Bálint György volt kisbirtokos, főagronómus, főkertész, biztosítási szakértő, főszerkesztő, a televízió Bálint gazdája, országgyűlési képviselő, de van két mérnöki diplomája is. Mindezek ellenére önmagát egyszerűen kertésznek nevezi. Bálint gazda nem szokott főzni és egyszerű magyaros gyomra van, de mivel kitűnően ismeri a konyhanövényeket, ezért egészen sajátos módon közelíti meg a táplálkozásunkat. Úgy véli, a rendszeres étkezésének is köszönhető, hogy megélte a száz esztendőt!
Most, hogy századik életévébe lépett, mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan lehet egészségesen megélni ilyen magas kort, vagyis mi az ön titka?
Azt hiszem, hogy az egészség és a kert nálam szorosan összefügg, mert a kerti fizikai munka, a friss levegő, valamint a szezonális zöldségek, gyümölcsök fogyasztása sokat segít a jó erőnlét fenntartásában. Valamint az is, hogy nem iszom alkoholos italokat, továbbá az, hogy soha nem eszem degeszre magamat. Egyébként hagyományos magyaros gyomrom van, vagyis nem reformételeken élek.
Hogy lehet antialkoholista, miközben közismert borszakértő, borkóstoló?
Igaz, hogy híres szőlőtermesztő, bortermelő családból származom, és jól tudok bort kóstolni, sőt a Borakadémia alapító alelnöke is vagyok, mindezek dacára semmiféle alkoholt nem fogyasztok. Leginkább tiszta vízzel szeretem oltani a szomjamat, de a gyümölcsleveket is kedvelem.
Mit jelent az, hogy magyaros a gyomra?
Polgári családba születtem és étkezés szempontjából szigorúan neveltek, ahogy abban az időben ez megszokott volt. Fél nyolckor ültünk vacsorához, akkorra mindenkinek haza kellett érnie. Édesanyám magyaros ételeket készített, mégpedig hazai, pontosabban a birtokunkon termesztett-termelt alapanyagokból. Finom levesek, főzelékek, sült húsok, sütemények kerültek az asztalra. Mindenki annyit szedhetett, amennyit akart, de ami a tányéron volt, azt meg kellett enni, nem lehetett otthagyni. Ha kenyér került a tányér mellé, akkor azt is el kellett fogyasztani. Egy falat sem mehetett kárba. Az apám mindig azt mondta: az evést akkor kell abbahagyni, amikor a legjobban ízlik. Ez az egészséges étkezés alapfeltétele, hiszen nem szabad éhen maradni, de az sem jó, ha tele van az ember gyomra, hiszen az a munka, a teljesítmény és az egészség rovására megy.
A magyaros gyomor azt is jelenti, hogy a külföldi ételeket nem szereti?
Franciaországban az egyik vendéglátóm osztrigát rendelt és rávett arra, hogy megkóstoljam egy szelet pirítóssal. Finom volt, de meg tudok élni nélküle. Csigát többször is ettem, de nem vált a kedvencemmé. Ázsiában pedig a kumiszt kóstoltam meg nagy nehezen, na, arra sem vágyom. Jobban szeretem az egyszerű krumplipaprikást...
Milyen ételeken nőtt fel és mi a kedvence?
A krumpli a mai napig az étkezésem központi eleme. A feleségemet arra szoktam kérni, ha hideg vacsora van, főzzön nekem néhány szem krumplit héjában. Elegáns fogadások előtt többször megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék enni, és én mindig paprikás krumplit kértem, ami megrökönyödést váltott ki. Miért nem kaviárral töltött palacsintát rendelek, kérdezték egy helyen. Erre én azt feleltem, hogy azt kérdezték, mit szeretnék enni. Márpedig én a jó krumplipaprikást kérem, ez a kedvencem.
Ön szerint milyen az említett, igazán finom paprikás krumpli?
Az igazi paprikás krumpliba hús, kolbász kerül, a tetejére pedig sült szalonna kakastaréjban. Jó salátával szeretem fogyasztani.
Gyermekkorában nem volt válogatós?
Igen szigorúan neveltek bennünket, válogatni nem volt szabad. Négy-öt éves lehettem, amikor egyszer mákos tésztát kaptunk ebédre. Közöltem, hogy ezt én nem eszem meg, mire anyám azt mondta: ha nem, nem. Vacsorára is mákos tésztát kaptam – nem ettem meg. Másnap reggelire is mákos tésztát kaptam – nem ettem meg akkor sem, de délben, amikor ismét mákos tésztát tettek elém, bizony, már megettem, mert igen éhes voltam.
Disznót is öltek odahaza?
Évente két-három hízót is levágtunk. A disznóságok a kamrában lógtak. Szalonna, kolbász, füstölt csülök, sonka sorakozott a rúdon. Ha megéheztem, mindig vághattam egy szeletet a szalonnából, de a sonkából csak szülői engedéllyel szelhettem.
Mi hiányzik a mai háztartási szokásokból?
A régi háztartásokban sok olyan szokás dívott, amiket nem volna szabad elfelejteni. Például a lekvárfőzés, a paradicsom befőzés, a savanyúság eltevés, a szörpkészítés. Ezek nem csak gazdaságos, illetve egészséges ételkészítési hagyományok voltak, de a közösségi élet fontos alkalmai is.
Megfigyelt-e napjainkban új, de egészséges szokásokat?
Nekem az Egyesült Államokból indult zöldségevési divat tetszik. Egy felmérésből kiderült, hogy az USA-ban a legtöbb zöldséget és gyümölcsöt a televízió előtt, vagy gépkocsivezetés közben fogyasztják. Úgy, mint régen nálunk a pattogatott kukoricát. Szőlőfürtről leszemezett szőlőt, apró paradicsomot, kockára vágott sárgarépát, karalábét és sok minden mást. Ezeket nem csupán az élelmiszer áruházakban, hanem a benzinkutaknál is meg lehet vásárolni.
Ön szokott-e, szeret-e főzni?
A feleségem tökéletesen kielégíti az igényeimet, ezért én nem főzök. Inkább élvezem a jó ételt, amit elém tesz az asztalra. Nyolcvanéves koromig volt egy szép és nagy kertem, amellyel több díjat is nyertem. Oda szívesen hívtam magyar és külföldi vendégeket, akiknek kondérban főztem paprikás krumplit, pincepörköltet, egyebeket.
