versek;

- Triceps versei

Magamról

olyan akartam lenni

mint az ember

egynevű

és

soklényegű

de vállalkozásomat

csak siker koronázta

egynevű lettem

és

lényegében sok 

Vad ligetek

Bemegyünk egy virágos-kertben –

és örvendve kiáltunk fel –

én már itt voltam –

nagyon jól emlékszem –

még erről a rózsatőről szakítottam –

egy bimbót s a kalapom mellé tűztem –

Sohasem fordult meg abban a kertben –

abban a kertben sohasem volt rózsatő –

sohasem illatozó rózsabimbó –

Bemegyünk egy virágos-kertben –

és csodálkozólag kérdjük –

hová lett abból a vörös márványmedenczés szökő-kút –

hát a sarokból miért kivágták a terebélyes tölgyfát –

bekár érte –

menynyi kellemes órámnak volt az tanúja –

árnyékában pihentem –

emlékezel –

egy forró nyári délutánon ingujjra vetköződve –

savanyúvizes bor mellett –

emlékezel –

hányszor fogtam át a derekadat –

Sohasem fordult meg abban a kertben –

abban a kertben sohasem volt vörös márványmedenczés szökő-kút –

sohasem terebélyes tölgyfa –

sohasem savanyúvizes bor –

ingujjra vetköződve nem fogta át egyvalaki derekát –

sohasem volt forró nyári délután – 

Álnok álmok

A világ a legnagyobb műalkotás.

Mint ilyen, világszerű és sűrítve is tartalmazza önmagát.

A világ hasonlatos

egy buddhista sziklatemplomhoz.

Biztos kőmenedék erős szelek ellen.

S egy-kavicson egyensúlyoz.

Megismerhető; és aztán iszonyatos bizonytalanság következik.

Áhítatos félelem a lezuhanástól és ellene.

Mégis laknak benne. 

Régi szerelmekről

Régi Illés-lemezeket hallgatok, recsegnek, és Máriára gondolok,

akit nagyon szerettem régen.

Ő már fejlett és okos nő, komoly szándékú udvarlók foglalkoztatják.

Ritkán, ha találkozunk, szembe jövet nem ismer meg; s én

kicsi nosztalgiát érzek.

Megfordulok utána, és úgy nézem; mintha valami nagyon jó

rongyot látnék; pedig csak sajnálkozok.

Az ember önös álmaiba, illúziókba, oktalan terveibe öltözve,

vaksin a világba lép. 

Sziklák és görgetés

Lángolt a testünk, szikrát vetett agyunk,

amikor tizenhét évesek voltunk.

Sziklákat görgettünk le és föl, nevetve Sziszüphoszt.

Mindenben való kétkedés és hencegés.

Hitetlenség.

Kétség, kétely.

Gyötrő vágy az elérhetetlen után.

Megérdemelné, hogy újra és újra felfedezzék, megformálják, előadják és újrajátsszák, hogy a közönség minél szélesebb rétegei szembesülhessenek vele – írta róla Závada Pál. Novák Eszter rendező morális tettként aposztrofálta. A hollandiai magyar roma prostituáltak sorsát költőien, ugyanakkor szociografikus pontossággal feldolgozó dráma, A Nyíregyháza utca megjelenésekor az Évad Legjobb Magyar Drámája lett. Szerzőjével, Szilágyi Eszter Annával beszélgettünk.