A lap úgy tudja, salamoni döntést hozott a néppárti bölcsek tanácsa a Fidesz tagsága ügyében: a hármak egyfelől azt akarják, hogy Orbán Viktor maradjon a pártcsalád tagja, másfelől ugyanakkor elvárják, hogy nyilvánosan adjon jelzés, mármint hogy megtér, bár erre az idáig nem volt hajlandó. Viszont ameddig ez így marad, addig jegelni kell a magyar párt tagsági jogait, azaz marad a felfüggesztés. Más szóval, a fideszes képviselők részt vehetnek a frakcióüléseken, de semmiféle tisztséget nem tölthetnek be. Orbán ugyanakkor nem mehet el az Európai Tanácsülések előtt szokásos egyeztetésekre, ahol az álláspontokat egyeztetik a kereszténydemokrata állam- és kormányfők.
Úgy hallani, hogy a politikus nem tanúsított túlzottan nagy együttműködési hajlandóságot, amikor a tényfeltáró bizottság kétszer is tárgyalt vele, októberben, illetve decemberben, mind a kétszer semleges területen: Brüsszelben. A testület elsősorban a CEU kapcsán várt tőle előrelépést, ám a magyar vezető nem kívánt azon változtatni, hogy az állam ellenségének tekinti Sorost. Csak abban tett engedményt, hogy lemondott a közigazgatási bíróságok felállításáról.
Pártkörökben az a hír járja, hogy a három bölcs sem volt teljesen egységes, amikor a tapasztaltakat kellett értékelni. Az osztrák Wolfgang Schüssel amellett kardoskodott, hogy nem lenne jó elengedni a Fidesz kezét, ezzel szemben a belga Herman Van Rompuy azt szorgalmazta, hogy tegyék ki Orbán szűrét. A mérleg nyelvét azután a német Hans-Gert Pöttering játszotta, így alakult ki a végleges javaslat. Az ellentétek tükrözik a pártcsalád és a frakció megosztottságát, ami megmutatkozott a múlt héten is, amikor az EP a magyar és a lengyel kormány elleni jogállami eljárás felgyorsításáról szavazott. Az EPP-ből 89-en voksoltak mellette, 35-en ellene, 21-en pedig tartózkodtak. Utóbbiak között volt a 29-tagú CDU-CSU csoport 9 képviselője is.
A frakció elnöke, a kereszténydemokrata Daniel Caspary most úgy nyilatkozott, hogy fenn kell tartani a felfüggesztő határozatot, közben pedig a hármaknak ismét tárgyalniuk kell a kormányfővel, hogy irányváltásra szorítsák rá. Mert lehet, hogy Orbán megsérti az európai jogot, illetve a konzervatív értékeket, ám az EPP-n belül jobban lehet hatni rá. Most Donald Tusknak kell megmondania, akkor mi legyen a továbbiakban. A Néppárt elnöke a magyar politikus legélesebb bírálói közé tartozik. A pártcsalád Politikai Gyűlése február 3-án határoz a hogyan továbbról. (Az egész tudósítás címe: „Miként égette le Orbán az Európai Néppártot – vajon a család tagja-e még a Fidesz?”)
Frankfurtban rendőri védelem mellett vitázott az orbáni politikáról a berlini magyar nagykövet és az egyik korábbi német igazságügyi miniszter asszony. Az esemény két napja volt a helyi egyetemen, és a beszámoló szerint már az is eredmény, hogy civilizáltan zajlott le. Előzőleg ugyanis egy másik vita során ököllel estek egymásnak a szembenálló felek. Ezúttal még csak a játékszabályokat sem sértették meg a részvevők, a közönség harci kedvét pedig bizonyosan lohasztotta az erős karhatalmi készültség.
Tartalmát tekintve nem sok meglepetéssel szolgált az összecsapás. Györkös Péter a magyar kormány képviseletében ragaszkodott ahhoz, hogy a magyaroktól senki nem vonhatja meg a jogot, mármint hogy saját felfogásuknak megfelelően töltsék meg élettel a demokráciát. A „liberális” jelző nélkül. Továbbá, hogy a nemzeti büszkeségnek épp úgy része a sajátos karakter, mint az, hogy ragaszkodjon a saját kultúra keresztény-zsidó gyökereihez. Ez utóbbi megjegyzés nem tetszett a vitavezetőnek, mert úgy vélte, hogy itt a zsidóságot vetik be az iszlám ellen, ahogy az már csak szokás jobboldali-populista körökben a menekültválság óta.
Leutheusser-Schnarrenberger ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy Magyarországon éppen azok az értékek vannak veszélyben, amelyek alapján eltér egymástól az igazi demokrácia és a többség puszta diktatúrája. Mint mondta, nem véletlen, hogy az EU szerződésszegési eljárást indított. Hiszen az Orbán-kabinet megmérgezi a társadalmi légkört, gerjeszti a melegellenességet és időről időre gyűlölet kampányt folytat Soros György ellen. Komoly fenyegetésnek van kitéve a sajtó és a tudomány szabadsága. A korábbi FDP-politikus nagyjából úgy látja, mint Timothy Garton Ash: Magyarországon hibridrendszer van, se nem demokrácia, se nem önkényuralom.
Györkös természetesen visszautasította ezt az értékelést. Szerinte a magyarok meggyőződéses európaiak, és aki beszéli a nyelvet, az meggyőződhet a média sokszínűségéről. Azon kívül a német tartományok is támasztanak feltételeket az egyetemekkel szemben, éppen ezt tette a magyar kormány a CEU-val is. A melegek bejegyzett partnerségre léphetnek, az antiszemitizmussal szemben viszont nincs semmiféle tolerancia.
A tudósítás kifogásolja, hogy a vitavezető nem volt rámenősebb, mert akkor jobban is zavarba tudta volna hozni a diplomatát, aki azonban így is sokszor közhelyekbe menekült. Viszont abban egyet lehet érteni Györkössel, hogy az európai utat az jelenti, ha a felek hajlandóak a párbeszédre.
„A magyar, a lengyel, a litván és több más kormány is eltorzítja a múltat a holokauszt ügyében, másutt pedig hangos kisebbségek állítják, hogy nem a saját nemzetük, hanem Németország volt a felelős a zsidóellenes erőszakért”. Ezt Izrael vezető történésze mondta, aki a fő beszédet tartja ma este Jeruzsálemben, az idei Holokauszt Világfórum megnyitó eseményén, a Rivlin államfő rezidenciáján tartandó fogadáson. Az Auschwitz felszabadulásának 75. évfordulójára összehívott rendezvényen 45 magas rangú külföldi vezető lesz jelen, köztük Áder János. A 93 éves, cseh származású Yehuda Bauernek meggyőződése, hogy a 2. világháborút és nyomában az emberiségre zúduló hatalmas katasztrófát főként az antiszemitizmus eredményezte. Úgy fogalmazott, hogy az akkori események bizonyítják: a zsidóellenesség olyan rák, amely felemészti a társadalmat, a világot. Hiszen a bajt annak idején sem a zsidóság, hanem az ellene irányuló gyűlölet okozta.
Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják a történelmi tényeket, náci kollaboránsokat dicsőítenek, ugyanakkor bagatellizálják saját népük szerepét a zsidóellenes bűntettekben. Azzal sem ért egyet, amilyen politikát Netanjahu folytat a térség bizonyos államaival szemben, mert úgy gondolja, hogy a történelmi igazság fontosabb, mint a reálpolitika bármiféle pozitív hozadéka. Ám hiszi, hogy a mostani megemlékezés-sorozat nem a megfelelő alkalom a múlt eltorzításának felhánytorgatására. Inkább emlékezni kell, továbbá harcolni az antiszemitizmus ellen.
Arra is kitért, hogy napjainkban Nyugaton a klasszikus zsidóellenességbe belejátszik, hogy az apadó lélekszám miatt szükség van a bevándorlásra. Ám a lakosság egy része veszélyeztetve látja kultúráját, nyelvét, hagyományait az idegenek részéről. Így azután kiújul a nacionalizmus, annak pedig ellenségre van szüksége. Erre hagyományosan a zsidók szolgálnak, ez a jelenlegi antiszemitizmus forrása. Hogy azután meg lehet-e fékezni a jelenséget, az a liberalizmus és illiberalizmus harcától függ. Előbbi helyzete nem túlságosan jó ebben a pillanatban, de a professzor úgy véli, hogy ez azért még változhat.
Az Economist kutatási részlege azt állapította meg, hogy a világon többnyire visszaszorulóban van a demokrácia, ennyire még nem volt rossz a helyzet az utóbbi 13 évben, mert csupán a föld lakosságának nem egészen 6 százaléka él olyan viszonyok közepette, amit teljes demokráciának lehet tekinteni. Európa sem jutott e tekintetben előbbre, a keleti részén pedig kifejezett visszaesés tapasztalható. A szakértők minden évben közzéteszik demokrácia indexüket: 167 országot értékelnek a választási rendszer és a pluralizmus, a kormány működése, a politikai részvétel, a politikai kultúra és a civil szabadságjogok alapján.
Tavaly Nyugat-Európa túlnyomó részén kifogástalanul érvényesült a jogállam, ezen belül Norvégia a listavezető az egész világot tekintve. Viszont a legtöbb kelet-európai államban jelentős hiányosságokat mutatott a demokrácia, sőt, több helyen hibrid rendszerek vannak. A régión belül most első ízben Magyarország mögé szorult Lengyelország, mivel a PiS továbbra is igyekszik illiberális demokráciát kialakítani, korlátozva a bíróságok függetlenségét és hazai kézbe összpontosítva a sajtóorgánumok tulajdonjogát. Romániában viszont javult a helyzet, az utcai tüntetések, a korrupcióellenes mozgalom és nagyobb választási részvétel hatására. A legnagyobb hanyatlást egyébként Kína produkálta, míg Észak-Korea a sereghajtó.
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága úgy foglalt állást, hogy nem lehet megtagadni a menedéket mindazoktól, akik a klímaváltozás miatt kényszerültek elhagyni hazájukat, miután ott veszélybe került az életük. A határozat, amely iránymutató lehet a továbbiakban, kimondja: az érintetteknek nem kell bizonyítaniuk, hogy ők személy szerint életüket kockáztatják, ha maradnak. Elegendő, ha kiderül, hogy a globális felmelegedés következményei az élethez való jogot fenyegetik. Például ha a tengerszint emelkedése miatt a víz elöntheti az adott területet.
Az előzmény az volt, hogy Déli-tengeren található Kiribati egyik polgára 5 éve menedékjogot kért Új-Zélandon, mert a víz egyre nagyobb területeket áraszt el náluk, emiatt erőszakos viszályok robbantak ki, arról nem beszélve, hogy tönkremennek az ottani ivóvízkészletek. Auckland elutasította a folyamodványt és az Emberi Jogi Bizottság most úgy döntött, hogy helyes a határozat, mert a kiribati kormány megfelelő lépéseket tett, így nem volt veszélyben sem a panaszos, sem pedig a családja.
