Grammy-díj;

Producer testvérével összesen hét díjat söpörtek be, közte Az év albuma és Az év dala kategóriákat is

- A tinilány és a rosszfiú – Kiosztották a Grammy-díjakat

Az „általános csúcs” az este egyértelműen a nemrég tizennyolc éves Billie Eilish volt, aki testvérével összesen hat szobrot (plusz a bátyja lett az év producere) vihetett haza.

Az immár 62-dik alkalommal kiosztott Grammy-díjak a legfontosabb popzenei elismerésnek számít, akkor is, ha mind a ceremónia, mind annak megítélésére az ódivatú jelzőt szokás alkalmazni. Ez persze nem von le semmit az értékéből, hasonlóan, mint a filmiparban, a zenei szakmai körökben is rengeteg volt a változás az ezredforduló óta, de ami megrendíthetetlen, hogy a Grammy-gála keretében nyolcvannégy(!) zenei kategóriában ismernek el előadókat az altenatívoktól a komolyzenén keresztül a polkáig – nyilván a média figyelme nem az utóbbira koncentrál, hiszen a nagygálán a tíz legfontosabbnak tartott szekciót értékelik, a többieket korábbi időpontokban hirdették ki.

Ezen belül is az úgynevezett General Field a leg-leg-leg, még akkor is, ha magyarul talán általános szekciónak lehetne nevezni. Szóval az „általános csúcs” az este egyértelműen a nemrég tizennyolc éves Billie Eilish volt, aki testvérével összesen hat szobrot (plusz a bátyja lett az év producere) vihetett haza: köztük az év dalát a Bad Guy címűért, és azt ezt tartalmazó, Where Do We Go? korong lett az éve lemeze. Ez azért is gigantikus teljesítmény, mert olyanokat utasított maga mögé Eilish, mint Beyoncé, Ed Sheeran, Ariana Grande vagy Taylor Swift. További nagy ellenfél volt a nyolc kategóriában jelölt Lizzo, aki végül csak három díjat, a tavalyi év abszolút slágerét (Old Town Road) író Lil Nas X pedig csak kettő Grammy-t vihetett haza. Kijelenthetjük, hogy ők ketten voltak a pop mezőny nagy nyertesei.

A legjobb tíz kategória jelöltjeivel és díjazottjaival kapcsolatban erősen el- és megoszlanak a vélemények. A rockban Gary Clark Jr. This Land című, komótos és elektronikával terhelt blues beütésű nótája lett a befutó. Szuper érdekes, hogy a TOOL 7empest című nótája lett a legjobb metál teljesítmény, amelyre nekem az experimentális, progresszív és alternatív vonal a sokkal inkább jellemző és ráillő jelző – de legalább mertek elismerni egy 15 perces dalt!

Ízlések és pofonok, én kifejezetten nem kedvelem a gálákon fellépő alkotók különleges előadásait, Camila Cabello és Ariana Grande, fogalmazzunk úgy, hogy csak jelen volt, Billie Eilish is egy unalmas balladát adott elő. Pedig mennyivel jobb lett volna a bearanyozódott Bad Guy, ami laza talpalávalóként sem utolsó szerzemény. Ám, hogy az említett előadóknak tulajdonképpen mennyire hálásnak kell mégiscsak lenniük, azt az Aerosmith a Run DMC-vel közös fellépése tett egyértelművé, mert az elnyűhetetlen Walk This Way-t sikerült rettenetesen nagypapásan és hamisan előadni – nagyon remélem, hogy Steven Tyler azért jobb formában lesz július 24-i Budapesti koncertjén.

Elképzelve a száz évvel későbbi közönségetA klasszikus zenei területeken taroltak az amerikaiak, a kortárs szerzők és a női előadók, zeneszerzők. A legjobb zenekari előadás kategóriában az 1979-ben született Los Angeles-i Andrew Norman Sustain (kb. Fennmaradás) című kompozícióját rögzítő lemez nyert. A Los Angeles-i Filharmonikusokat a venezuelai sztárkarmester Gustavo Dudamel vezényli. A szerző azt írja 2018-ban írt, a legmodernebb nagyzenekari hangzásokkal operáló művéről honlapján, hogy  a zenekartól kapott megbízást, és komponálásakor a Disney Hallban a művet száz év múlva hallgató közönséget képzelte el. Milyen gondolatok fogják őket foglalkoztatni? -kérdezi. A legjobb operafelvétel címét Tobias Picker A fantasztikus Mr. Fox című műve vitte el, amely 1998-ban íródott és Roald Dahl azonos című, gyermekeknek szóló regényén alapul. A zeneszerző 1954-ben született New York-ban, ez a második operája. Gil Rose vezényli a Bostoni Modern Zenekar Projektet és a Bostoni Gyermekkórust, közreműködnek a karmester által 2013-ban alapított bostoni Odyssey Opera énekesei. Ebben a kategóriában nevezték egyébként George Benjamin A szerelemi és az erőszak leckéi című művét is, amelyben a kanadai-magyar Szabó Krisztina és Orendt Gyula is énekel. A legjobb kórusfelvételek között a Durflé összes kórusműveit felvonultató lemez nyert, a Houstoni Kamarakórust Ken Cowan vezényli. Caroline Shaw 1982-ben született amerikai hegedűs, énekes zeneszerző. A kamarazene kategóriában nyertes Orange című lemezén az Attacca Vonósnégyes az ő hat darabját játssza. A legjobb énekes szólista Joyce DiDonato lett Songplay (Dal-játék) című lemezével, amelyen sajátos dzsesszes feldolgozásban operaáriákat, klasszikus és könnyedebb dalokat énekel. Wynton Marsalis Hegedűversenyét és Hegedű táncszvitjét Nicola Benedetti játssza azon a lemezen, amely a legjobb klasszikus szóló kategóriában nyert. Jennifer Higdon 2018-ban komponált Hárfaversenye Yolanda Kondonassis előadásában pedig a kortárs klasszikus lemezek között lett a legjobb. A legjobb összeállítás címet az ukrán zongorista, Nadja Spacsenko A helyek költészete című felvétele kapta, amelyen tíz új, kortárs darabot játszik.   

A Brexit évében sincs okuk a szégyenkezésre a szigetország kulturális intézményeinek.