„Ami áprilisban történelmi lehetőség volt, most történelmi szükségszerűséggé vált”, mondta Pedro Sanchez a novemberi megismételt előrehozott választás eredményhirdetésekor. A spanyol szocialisták vezetője nem túlzott, 8 hónap ügyvezető kormányzás és állandósult politikai válság után Spanyolországban végül sikerült új kormányt alakítani. Hogy mennyire történelmi szükségszerűségről van szó, az is bizonyítja, hogy első alkalommal vezeti majd az országot koalíciós kabinet. De igencsak sokatmondó az is, hogy a rákbeteg Aina Vidal baloldali képviselő is részt vett a szavazáson, miután a vasárnapi első voksolás után a közösségi médiában kellett magyarázkodnia távolmaradásáért.
A Sanchez vezette szocialista PSOE és az Unidas Podemos radikális baloldali párt koalícióját második nekifutásra, igen szűk, 2 mandátumos egyszerű többséggel szavazta meg a parlament. A két koalíciós pártnak összességében 158 mandátuma van a 350 fős madridi törvényhozásban. Mellettük bizalmat szavazott Sancheznek a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6, az újbaloldali Más País 2, illetve négy 1-1 mandátummal rendelkező kispárt képviselője, így 167 igen, 165 nem és 18 tartózkodás mellett fogadták el a koalíciós kormányt.
A katalán függetlenségpárti ERC tartózkodása nélkül azonban ismét elbukott volna Sanchez. Az ő támogatásuk ára egyelőre zsákbamacska és egyelőre nem is életbiztosítás az új kabinet számára. Ha nem sikerül megállapodni a 15 nap múlva kezdődő tárgyalásokon, vagy ha az egyezmény elbukik a katalóniai népszavazáson – a megállapodás része, hogy regionális referendumra bocsátják a majdani egyezményt –, akkor az ERC 13 voksával bármikor megbuktatható a Sanchez-kormány és Spanyolországban marad minden a régiben. 2015 decembere óta ugyanis gyakorlatilag permanens válság, előrehozott választások és bizonytalanság jellemzi az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdaságát, amelyet tovább súlyosbít a katalán helyzet.
Az áprilisi előrehozott választások után több hónapos tárgyalás sem volt elegendő ahhoz, hogy a két spanyol baloldali párt képes legyen összefogni, a Sanchez által említett „történelmi szükségszerűség”, azaz a szélsőjobb harmadik erővé válása, a politikai színtérre tavaly berobbanó Vox 52 mandátuma kellett ahhoz, hogy a PSOE és a Podemos félretegye nézeteltéréseit.
A parlamenti vita is ezt a szükségszerűséget igazolta. Érdekes módon azonban nem a menekültellenességre építő Santiago Abascal Vox elnök bizonyult a baloldali kormány legvehemensebb ellenfelének, hanem a konzervatív Néppárt (PP) új fiatal vezetője. Pablo Casado, aki a kormányprogram szombati parlamenti bemutatását követő vitán kétlábon járó hazugságnak nevezte Sanchezt, ezúttal is igen durva vádakkal illette, a katalán függetlenség pártolójának, szélsőségesnek nevezte a miniszterelnököt és támogatóit egyaránt.
A Sanchez-kormány szerdán teszi le a hivatali esküt.
