átigazolás;

Andrea Pirlo

- Diszkont áron nem csak bóvli kapható

A Juventus stratégiáját követve az Internazionale is elindult fölfelé a tabellán, a két együttes között dőlhet el az olasz labdarúgó bajnoki cím.

Január elsejével megnyílt az átigazolási piac a legtöbb labdarúgó-bajnokságban, ugyanakkor a téli transzfer időszak nem kifejezetten a nagy bejelentésektől hangos, 2019-ben a topligás csapatok mindössze 12 százalékát használták fel az átigazolási büdzséjüknek az év ezen szakaszában. Azonban érdekes helyzetet teremt, hogy rengeteg játékos szerződése jár le a nyáron, velük ilyenkor a csapatok már szabadon tárgyalhatnak.

A Bosmann-szabálynak köszönhetően immár 25 éve nem kell átigazolási összeget fizetni a lejáró szerződésű futballistákért, az elmúlt évtizedben pedig az olasz Juventus ezáltal jobbnál jobb üzleteket kötött. Többek közt olyan nagy formátumú labdarúgók kerültek átigazolási díj megfizetése nélkül Torinóba, mint Fabio Cannavaro, Luca Toni, Andrea Pirlo, Paul Pogba, Lúcio, Fernando Llorente, Nicolas Anelka, Kingsley Coman, Sami Khedira, Dani Alves, Emre Can, Aaron Ramsey, Adrien Rabiot és Gianluigi Buffon.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, hogy megértsük, a klub miért indult el ezen az úton. A zebrák legutóbb 1996-ban nyerték meg a Bajnokok Ligáját, ezt követően pedig leszámítva az 1999-es hetedik helyet a bajnokságban, mindig ott voltak a Serie A legjobbjai között. Egészen a 2006-os Calciopoli-botrányig , akkor a klubot megfosztották bajnoki címétől, s a másodosztályba száműzték. A torinói csapat ugyan egyből visszajutott az élvonalba, idő kellett ahhoz, hogy újra régi fényében tündököljön. A klubvezetők helyenként katasztrofális átigazolási ügyletekben voltak érintettek, 2009-ben például 27 millió eurót fizettek a Werdernek Diegóért, aki egy évvel később alig több, mint féláron tért vissza Németországba.

A csapatnál a fordulópontot 2011-re datálják, ekkor már csaknem egy évtizede nem volt bajnok a Juventus. Az akkori címvédő AC Milan nem bízott eléggé 32 éves középpályásában, Andrea Pirlóban, aki ingyen távozott Torinóba. A világbajnok futballista – akit minden idők egy egyik legnagyszerűbb olasz középpályásaként tartanak számon – zsinórban négy bajnoki címet nyert új klubjával, 2015-ben pedig BL-döntőt is játszhatott.

Pirlo volt a katalizátora annak a stratégiának, amelynek köszönhetően a Juventus visszatért a világelitbe. A következő nagy fogás Paul Pogba volt, akinek 2012-ben Sir Alex Ferguson útilaput kötött a talpára. A Manchester Unitedtől kiebrudalt 19 éves tehetségre lecsapott a torinói alakulat, amely ekkor még nem sejthette, hogy valószínűleg ez az évszázad befektetése volt. A francia középpályást négy évvel később 105 millió euróért szerezte vissza az MU.

Csak a föntebb említett játékosok – akik közül közel sem mindenki aratott maradandót Torinóban – a Transfermarkt.de adatai alapján a klubhoz szerződésük idején megközelítőleg 200 milliót értek. A svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja számításai alapján az infláció miatt napjainkban csaknem kétszer annyit kell fizetni egy ugyanolyan piaci értéket képviselő játékosért, mint 2010-ben – ezért nehéz pontosan megmondani, hogy a valóságban mennyit spórolt a Juventus. Ugyanakkor, ha ehhez hozzávesszük a Pogbáért kapott 105, illetve a Comanért a Bayern Münchentől bezsebelt 28 millió eurót, akkor már egészen tetemes összegről beszélünk.

Persze miközben a Juventus egy-egy játékos megszerzésével több tízmillió eurót spórolt meg a transzferdíjakon, a játékosok sem jártak rosszul, hiszen aláírási pénzként egy kisebb vagyont kaptak, emellett pedig nagyobb fizetést, mint korábbi állomáshelyükön. Persze csak ingyen szerzett játékosokkal nem lehetett visszakerülni az elitbe, a klubvezetők képesek voltak mélyen a zsebükbe nyúlni. A Juventus az elmúlt években a Bayern München mintájára folyamatosan "lerabolja" olasz riválisait – lásd Dybala, Higuaín, Pjanic, Bernardeschi, plusz számtalan 21 éven aluli fiatal, akik a jövő emberei –, emellett pedig mára olyan extra transzferekre is futja, mint Cristiano Ronaldo vagy Matthijs De Ligt.

Hasonló úton indult az Internazionale is, amely az elmúlt évtizedben beleszürkült az olasz bajnokságba, pedig 2006 és 2010 között zsinórban öt bajnoki címet, emellett BL-t is nyert. A milánói alakulat 2018-ban ingyen szerezte meg Kwadwo Asamoah és Stefan de Vrij játékjogát, múlt nyáron pedig Diego Godin csatlakozott az együtteshez átigazolási díj megfizetése nélkül. Az Inter a mostani szezonban szárnyal, 18 forduló után holtversenyben vezeti az olasz bajnokságot a Juventusszal.

Jelenleg Christian Eriksen (Tottenham) a legértékesebb olyan játékos, akinek a nyáron lejár a szerződése, a Transfermarkt által 90 millió euróra taksált dán középpályás iránt pedig sajtóhírek szerint éppen a milánói együttes érdeklődik leginkább. Klubja már 20 millióért megválna tőle télen, hogy ne ingyen távozzon, a döntés azonban a játékos kezében van.

Milák Kristóf a második helyet szerezte meg 16,7 százalékkal a szavazáson.