Uj(jgy)ak
a 77 éves Várady Szabolcsnak
Hangulathölgy
Közkedvelt hölgyünk volt Heléna.
Szendénél inkább volt hetéra;
bár törte a magyart,
tudta, mit nem akar –
„Márpedig magát nem nyel én ma!”
A titokzatos
Furcsa egy fószer volt Estebán.
Szobrozva a nőket leste tán?
De nem dívát várt ott,
sőt, ha nő sóvárgott,
inkább úgy mordult föl: „Hess, te lány!”
Nem minden fenékIG LU
Remények hazája Ecuador –
rettegni nem kell, hogy megfázol.
Némi baj van ma még:
kevés a fóka, lék;
hogy eszkimó légy, ez meggátol.
Sic transit…
Volt egy nő, úgy hívták, Erzsébet.
Bájait bánta az erszényed
– az idő vasfoga:
lett ráncos has, toka;
rajongótábora elszéledt.
Előzékeny
Kuláns egy fickó volt Levente.
Nem állt rajta ing jól, se mente.
A nőket izgatta
rekorder hímtagja;
és azt legalább jól bekente!
Priusz
Lehet, hogy jobb volna Münchenben?
Merthogy én itt, Pesten tüntettem,
hogy: „Le a zsarnokkal
meg aki zsarnoknyal!”
S életem (elő-) nem büntetlen.
Csak óvatosan azzal a fick… fikcióval!
Nevezetes úr T. Dezső.
Hinnéd: költött. De létező.
Szembejön hébe-hóba
véle pár olvasója,
és így kiáltanak: „Jé, ez ő!!”
Ami sok, az sok( )!
Fogadkozott egy hölgy Algyőn:
„Ma este pasim lesz! (Vagy nőm.)
Lett férje és neje
meg csömörérzete –
„Ez a szerelem egy agyrém!!”
