Lívia a Brexit-folyamat megindításának küszöbén költözött ki Londonba. Alig két hét volt az EU-tagságról szóló népszavazásig, a lány ekkor még nem is sejtette, hogy az Egyesült Királyság történelmi fordulópont előtt áll. A lány pénzügyi területen dolgozik, de itthon hiányoztak neki a karrierlehetőségek. "Úgy láttam, hogy megyek egyik cégtől a másikhoz, de nem jutok előre." - magyarázta kivándorlásának okait. A brit főváros kifejezetten vonzotta pezsgő kulturális életével. Még javában állást keresett, amikor június 23-án a brit lakosság 52-48 arányban az unióból való kilépés mellett döntött. Az eredmény megijesztette, mert akkor még nem tudta, hogy mi lesz. Úgy emlékezett vissza, hogy “érezhetően rosszabb lett a hangulat” Londonban, amelynek lakói 60 százalékban a bennmaradást választották.
Nem sokkal később a lánynak sikerült elhelyezkednie szakmájában, így valamelyest megnyugodott. A felbolydult metropolisz azonban nem tudott megbarátkozni a Brexittel. EU-párti aktivisták sokáig szerveztek demonstrációkat, amelyek általában egy második népszavazást követeltek. A tüntetési kedvet növelte, hogy a kilépési folyamat egy időre megtorpant. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság hosszas tárgyalások után 2018 novemberére megállapodott ugyan az elválás feltételrendszeréről, de az egyezmény a brit parlamentben elakadt. Még benne volt a levegőben, hogy bármi történhet - akár egy újabb referendum is.
Az egyik legnagyobb, tavaly március 23-ára meghirdetett tömegfelvonuláshoz Líviai is csatlakozott. Mint fogalmazott: “ekkor még úgy tűnt, hogy van értelme tüntetni”, ő pedig fontosnak tartotta, hogy kinyilvánítsa a véleményét.
Ha a britek egy kisebb, de nem jelentéktelen része nem is, Lívia azóta már beletörődött a Brexitbe. Munkahelyén megnyugtatták, hogy nincs oka aggódni. A HR-osztály már 2018-ban külön tájékoztatókat szervezett az uniós állampolgárok teendőiről. Lívia már tavaly szeptemberben igényelte az előzetes letelepedési engedélyt. Szerinte egyszerű folyamatról van szó, csak egy okostelefonos alkalmazásra van szükség. "Letöltöd az applikációt, leadod az ottani társadalombiztosítási számod, fényképet készítesz magadról, az útlevelet befotózod és még egy-két adatot megadsz magadról." Neki az egész csupán tíz percbe tellett.
A már öt éve az Egyesült Királyságban élő Leila ugyan még nem regisztrált, de azt mondta, hogy nem is ideges, hiszen a határidő 2020 vége, addig pedig még rengeteg idő van. Ő arról beszélt, hogy teljesen el tud vonatkoztatni a Brexittől, mert az nincs igazán befolyással életére - a sorsdöntő referendum másnapján az akkori cége biztosította róla, hogy nincs miért aggódnia. Azóta kétszer is munkahelyet váltott, de a jelenlegi vállalatnál is hasonló ígéretet kapott. Leila azért elismerte, hogy szakmailag azért érintette a brit kilépés: utazási irodában dolgozik és az időnként kaotikus Brexit-folyamat miatt “kicsit kiszámíthatatlanabbá vált a britek utazási kedve”.
A 2013-ban kivándorolt Zoltánra és Enikőre viszont mély benyomást gyakorolt a népszavazás kimenetele. “Reggel felkeltünk és nem hittük el” - idézte fel Enikő. A bankban dolgozó Zoltán arról beszélt, hogy többnyire tanultabb, nyitottabb emberek a kollégái, szinte mindegyikük bennmaradáspárti volt és “senki sem számított az eredményre”. A fiatal pár számára csalódást okozott a britek döntése, ezért is fogalmazódott meg bennük az elhatározás, hogy akkori lakhelyükről Manchesterből, az Egyesült Királyságon kívülre költözzenek. Mivel rövid időn belül nem találtak ilyen lehetőséget, átmenetileg London mellett döntöttek. A kinti közhangulat azonban aggasztotta őket. “Rossz volt látni, hogy mennyire tájékozatlanok, mennyire mérgesek az emberek” - vallotta be Enikő. Szerintük a népszavazás felszínre hozta az idegenellenességet. Zoltán úgy látta: sok brit “felhatalmazva érezte magát, hogy nyilvánosan felvállalják xenofób nézeteiket, mert azt gondolták, hogy ha már az emberek több mint fele a Brexitre szavazott, akkor már lehet nyíltan tuskónak lenni.” A sokszínű Londonban Enikő első kézből is megtapasztalta az idegengyűlöletet - két különböző alkalommal is azzal próbálták kiosztani, hogy “menjen vissza a saját országába.” Végül a pár tavaly augusztusban hazaköltözött - többek között a híresen borús angliai időjárás, és a Brexit miatt is. Azért továbbra is külföldön képzelik el jövőjüket, néhány hét múlva már Barcelonában fognak lakni.
A Brexit ellenére sem lehet azt mondani, hogy az Egyesült Királyság elvesztette volna vonzerejét a magyar fiatalok körében. A kertészmérnök mesterszakon tanuló Betti február elején - éppen a brit kilépés hivatalossá válása utáni napokban - tervez kivándorolni a szigetországba. “Harry Potter-rajongó voltam mindig is érdekelt Anglia” - magyarázta. Kiköltözésének azért praktikus okai is vannak: szeretné elmélyíteni nyelvtudását és maga mögött hagyni “ezt a pesszimizmust, ami itthon van, hogy mindenki panaszkodik, de senki nem tesz semmit.” A lány Bristolba megy ismerősökhöz, villamosmérnök párja már kiköltözött és egy héten belül munkát is talált - pincérként. Mindketten azt tervezik, hogy átmenetileg a vendéglátásban dolgoznak, hogy fenntartsák magukat és gyakorolják az angolt. Reményeik szerint ezt követően szakmájukon belül is el tudnak helyezkedni. Betti saját bevallása szerint nem fél a Brexit esetleges negatív gazdasági hatásai miatt, de azt hangsúlyozta: nem örökre mennek ki, minden hónapban meg fogják beszélni, hogy érdemes-e maradni.
