Modern kori szenzációt keltett, hogy Cristiano Ronaldo 256 centi magasból fejelt gólt a Sampdoria–Juventus olasz bajnoki meccsen (1-2), nekem pedig deja vu érzésem támadt, azaz úgy rémlett, láttam már ilyesmit. Kétszer biztosan. Előbb 1964-ben, a magyar–francia Eb-negyeddöntőn (2:1), amelyen Mészöly Kálmán feje ott volt, ahol a labdát a levegőből lehúzó Pierre Bernard kapus kinyújtott keze; majd 1977 tavaszán, a Vasas–FTC rangadón (4-1). Ez utóbbin Gass István – tessék csak a fotóra nézni! – „cristianós” súlypont-emelkedést produkált, azaz meglehet, a portugál extraklasszis 71 centis elrugaszkodása nem feltétlenül futballista-világcsúcs.
A felvétellel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy hetvenhét tavaszán készült, mert a bajnok Vasas abban az évben az ősszel is 4-1-es diadalt aratott az FTC ellen, sőt júniusban, az MNK négyes döntőjének Veszprémbe kihelyezett mérkőzésén (az akkoriban szinte változatlan Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács, Izsó, Várady összeállításban) 5-0-ra győzte le zöld-fehér riválisát. A két vetélytárs a Bajnokok Tornáján is találkozott: a csoportmeccsen – 2-2 után – tizenegyesekkel a ferencvárosiak nyertek, a harmadik helyért vívott mérkőzésen viszont megint a Vasas kerekedett felül (2-1). A Bajnokok Tornáját senki ne becsülje alá: a nyári vetélkedő helyosztóin 30 ezren voltak a Népstadionban a tömeges szabadságolások idején. (Most 17 949 helyszíni szurkolót számláltak az NB I nyitó fordulójának hat mérkőzésén együttvéve. Ebből 8075-en az Üllői utat keresték fel, a többi pályára 9874 drukker jutott összesen.) Akkor pedig, amikor a szóban forgó kép készült – egészen pontosan 1977. április 23-án –, 75 ezren tolongtak a legnagyobb magyar sportlétesítmény lelátóin...
Gass kedvelte ellenfélként az FTC-t, mert a hetvenhét őszén rendezett meccsen két gólt fejelt, egyúttal a mezőny legjobbja volt, s úgy futott be igazán, hogy tizenkilenc éves diósgyőri ígéretként győztes szólógólt rúgott a Novákkal, Páncsiccsal, Bálinttal, Alberttel, Rákosival felvonuló Ferencvárosnak a Népstadionban (0-1). „A 16. percben Gass a jobb oldalon négy játékoson cselezte át magát, és mintegy 20 méterről, a jobbösszekötő helyéről óriási gólt ragasztott a jobb felső sarokba” – írta a Népsport. E szlalom nyomán fedezte fel a Vasas, amelynek már tizenhét évesen gólt lőtt a Fáy utcában (4:2), bár arról a megmozdulásáról Gass azt mondja: „A hatvanas évek nagyjaival felálló Vasas egy óra múltán 4:0-ra vezetett, és lehet, hogy Mészöly Kálmán rám nézett, majd félre állt, hadd legyen némi öröme a gyereknek.”
Az élet ad és elvesz: tizenegy évvel később Mészöly Kálmán edző tanácsolta el Gasst a Vasastól. (A válogatott keretből úgy került ki, hogy 1975-ben, egy párizsi és bécsi meccs között hazaérkezett a társaság, s Gasst arra kérte Ferihegyen a kegyetlen üzenet átadásával megbízott Vinkovics Lajos masszőr: szálljon át az utánpótláscsapat buszára.) Pedig nyolc angyalföldi évada közül hétben legkevesebb 25 bajnokin szerepelt a „magasugró”, és három szezonban valamennyi találkozón a pályán volt. Ráadásul piros-kékben játszott 189 meccsén 77 gólt ért el, noha 1976-tól Illovszky Rudolf edző a középpályára rendelte vissza.
Angyalföldi premierjén, 1972. szeptember 17-én még balszélsőként futballozott az Újpestet 3-0-ra legyőző, Tamás – Török, Fábián, Lakinger, Ihász – Puskás (Szőke), Müller (Komjáti), Kovács Ferenc – Szabó, Várady, Gass összetételű együttesben. Az után, hogy váratlanul elküldték – a Tatabányára igazoló Kovács Istvánnal együtt –, a ZTE csapatában 17 gólt szerzett az 1980/81-es évadban... (Más kérdés, hogy a Vasas a második fordulóban 4-2-re nyert Egerszegen 11 000 néző előtt.)
A helyi drukkerek félistenként, a Zalai Hírlapnál kollégaként tekintettek rá, mert pesti évei során Gass újságíró-gyakornokként dolgozott a Népszavánál. Ha A távollét című dalt hallja, a sokoldalú labdarúgó alighanem e lap hajdani szövegíró rovatvezetőjére, a közszeretetnek örvendő Vándor Kálmánra gondol: „Eszembe jutnak mind a meghitt órák és a te kis szobád...”
