Igyekezz, öreg, ne pislogj összevissza a zebrán, fogd fel, hogy nekem sürgős, ez már nem a te időd, mi már régen mások vagyunk, csak ti még nem vettétek észre. Szerintetek ne együnk hamburgert a villamoson, már miért ne együnk, ha akkor és ott vagyunk éhesek, azért, mert ti nem ettetek fiatalkorotokban, mert még azt sem tudtátok, mi az a hamburger, itt éltetek süketen és vakon, nyakkendőben és zakóban, meg tupírozott frizurával jártatok házibuliba, szabályokra hivatkoztok, mindenféle én-jöttem-előbb és az add-át-a-helyed hamisságokra, nem érdekel a záróvonal, amit olyan nagy ügybuzgalommal festettetek le, amikor még Zsigulival meg Zaporozseccel araszoltatok.
Mi már ott vagyunk mindenhol, márkás autóval utazunk, nem fosunk be a Hegyeshalom szótól, igen, besokallunk, ha ránk szóltok, hogy mit miért ne csináljunk, illem és udvariasság, ezekre hivatkoztok, meg hogy ezt mondta Arany, meg azt mondta Vörösmarty, bennünket ez már nem érdekel, mi kimaxoljuk a napból, amit lehet, nem akarunk örökké a szürkeségben meg a háttérben maradni.
Nekünk pontosan jó ez a televízió, mert nem kell rá figyelni, csak annyit nézünk belőle, amennyit mi akarunk, nem vagyunk odaszögezve a fél nyolcas híradóhoz, amiben csak a hazugságokat hallottátok, és vártátok az Esti Filmet. Mi már letöltünk, fater, és akkor nézzük, amikor mi akarjuk, közben pizzát eszünk – ti még nem tudtatok kilépni a párizsis zsömle kényszeretekből -, kell nekünk, hogy menjen a háttérben, rendben van, ahogy kell a rádióból a zene is, meg a duma, és kellenek a reklámok is, mert a reklám nekünk szól, nekünk csinálják, hogy tudjuk, mi hány méter.
És az erkölcsi hülyeségek is feleslegesek, ti mindig azt mondjátok, tisztelet, bennünket ezek már nem érdekelnek, meg azt is mondtátok, hogy tanulni kell, ha vinni akarjuk valamire az életben, de ez is csak egy nagy blöff volt, nézzetek szét, kik azok, akik gyorsan gazdagodnak meg, a nagy titok a szerzés, mi már ebben a világban élünk, gyorsan és mindent, nem alaposan és meggondoltan. Azt is mondtátok, hogy az egyenes út, hát mi már nem látjuk ezt kijelölve, mert azok sem arra jártak, akik kijelölték, kijelölni pedig mindig könnyebb, mint járni rajta, mi már tudjuk, hogy az egyenes út nem vezet sehová, mi tudjuk, hogy hogyan kell haverokat szerezni, beilleszkedni, besmárolni, mert ezek visznek előre.
Na persze, ti találtátok ki nekünk a mobiltelefont meg a szabad határátkelést, miközben nem boldogultok egy redves applikációval sem egyedül, csak nyomogatjátok a gombokat értelmetlenül, és panaszkodtok, hogy bonyolult, mi már ezer fényképet csinálunk egy perc alatt, ti pedig még filmet cseréltetek a fényképezőgépetekben és előhívattátok, hol van ma már ilyesmire idő. Nem veszitek észre, hogy mindent mi tanítunk meg nektek, mi találtuk ki nektek a tolatóradart, mert nem tudtok már rendesen betolatni két álló jármű közé? Visszasírjátok azokat az éveket, amikor még egy autó járt az utcában óránként, régen bezzeg, unjuk már ezt hallgatni, na, ennyi.
Vetted, fater?