SRF - Svájci köztévé és –rádió
Válságba került a liberális demokrácia, a szabad nyugati világ immár kételkedik önmagában, nem utolsósorban a világhálón grasszáló populista elméletek miatt. Jönnek fel azok, akiknek a hangulatkeltés a fegyverük. Így látja a helyzetet az amerikai agytröszt, az Aspen Intézet igazgatója. Jiri Schneider azt mondja, sokáig a képzettek, a fejesek hangja érvényesült, de ez egy csapásra megváltozott a közösségi média megjelenésével, mert ott már érvényesül a migráció ellenségeinek, a klímaváltozás tagadóinak véleménye. Ezek a körök képesek támogatni egymást, így azután szítják a közhangulatot, amiből a populisták, illetve a szeparatisták húznak hasznot. Velük szemben a rövidebbet húzzák a mérsékelt körök.
Ezt különösen Közép- és Kelet-Európában lehet érezni, ahol még 30 évvel a rendszerváltás után sem alakultak ki stabil politikai viszonyok. A pártok gyengék, a politikába vetett bizalom csekély, a polgári tudat nemigen jellemző. Ennélfogva állandóak a bajok. De nyomás alá kerülnek a stabil nyugati demokráciák is. Egyre többen vélik úgy, hogy nekik csak rosszat hozott a globalizáció. És itt lép be a képbe, hogy a szabad Nyugat elvesztette az önmagába vetett hitét. Kína lélegzetállító felemelkedése folytán már nem igaz, hogy a jólét a demokráciából következik. Ráadásul a gazdasági gondok azt vetítik előre, hogy a fejlett társadalmakban a gyerekek sorsa nem lesz könnyebb, mint a szülőké.
Ilyen helyzetben valósággal kínálkozik, hogy bizonyos körök támadják a Nyugatot, feszültséget keltsenek, gyengítsék a közmegegyezést, ami viszonylag veszélytelen és olcsó módszer a fejlett világ megosztására. Oroszország módszeresen ezt csinálja és Kína követi. A válságért a felelősséget sokan szívesen hárítják az EU-ra és a NATO-ra. Igazából azonban minden tagállamnak magának kellene elvégeznie a nagytakarítást – odahaza. Mindenütt új társadalmi szerződésre volna szükség. A szakértő hozzáteszi, hogy Európa jelentősége a közeljövőben csak csökken és gyengélkedik az USA is. Vagyis a Nyugat egyre kevésbé a világ köldöke.
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy az új Bizottság hiába hirdetett meg nagy terveket, a pusztító világpolitikai játszmákat mások vívják. Szóval nincs könnyű helyzetben von der Leyen, ha tényleg el akarja érni, hogy az EU vezető hatalom legyen a nemzetközi porondon. Ahogy megfogalmazta: az általános stabilitás és jólét érdekében, az értékek és normák hatékonyabb terjesztésére. Ám Európát jelenleg egyik megaláztatás éri a másik után. Trump anélkül rendelte el az iráni katonai vezető meggyilkolását, hogy tájékoztatta volna szövetségeseit, így befellegzett a nukleáris alkunak, noha az az előző uniós vezetés egyik legjelentősebb eredménye volt. De Brüsszel nem igazán mer bármit is tenni, mert fél Washington megtorlásától. Sőt, az is kiderült a viszály során, hogy az USA képes alakítani az európai külpolitikát, ilyenformán a földrész rettenetesen gyengének tűnik.
Az erő hiánya jellemzi a kontinens álláspontját Líbia kapcsán is. Még az sem dőlt el, hogy a tagállamok melyik felet támogassák az arab ország belháborújában. De végül is mindegy, hogy éppen mi a vita tárgya: Szíria, Ukrajna, Palesztina, Európa jóval a tényleges jelentősége alatt teljesít a világban. Ez nem új, de egyre rosszabb lesz. Kína és Oroszország folytatja a rombolást a világpolitikában, az EU viszont csak áll és dühöng. És nem jelent segítséget Nagy-Britannia sem, amely felelőtlenül és fejetlenül sodródik a transzatlanti jelentéktelenségbe.
A Brexit miatt története során először a hónap végén mind gazdasági erejét, mind lélekszámát tekintve zsugorodni fog az unió, ám a szigetország kiválása várhatóan csupán felgyorsítja Európa geopolitikai jelentőségének hanyatlását. Éppen akkor, amikor egyébként politikai földrengés rázza meg a nemzetközi rendet. A multilaterális diplomáciát, amelyben Amerikának kulcsszerepe volt, felváltja a nagyhatalmak, Kína és az USA nyílt versengése. Persze már több tengerentúli elnök lamentált azon, hogy az EU nem hajlandó arányos részt vállalni a saját védelméből, ám Trump emelte a tétet. Megvetésének első számú tárgya Németország, ugyanakkor számára Peking a legfontosabb. De még ha meg is bukik novemberben a politikus, akkor sem valószínű, hogy utódja ne Ázsiára és a Csendes-óceán térségére összpontosítana.
Hogy az öreg földrész teljesen tehetetlen, az a legjobban az iráni viszály kapcsán rajzolódik ki, miközben a kockázatok igencsak jelentősek Európa számára. Hogy a kontinens válaszút elé került, az a legvilágosabban a francia államfő világította meg. Egészen pontosan azt mondta, hogy ha az unió nem globális hatalomként lép fel, akkor el fog tűnni. Csak éppen nem világos, mennyire képes erre a szerepkörre az EU, bár a britek nélkül erősödhet a belső összetartás. Idáig élesek voltak az ellentétek a menedékkérők befogadása és amiatt, hogy a Nyugat megítélése szerint Magyarország és Lengyelország tekintélyuralmi irányba sodródik. De több tagállam is ellenállt annak, hogy további jogköröket adjon át Brüsszelnek. Kérdés ezek után, hogy mennyire hajlandóak támogatni a szervezet geopolitikai törekvéseit.
További súrlódási pont a Macron és Merkel közötti ellentét. Nem lehet tudni, mi lesz, ha a kancellár lelép a színről. Az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli elemző intézet igazgatója azt mondja, ha az unió el akarja érni a belső célkitűzéseit, pl. a karbon semlegességét, akkor nincs más választása, mint az, hogy világpolitikai tényezővé váljon. Ehhez azonban Németországnak fel kell adnia a 2. világháború vége óta elfoglalt álláspontját, hogy ti. nem hajlandó vezető szerepre.
Trump ellen folyamatban van az alkotmányos vádemelési eljárás, de a globális kapitalizmust védelmező davosi elitnek is a vádlottak padján volna a helye – írja Robert Reich, aki Clinton alatt munkaügyi miniszter munkaügyi miniszter volt, de előtte és utána is több kormánynak is dolgozott, jelenleg pedig jó ideje a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanít. Az idei Világgazdasági Fórum kezdetéhez időzített elemzés rámutat, hogy az üzletembereknek, bankároknak és politikusoknak megvan a maguk felelőssége, hiszen gerjesztik az egyenlőtlenséget, elősegítik a korrupciót, viszont nem tesznek semmit az éghajlatváltozás láttán. Ugyanakkor a világcégek vezérigazgatói minden eddiginél több pénzt zsebelnek be, a pénzügyérek pedig még náluk is többet.
Az ilyen szinten összpontosuló vagyon valósággal felhívás a korrupcióra. A nagytőke politikusokat vesz meg, aminek révén csak még többet tud aprítani a tejbe, ám ehhez másoktól vonja el a forrásokat. Továbbá ilyen körülmények között nem lehet harcolni a stagnáló bérek, az üvegházhatás és a nagy tömegeket fenyegető többi jelentős probléma ellen, mert ahhoz a gazdagok oldaláról némi áldozatra lenne szükség. Forr a harag a jóvátehetetlenül mohónak, korruptnak és közönyösnek tekintett elittel szemben. Ez vezetett azután idegengyűlölő politikára az USÁ-ban, a briteknél, a braziloknál és Magyarországon.
Trump minden kedvezményt megad a Wall Streetnek és a nagy holdingoknak, ám el tudta hitetni híveivel, hogy az ő oldalukon áll, mivel a felháborodást ráterelte a külföldiek, bevándorlókra és a „mély állam” bürokratáira. Épp ezért igen különös, hogy Davosban az idei téma a „részvényes kapitalizmus” lesz, tehát hogy a cégek felelősséggel tartoznak a munkásaiknak, a közösségeknek és a környezetnek, valamint a részvénytulajdonosoknak. Pedig az elnök-vezérek pontosan tudják, hogy cégükkel együtt sokkal gyorsabban meggazdagodnak, ha lenyomják a béreket, megvívnak a szakszervezetekkel, ellenállnak a környezetvédelmi előírásoknak, továbbá így-úgy, de adókedvezményekre és támogatásokra bírják rá a politikusokat. Ezt csinálják már 3 évtizede és a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Ezáltal azonban csak fokozódik az elégedetlenség.
Ám ha ilyen módon élnek vissza a gazdasági és politikai hatalommal, akkor az azzal fenyeget, hogy megsemmisíti a tőkés rendet, a demokráciát, sőt, az egész Földet.
Oroszország jócskán beleártotta magán a líbiai viszályba és ezt a pozícióját most arra igyekszik kihasználni, hogy Európa törölje el az ellene hozott szankciókat. Csakhogy kérdéses, mennyire képes erre. Először is nem tudta rávenni a tripoli kormánnyal szembenálló hadurat rávenni a tűzszünetre, tehát ottani befolyása korántsem annyira jelenetős. Mellesleg közben tartja a kapcsolatot a központi kormánnyal, valamint Kadhafi családjával is. Viszont az elhúzódó viszály réme aggasztó az európai politikusok számára, hiszen még eleven a menekültválság emléke. 4 éve a tömegek érkezése felszította a faji, etnikai és vallási feszültséget a földrészen, és beindította az iszlámellenes populizmus különösen rosszindulatú válfaját.
Szélsőséges nacionalisták a populista agitációt meglovagolva jutottak hatalomra Ausztriában, Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban. De élenjártak a Brexit-kampányban, és megerősödtek a franciáknál, valamint a németeknél is. A migráció változatlanul sokakat aggaszt, ami azt jelenti, hogy ha megint meglódul az áradat Líbia felől, akkor az újra kiélezheti a feszültséget, még jobban bátoríthatja a mélyen euroszkeptikus szélsőjobbot és destabilizálhatja az amúgy is törékeny uniót.
Az orosz próbálkozások a jelek szerint bizonyos fokig sikeresek. Ismét nő a migránsok száma és Moszkva elérte, hogy kulcstényezőként helyet kapjon Berlinben a Líbiáról tartott hétvégi nemzetközi rendezési konferencián. De csak addig feccöl pénzt az arab országba, amíg nem maximalizálja az abból fakadó geopolitikai hasznot Európában. Úgy hogy most már felvetheti az Ukrajna, illetve a Krím miatt elrendelt megtorló intézkedések beszüntetését. Ám az EU-nak nem okvetlenül kell beadnia a derekát. A kockázat itt az, hogy válaszul a Kreml ismét fokozhatja a nyomást. Nem lehet tudni, mindez hová vezet, de az biztos, hogy Putyin próbálja keményen kiaknázni a világ legkaotikusabb konfliktusát, hogy másutt arassa le annak geopolitikai gyümölcseit.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
Túlélők, diplomaták és politikusok jelenlétében emlékeztek meg a Dohány utcai zsinagógában a budapesti gettó felszabadításának 75. évfordulójáról. A holokauszt során mintegy 550 ezer magyar zsidó vesztette életét, haláltáborokban, kényszermunkán, vagy a nyilasok miatt. Ugyanakkor jó 70 ezer embert zsúfoltak össze a VII. kerületben, az akkori, főleg zsidók által lakott negyedben embertelen viszonyok közepette. A rendkívüli hideg, a tömeges éhezés és a többféle fertőzés szakértők szerint 14 ezer áldozatot követelt. Ugyanakkor sokan elrejtőztek, vagy hamis papírokkal vészelték át a nehéz időket, illetve olyan diplomaták segítségével, mint Wallenberg.
Az eseményen Frölich Róbert főrabbi arról beszélt, hogy vegyes érzelmek vegyülnek az megemlékezés kapcsán, hiszen keveredik a fájdalom és a gyász, illetve az élet igenlése, az öröm, a megkönnyebbülés. Mester Tamás, a budapesti Zsidó Közösség elnöke azt emelte ki, hogy meg kell őrizni az egykori szenvedések emlékét, nem szabad engedni a feledés erősödő nyomásának. Az izraeli nagykövet arra mutatott rá, hogy ismét virágzik a zsidó élet Magyarországon és másutt is, ám ez nem jelenti azt, hogy megszűntek a zsidóságot fenyegető veszélyek. Az antiszemitizmus újra erősödőben van. Szalay-Bobrovniczky Vince államtitkár hangsúlyozta, hogy az ország szembenéz múltjával és egységes abban: nem szabad, hogy bármiféle sérelmeket szenvedjenek a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási kisebbségek tagjai.
