Eljött a keresztény-konzervatív zöld politika ideje, vagyis olyan klímapolitikára van szükség Európában, amely nem a legszegényebb országokra rakja a terheket. Emellett érvel a Politicon megjelent vendégkommentárjában a magyar igazságügyi miniszter.
Varga Judit megjegyzi, hogy a környezetvédők előretörnek, főleg a kontinens nyugati felén, de nem ezért, mert a legjobb módszert választották a bajok kezelésére. Inkább az a helyzet, hogy nincs ellenfél a pályán. Épp ezért alternatívát kell állítani velük szemben, és erre nagyon alkalmasak a konzervatív-keresztény pártok. Hiszen híveik többnyire vidékiek, akik közel vannak a természethez. Megközelítésük – szemben a zöld liberalizmussal – azon alapszik, hogy csakis helyi megoldások segíthetnek, nem valamiféle ködös, ki nem kényszeríthető globális elköteleződések.
Az olyan nemzetközi megállapodások, mint a Párizsi Egyezmény, csupán korlátozottan tudnak hatni a legnagyobb szennyező államokra. A szabályozás kidolgozását rá kell bízni az egyes kormányokra. Mert azok képesek figyelembe venni az emberek sajátos igényeit, ezen felül megfelelő szerephez juttatni őket a klímaváltozás feltartóztatásában. De a költségeket nem állhatják a legszűkölködőbb országok vagy a legsebezhetőbb polgárok. A szerző idézi Orbán Viktort, aki szerint a számlát azoknak az államoknak és cégeknek kell kiegyenlíteniük, amelyek a leginkább felelősek a környezetszennyezésért.
És itt nem lehet rátolni EU klímacéljaiból következő kiadásokat a legkevésbé fejlett régiókra sem. Hiba volna pénzeket elvonni ilyen címen a felzárkóztatásokra szolgáló alapokból. Annak megint csak a szegényebb tagok innák meg a levét. Ugyanakkor a karbon semlegességet nem lehet elérni atomenergia nélkül. A megfelelő energia mix kiválasztása pedig az egyes országok dolga kell, hogy legyen. A zöld elképzelésekkel szemben opció kell, Magyarország éppen ezért hirdette meg a keresztény-konzervatív értékekre épülő új klímastratégiát.
