Menekülnek a szakképzett szociális gondozók a fővárosi alapellátásból is, de különösen a bentlakásos intézményekből. Mivel 2018 óta a részmunkaidőben foglalkoztatottak adatait úgy számolják át, mintha teljes munkaidőben dolgoznának, az összehasonlítás nem pontos, de az egyértelműen látszik, hogy csökken a létszám. A KSH Budapest statisztikai évkönyve 2018 címen nemrég megjelent adatgyűjteményéből az derül ki, hogy míg 2017-ben az idősek nappali ellátásában 321, a fogyatékosok nappali intézményeiben pedig 165 gondozó dolgozott teljes munkaidőben, egy évvel később már csak 248, illetve 90.
Ennél sokkal durvább a visszaesés a bentlakásos intézményekben, ahol 2017-ben még majdnem 3 ezer ápolót számoltak, 2018-ban már csak 1900-an voltak. A Fővárosi Önkormányzat ötezer férőhelyet tart fenn, nyolc intézményt működtet 36 telephelyen, ahol a 607 ápoló nagy része szakképzett. Ennél több helyen, de kevesebb ember ellátását végzik az egyházi fenntartású intézmények, ezeknél négyezer embert lát el majdnem 550 ápoló Budapesten.
Az évkönyv adatai szerint a főváros 1 millió 752 ezer lakosából több mint 427 ezren élnek a nyugdíjukból vagy járadékukból. A lakosság számához viszonyítva az átlagnál többen vannak a II. és a XII. kerületben, ha pedig a tényleges lélekszámot nézzük, a XI. kerületben. Újbudán majdnem 37 ezren élnek nyugdíjból, Óbudán 34 ezerhez közelít a létszám, míg Zuglóban 31 ezer ez az adat. A legkevesebb nyugdíjas és járadékos a kis lakosságszámú I., V. és VI. kerületben él, a Várban 6600-an, Belváros-Lipótvárosban kevesebb mint 6300-an, míg a Terézvárosban hétezren laknak. Egyáltalán nem mellékesen épp ott kapják a legmagasabb ellátásokat, ahol a legnagyobb arányban élnek idősek. A II. kerületi nyugdíjasoknak átlagosan 178 ezer forint a havi járandósága, és ugyanennyit kapnak a Hegyvidéken lakók is, de a fővárosi átlagnál magasabb a járandósága a Budavárban, Óbudán, Újbudán, valamint a XIII. és XIV. kerületben lakóknak is. A legkevesebb pénzből a Józsefvárosban élő idősek és járadékosok élnek, itt a havi ellátás átlagos összege nem éri el a 135 ezer forintot, ami a fővárosi átlag 88,5 százaléka. Az utolsó előtti helyen a soroksáriak állnak, ahol kevéssel 136 ezer forint alatti az átlagos havi pénz. Kilóg a sorból a VII. kerület, amelynek ellátottként élő lakói a Belváros közelsége ellenére hátulról a harmadikként nem érik el a 138 ezer forintos budapesti átlagot.
A gyámügyi terület adatainak átböngészésekor is meglepő folyamatokra derül fény, például arra, hogy 2015-től durván megugrott a környezeti okból védelembe vett gyermekek száma: míg 2000-ben még csak 66, 2018-ban 990 kiskorút vontak be ebbe a körbe. Ilyenkor a gyermeket nem szakítják ki a családból, de a szülőnek szigorúan be kell tartani a családgondozó utasításait, például iskolába kell járatnia a fiatalt. Összesen 2280 család gyermekei kerültek ilyen védelem alá, most először jelent meg adat arról, hogy 62 esetben a kicsik bántalmazása miatt léptek közbe a gyámügyi szakemberek.
Némileg meglepő, hogy miközben az országos adatok szerint egyre több gyermeket fogadnak örökbe magyar családok, addig Budapesten ez a tendencia nem érezhető. Az ezredfordulón 182 sikeres örökbeadást regisztráltak, és még 2017-ben is 133 esetet rögzített a KSH, ám 2018-ban mindössze 109 örökbefogadás történt a fővárosban. Az viszont már követi az országos folyamatokat, hogy külföldi állampolgárok egyre gyakrabban kapnak engedélyt örökbefogadásra. Míg 2015-ben csak egyetlen ilyen eset volt, 2018-ban már 19. A nevelőszülői hálózat egyre jobban működik a fővárosban – olvasható ki a statisztikából: tavalyelőtt 948 nevelőszülőnél már 2 383 gyermeket helyeztek el. A családok fele három vagy több gyermek nevelését vállalja. A nevelőszülői létszám 2000-ben 438-ról indult, akkor csak nyolcszáz gyermek nevelését tudták így megoldani.
A szociális alapszolgáltatások adataiból kiolvasható, hogy az utóbbi húsz évben felére csökkent az étkezésben részesülők száma, 2018-ban már csak 9700 volt. Jobb hír ugyanakkor, hogy a házi segítségnyújtásban egy jelentős visszaesés után ismét emelkedni kezdett a létszám, és nő a jelzőrendszerhez csatlakozott idősek száma is. A baj az, hogy ezzel együtt is csak 5200 ellátottat tartanak nyilván, a többi segítségre szoruló idős emberhez nem jut el a rendszer.
