar kormány tevékenysége 2010 óta a tudástermelés- és átadás, illetve a kultúrateremtés és a kulturális örökség megőrzése területén évtizedekkel vetette vissza az országot. Emellett szisztematikusan szembemegy az Európai Unió alapelveivel, értékeivel, normáival. A jelentést angol nyelven az Európai Parlamentben is bemutatták.
