A lap úgy tudja: bizonyos, hogy az Európai Néppárt a jövő hónap elején, így vagy úgy, de dönt a Fidesz tagságáról, így február 3., az EPP Politikai Gyűlésének időpontja sokak számára fontos. A bölcsek tanácsa már átadta jelentését Donald Tusknak a magyar helyzetről és megtette a maga ajánlásait. Az európai kereszténydemokraták elnöke egyértelműen Orbán Viktor ellen foglalt állást. Azt hangsúlyozza: a pártcsaládnak nem szabad megengednie, hogy az értékeit, a polgárjogokat, a jogállamiságot és a tisztességet egyesek feláldozzák a biztonság és a rend oltárán.
Hogy mire jutott a háromtagú tényfeltáró testület, az titkos, de állítólag Herman Van Rompuy a Fidesz eltávolítása mellett kardoskodik. Wolfgang Schüssel ezt elutasítja, Hans-Gert Pöttering pedig további párbeszédet szorgalmaz, hogy Budapestet engedményre vegyék rá. Csak éppen a Fidesz nem mutatkozik rá hajlandónak. Ha érvényben marad a felfüggesztő határozat, akkor a 13 konzervatív magyar EP-képviselő továbbra is a kereszténydemokrata frakció tagja lesz, de ott nem tölthet be semmiféle vezető funkciót. Orbán tavaly február óta nem lehet jelen, amikor a néppárti kormányfők, köztük Angela Merkel, egyeztetnek az uniós csúcstalálkozók előtt.
A Zsidó Világkongresszus elnöke az erősödő antiszemitizmus láttán arra mutat rá, hogy a gyűlölet bárkit utolérhet. Ronald S. Lauder úgy látja, hogy a zsidóellenesség kicsiben, általában a közösségi hálón keresztül kezdődik, de ha a hatóságok nem lépnek fel időben ellene, akkor beindul egy lefelé tartó spirál. Egy idő után jönnek a rágalmak, majd a fenyegetések a zsidókkal szemben. Utána már csak a tömegeket kell felheccelni és a végén ott az erőszak. Hogy ez ne így legyen, ahhoz elsősorban jó nevelés szükséges, a kemény törvények azt nem tudják kiváltani. A példamutatás alapvető forrása a család. Egyébiránt az antiszemitizmus az idegengyűlöletnek talán a legősibb formája. Amúgy pedig a képzettség sem véd meg az előítéletektől.
Lauder büszke arra, hogy a része volt a zsidóság életének ismételt felvirágoztatásában olyan országokban, amelyek igencsak aktívan közreműködtek a népirtásban, így a lengyeleknél, magyaroknál, osztrákoknál és németeknél. Viszont úgy érzékeli, hogy három nemzedékkel a háború után távolba tűnik a holokauszt emléke. Pedig nem szabad, hogy feledésbe merüljenek a náci bűnök, a gyerekeknek látniuk kell, hová vezethet az antiszemitizmus. De napjainkban, a globalizáció idején is szükség van bűnbakra, valakire, aki félelmet kelt az emberekben.
A lap páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt a tábor egyik magyar lakója. Az akkor 14 éves Sheindi Miller-Ehrenwald, aki most 90 éves és Izraelben él, az őrök kijátszásával, eldugott papírfecnikre jegyezte fel deportálásának körülményeit és lágerbeli megpróbáltatásait, így találkozását Mengelével. Az emlékeket Berlinben most könyvben adják ki, a haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján.
A szerző, egy néhai borkereskedő gyereke Galántáról, azt mondja, azért szánta rá magát az emlékek közreadására, mert ezzel akar válaszolni mindazoknak, akik tagadják a holokausztot, és mivel azt szeretné, ha a világ nem feledkezne meg a náci Németország áldozatainak szenvedéseiről. Szakértők szerint a kötet, amelynek eredeti lapjait mától kiállítják a Német Történelmi Múzeumban, elképesztően hitelesen adja vissza az akkor szörnyűségeket. Hiszen látszik rajta, hogy sebtében készült, nagy veszély közepette, sokszor még szavak is kimaradtak a mondatokból. Az intézmény egyik kurátora szerint ezek az oldalak már csak azért is különlegesek, mert az első sorok gettókban kerültek papírra, majd folyamatosan kiegészültek két koncentrációs táborban, merthogy a lányt Auschwitzból továbbvitték dolgozni egy sziléziai hadiüzembe.
A konzervatív lap rámutat, hogy az újabb és újabb visszaemlékezések azért egyre sürgetőbbek, mert a túlélőknek már nem sok idejük van hátra e világban, ráadásul egyre erősödik az antiszemitizmus a németeknél, illetve Európában. Szélsőjobbos revizionisták kétségbe vonják a nácik bűneit, illetve hogy azok annyira súlyosak lettek volna.
Joe Biden azt mondta, hogy Donald Trump bátorítja a revansista Oroszországot, megbékíti Vlagyimir Putyint, ugyanakkor nem gondoskodik a szövetségesek biztonságáról, és hogy ezt Magyarország példáján lehet a legjobban látni. „Mert ha a medve szomszédságában laksz, és nem látszik, hogy Amerika megvéd téged, akkor összeállsz a fenevaddal. Ez pont úgy van most is, mint a hidegháború idején”. A volt alelnök, aki e pillanatban a legesélyesebb a demokraták elnökjelöltségének elnyerésére, az iowai egyetemen, egy kampányrendezvényen szólalt fel. Az egyórás beszédben nem foglalkozott az elnök elleni alkotmányos vádemelési eljárással, amelynek akarva-akaratlanul ő az egyik kulcsfigurája, teljes egészében Ukrajnára összpontosított. Azzal igyekezett ráébreszteni a hallgatóságot az ottani súlyos helyzetre, hogy kiemelte: orosz katonák az ő felszólalása idején is embereket ölnek meg ukrán földön.
Kifejtette ugyanakkor, hogy még egyetlen amerikai elnök sem akadt, aki ilyen mértékben és módon élt volna vissza hatalmával. Trumpot ugyanis nem érdekli az igazság, mert úgy gondolja, hogy ha eleget hazudik, és a valótlanságokat egyfolytában nyomatja, akkor szép számban lesznek olyanok, akik el is hiszik azokat. Biden ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy Amerika súlyosan megosztott, ám be kell gyógyítani a sebeket, mert a köztársaság jövője múlik azon.
Ne legyen tévedés: Európában nem csupán a magyar és a lengyel kormány sérti meg a jogot, Nagy-Britanniától Görögországig egy sor állam felelős a demokrácia visszaszorulásáért, ám a jelenség már az EU működését fenyegeti. Erre figyelmeztet a brüsszeli Európai Reformközpont nevű elemző intézet egyik lengyel szakértője. Agata Gostynska-Jakubowska rámutat, hogy manapság ha szóba kerülnek a jogállami aggályok, akkor még uniós illetékesek is szinte automatikusan Budapestre és a Varsóra asszociálnak. Az biztos persze, hogy mindkét országban aggasztó a demokrácia állapota, mert a populista vezetők mindkét helyen beleavatkoznak a független igazságszolgáltatásba, fokozatosan ellenőrzésük alá vonnak egy sor intézményt, köztük a sajtót.
Brüsszel joggal reagál a magyar és a lengyel fejleményekre, hiszen égbekiáltó a kísérlet a jogállam, a liberális demokrácia megrendítésére. Csak éppen ezek a gondok jelentkeznek másutt is, például Bulgáriában, Franciaországban és Olaszországban. A franciáknál pl. a biztonsági szervek a terrortámadások után igen nagyfokú szabadságot élveznek az emberek megfigyelésére, kevés bírói felügyelet mellett. De meg kell említeni azt is, hogy Szlovákiában és Máltán oknyomozó újságírókat öltek meg, pedig a sajtó nélkül nem lehet elszámoltatni a kormányokat.
Az EU-nak következetesebben kellene eljárnia a demokrácia visszaszorításának megakadályozására, bevetve mind a mézesmadzagot, mind a korbácsot. Legelőször is hatékonyabb megfigyelő rendszerre volna szükség, és már a kezdet kezdetén közbe kell lépni. Éspedig úgy, hogy először az érintett kormánynak kellene lehetőséget adni a korrekcióra, még mielőtt a kifogásolt új jogszabály jogerőre emelkedne. Ha erre az adott állam nem kapható, akkor az Európai Bírósághoz kell fordulni. A pártcsaládokra, így az EPP-re is felelősség hárul, hogy tagszervezeteik betartsák a jogállami normákat. Fontos lenne, hogy rájuk is szankciók várjanak, ha nem hajlandók kitenni soraikból a tilosba tévedő tagpártokat. A Néppárt például csaknem egy éve ígéri, hogy tesz valamit a Fidesz ellen, de nem történt semmi.
De itt nem csupán a keleti tagokról van szó. Igen lényeges, hogy az unió jogközösség, amelyben minden tagállam alkalmazza az EU-szabályokat, illetve bízik abban, hogy a többiek is ugyanígy járnak el. Ha valamely ország visszalép a demokrácia területén, az éppen ezt a kölcsönös bizalmat ássa alá. Veszélyezteti az egységes piacot, a szabadság, a biztonság és az igazságosság közös térségét. Az uniónak többet kellene tennie, hogy sehol se sérüljön a jogállam.
Jó ok van feltételezni – írja a lap a kulcsfontosságú vasárnapi, Emilia Romagna, illetve Calabria-tartománybeli választások előtt –, hogy legközelebb Rómában a radikális Matteo Salvini alakíthat kormányt, benne az Olaszország fivéreivel, amely még a Ligától is jobbra áll. Egy ilyen koalíció azután nem sok jót ígér az euróövezet, illetve az egész EU számára, még akkor sem, ha ez a kabinet sem teheti majd, amit akar, hiszen kezét megkötik a nemzetközi pénzügyi piacok, valamint az erős hazai demokratikus intézmények.
A szomorú előjelek közé tartozik, hogy a külügyminiszter, Luigi Di Maio, veszi a kalapját annak az 5 Csillag Mozgalomnak a vezetőjeként, amely legfőképpen a korrupció és a társadalmi igazságtalanságok felszámolására jött létre. Ám rá kellett jönnie, hogy a politikában elkerülhetetlenek a kompromisszumok, azok pedig kikezdik a párt tisztaságát. Esete ugyanakkor mutatja, az olaszok nagyon vágynak valami újra, hiszen annyi mindent kipróbáltak már – hasztalan, de gyorsan elveszthetik a bizalmat egy elitellenes tömörüléssel szemben, amely csak mérsékelt sikerrel tudja belülről megreformálni a rendszert.
Fontos tanulság az is, hogy bármennyire is meglepő volt a két évvel ezelőtti választások eredménye, az nem okvetlenül forgatta fel az ország stabilitását és helyét Európában, illetve a világban. Sőt, még az sem, amikor előtte az 5 Csillag Salvinival szövetkezett, mert a pénzügyi világ kellő nyomást tudott kifejteni. Az olaszok nem dobták el az eurót, betartották az Oroszország elleni szankciókat. Hála leginkább a jegybanknak, a pénzügyi és a külügyi tárcának, valamint az elnöki hivatalnak. Viszont Róma nemigen volt képes megállt parancsolni a líbiai viszálynak, miközben megmaradt a belső gondok sokasága. Egyébiránt ezek javarésze már 160 éve fennáll.
