Egy világjárvány komoly dolog. Semmi okom feltételezni, hogy a magyar hatóságok – a kormány, az egészségügyi szervek, a kórházak, a közigazgatás, a katasztrófavédelem, a tömegtájékoztatás vagy épp a honvédség – az elmúlt napokban ne porolták volna le intézkedési forgatókönyveiket, és ne készülnének a belső-Kínából indult, ott halálos áldozatokat is szedő új koronavírus esetleges megjelenésére, kezelésére, terjedésének megakadályozására. (Bár a magyar állam járványügyi honlapjai tegnap még jelentős frissességi kihívásokkal küzdöttek.)
Tudom, ne keltsünk pánikot, és ez helyes. Magyarország területén lapzártánkig a gyanús esetek ellenére a kórokozót nem azonosították. A polgárok nyugodtak, az utcákon sehol egy arcmaszk. Bízzunk abban, hogy a világ vírusirtó tudóshadserege, amiként eddig, most is megalkotja a hatékony védekezés módszertanát, így a madárinfluenzához, SARS-hoz, H1N1-hez és társaikhoz hasonlóan a „2019-nCoV” alattomos támadását is visszaverik.
De hogy Szijjártó Péternek pont most sikerült közvetlen repülőjáratot átadnia Budapest és Csungking között... E „desztináció”, ahol a beismert fertőzések száma legalább száz, közvetlenül határos a vírus gócpontjaként ismert Hupej tartománnyal. Csungking körülbelül ezer kilométerre fekszik a szomszédos tartományi fővárostól, a karanténba zárt Vuhantól.
Külügyérünk mindettől mit sem zavartatva, pénteken ünnepélyesen átadta az új járatot, szabványbeszédében a keleti nyitás és a józan ész fontosságát hangsúlyozva. A gép mostantól heti kétszer száll le nálunk. Tudom, azóta számos más, így nyugati államban is megjelent a kór, de azért Orbán átgondolhatná a kapcsolatok szorosra fűzését a járványügyileg veszélyeztetettebb térségekkel. (Nem fogja.)
Tegyük hozzá: a külügyi tárca azóta már naponta tájékoztat a vírushelyzetről, és ez helyes. Többek között arra is figyelmeztettek, hogy senki se repüljön Hupejbe. Igaz, az új, csungkingi járat nem került szóba.
Tudomásul kéne venni, hogy ez most tényleg nem játék.