Az elmúlt két napon lezajlott MusicaFemina szimpózium három részből állt: az első egy tudományos konferencia volt a Közép-európai Egyetemen, ahol előadások, pódiumbeszélgetések és tematikus prezentációk folytak, melyek a társadalmi nem szerepét vizsgálták a zeneoktatásban és professzionális zenei világban, különös hangsúllyal kezelve a közép-kelet-európai régiót. Szerdán este hívták a szervezők Hang-nem-váltás? címen tartott beszélgetésekre a hazai zeneszerzőket, előadóművészeket és újságírókat, majd a közönség bevonásával megvitatták a női és férfi alkotók helyzetét és lehetőségeit. Utána a magyar underground női fesztivál, a Ladyfest Budapest különkiadása szerepelt német, lengyel és magyar elektronikus zenei előadókkal, végül a szimpózium záróeseményeként az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitókoncertjére került sor a Zeneakadémián.
Mi a szerda esti beszélgetésen vettünk részt, amely két négy részből állt, először Fazekas Gerely muzikológus moderátor mellé Varga Judit zeneszerző, Palya Bea dalszerző, előadóművész, és Novotny Anna újságíró ült ki a pódiumra. Palya Bea elmondta, kevés előképe van – ő végül Joni Mitchellben találta meg az inspirációt –, a magyar szcénában nagy népszerűséget elért nőknek mind a zenét, mind a szöveget férfiak írták, patriarchális hangulat uralkodott. Amikor saját magának kezdett írni, nehéz meccseket kellett vívnia. Nem akarták elfogadni azt, amit ösztönösen csinált, nem voltak kódok, mit, hogyan kellene tennie. Varga Judit klasszikus zeneszerző, jelenleg Bécsben él, az ottani Zene- és Előadóművészeti Egyetemen és a Zeneakadémián is tanít, nagyon jól látja különbségeket. Ő azt hallotta annak idején: „Tehetséges vagy, de milyen kár, hogy lány!”, és még pályája első tíz évében is sokszor kérdezték tőle, hogyan tudja ezt nőként csinálni. Hogy ő női zeneszerző-e vagy nem? Nem törődik vele, nem kommunikál róla.
Novotny Anna felhívta figyelmünket, a bachtrack.com internetes portál öt éve még csak egy nő karmestert tartott számon az első száz között, ma már nyolcan vannak. Mint a Müpa marketingese, jelezte, hogy bizony kiemelik ismertetőikben a tüneményes karmesternőt, a boszorkányos dzsesszénekesnőt, felhívják a figyelmet arra, ha egy fesztiválon 3-4 nő fellép.
A szövegben persze jól nyomon követhető a női szerep megjelenése, de vajon maga a zene lehet e nőies? – hangzott a kérdés. Palya szerint az a lényeg, ő mit hall szépnek, ha azt mások nőiesnek vagy férfiasnak ítélik, az az ő véleményük. Varga Judit nem tudja, mi nevezhető nőiesnek, férfiasnak, de ő is úgy gondolja, az emberek tudni vélik, vannak nőies lágy és férfias hangzások. Szóba került még, hogy a kvótarendszer működőképes-e. Varga Judit úgy ítéli meg, igen: Bécsben próbálják tartani az 50-50 százalékos felvételi arányt – és bár a jelentkezők 60-70 százaléka fiú –, ez sikerül is, mert noha a lányok kevesebb önbizalommal, nagyobb tudással érkeznek. Novotny Anna szerint nálunk a kvótarendszer nem elfogadott, de ha látjuk, hogy külföldön működik, meg kell próbálni.
A következő részben Artner Sisso újságíró beszélgetőtársai Vajda Gergely zeneszerző, Süveg Márk Saiid MC, producer, és László Ferenc újságíró voltak. Sisso elsőnek azt a kérdést tette fel: érezte-e Vajda Gergely valaha, hogy hátrány a zenei életben férfinak lenni? Nem – volt a válasz, és a zeneszerző-karmester azt is elmondta, ez a dolog nem a zenéről, hanem a hatalmi struktúráról szól, ami a nyelvben is megjelenik. Hogy lehet-e egy szonáta nőies? Nem, válaszolta, a hangoknak nincsen nemük. László Ferenc is a hatalom-társadalmi presztízs-pénz háromszögéből vizsgálta a nemek arányának kérdését, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor jelenhetnek meg a nők. Így lehet, hogy ma már a színikritikusság jelentős részben női szakmává vált, de a színigazgatók között is egyre többen vannak nők. Bon mot-ján mindenki jót derült: A női karmesterek aránya a katolikus bíborosi kar ivararányával egyezik meg, a karmesterségben ugyanis még mindig jelen van a hatalom, a presztízs és a pénz is. Nálunk betokosodtak a struktúrák a zenei életben, talán még annál is jobban, mint a politikában. Bár a Zeneakadémia kivétel a maga női rektorával, az Operában eddig egyáltalán nem volt női igazgató, vagy főzeneigazgató. Természetesnek vesszük a férfiakat, mert a komolyzenében régóta férfistruktúra működik.
Süveg Márk Saiid elmondta a hiphop, a rap annak idején eleve férfias, macsó műfajként indult, ennek ellenére, érdekes módon ő volt az, aki egyszer érezte hátrányát, hogy fiú: miután két Slam OB-t megnyert, a harmadikon egyértelműen azért pontozta ki az elején a zsűri, hogy lányokat juttasson tovább. A moderátor kérdésére, hogy kell-e férfi vagy női szerepet játszania sikerhez a komolyzenében, kiderült igen, László Ferenc elmondta, már Pernye András is megírta, hogy a koncert vizuális élmény. De miközben a férfiaknak nem kell magyarázkodniuk megjelenésük miatt, az első női karmesternek már meg kellett terveznie a fellépő ruháját. Az opera a zenében nem, a szövegben hordoz nemi sztereotípiákat, és manapság egyre inkább erotizálódik, miközben olyan nemi szerepeket mutat be, amit korunkban már nem lehet értelmezni, például A varázsfuvolában a nőnek hallgatnia kell. Férfinak lenni előny, még írásban, kritikaszerzőként is.
A program harmadik részében „Amikor a nő írja a dalt” – Női dalszerzők jelenléte a díjak és egyéb elért eredmények tekintetében világszerte, illetve Magyarországon címmel Tóth Péter Benjamin az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület üzleti transzformációs igazgatója tartott rövid elődadást, amelyből kiderült, a női szerzők arány és jogdíjbevételei, ha lassan is, de növekednek Magyarországon az utóbbi években. Végül World Café: Gender-viszonyok a zene világában címmel Szálka Zsuzsanna (Kulturális Örökség Program, Közép-európai Egyetem) moderálásával a közönséget is bevonták három kérdés megtárgyalásába: Van-e jelentősége az alkotó nemének a zenében? Egyenlő eséllyel indulnak-e nők a zenei pályán? Megfigyelhető-e valami változás mostanában ezzel kapcsolatban? Az estét koncert zárta, amelyen a lengyel Rosa Vertov, a német Doris, és a magyar Musica Moralia lépett fel.
