A kivételes képességű sportoló ötszörös olimpiai bajnok, a magyar bajnokságot egyéniben negyvenhatszor, csapatban hétszer nyerte meg, a közelébe sem ért soha senki. Olimpiai eredményeivel (10 érem, ebből 5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár (10/7) mögött a második. Ő a legeredményesebb magyar tornásznő, a legtöbb ötkarikás éremmel rendelkező női sportoló.
Első olimpiájára 1948-ban jutott ki, de a londoni játékokon végül mégsem szerepelhetett, mert balszerencsés módon az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett.
Négy évvel később, 31 évesen a helsinki olimpián már ott volt, és műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.
Számtalan kitüntetésben is részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán, 2008-ban bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért-díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet kapott. 2015-ben Prima Primissima-díjas lett.
