Kilenc évvel ezelőtt azzal a feltétellel adott engedélyt München építésügyi hatósága a belvárosi Marienhofnál a helyi gyorsvasút föld alatti állomásának építésére, hogy előtte régészeti ásatásokat kell elvégezni a környéken. (Az állomást a tervek szerint 2026-ban adják át.) Ezt a határozatot két érvvel indokolták: feljegyzések szerint a középkorban nagyon aktív élet zajlott ezen a környéken és az illetékesek azt feltételezték, hogy kutatási szempontból értékes és érdekes tárgyakat lehet találni a föld alatt. Ezen kívül volt egy fontos biztonsági szempont is: a második világháborúban 1945. január 7-én éjszaka szétbombázták ezt a városrészt, ezért addig nem kapott engedélyt a beruházás, amíg nem győződtek meg teljes bizonyossággal arról, hogy nem maradtak fel nem robbant bombák a felszín alatt.
Az ásatások 2011-ben kezdődtek, 6600 négyzetméternyi területet kerítettek el. Világháborús bombát nem találtak, de középkori érdekességeket igen.
„A feltárt leletek minden várakozásunkat felülmúlták, ilyen jelentős és értékes felfedezéseket sehol máshol nem tettek az újkori német történelemben régészeti kutatások alkalmával – mondta Christian Behrer projektvezető. – Találtunk például edénydarabokat a 900-1000-es évekből, amik azt bizonyítják, hogy München 1158-as alapítása előtt is éltek ezen a területen. Ezt korábban csak feltételezték a kutatók, most már vannak erre kézzel fogható bizonyítékok is.”
Előkerültek huszadik századi értékek is, például a bombázásig a város egyik közkedvelt kávézójának, a Café Bertenriedernek edényei és fel nem bontott borai. A legkülönlegesebb tárgy korábbról származik, 1260-ban használt WC-t tártak fel. A fából készült latrina a bajor főváros legrégebbi tárgyi emléke és igazolja azt az elméletet, hogy az embert az ürítési szokásai is kiemelték az állatvilágból.
(Cikkünk a budapesti Goethe Intézet támogatásával készült.)
