Két sikertelen választás és három eredménytelen kormányalakítási kísérlet után a március 2-ra kiírt újabb előrehozott izraeli parlamenti voksolás nyertese lehet Benjamin Netanjahu. Ha bejön az izraeli ügyvivő miniszterelnök számítása, akkor megismételheti Boris Johnson brit kormányfő bravúrját – vesztesnek tűnő helyzetből fölényesen megnyerheti az előrehozott választást.
Az utóbbi napok, hetek eseményei mindenesetre ebbe az irányba mutatnak. Hiába veszített el két választást Netanjahu, hiába ő Izrael történelmének első olyan miniszterelnöke, akit hivatali ideje alatt helyeztek vád alá közhivatallal való visszaélés, csalás és korrupció gyanújával, támogatottsága nem nullázódott le, sőt, december 26-án fölényes győzelmet aratott saját pártján belüli kihívója, Gideon Szaár ellenében. A Likud elnökválasztásán Netanjahu begyűjtötte a voksok 72 százalékát, úgy, hogy a kormánypárt 116 ezer szavazásra jogosult tagjainak 49 százaléka vett részt a voksoláson. Az eredményhirdetéskor azt ígérte, Isten segítségével nagy győzelemre viszi a pártot a március 2-i választásokon.
Ennek jogi és elméleti lehetősége adott. Az ügyvivő kormányfőnek január elsejéig kellett döntenie arról, hogy igényt tart-e parlamenti mentelmi jogára az ellene folyó büntetőjogi eljárásban vagy sem. "Bibi" Netanjahu fenntartotta a jogát, ami azt jelenti, hogy a mentesség ideje alatt nem kezdődhet meg ellene a bírósági eljárás. A knesszet szakbizottsága ugyan leszavazhatná kérelmét, csakhogy a parlament feloszlott, a március 2-i választások előtt nem is ül már össze, így szakbizottsága is aligha hívható életre.
Ha a Likud a tavaszi voksoláson megszerzi a kormányalakításhoz szükséges önálló vagy koalíciós többséget, akkor Netanjahu újra kormányfő lehet. A hatályos törvények szerint csak jogerős ítélet tarthatná távol a miniszterelnökségtől, erre viszont esély sincs ilyen rövid idő alatt és a mentelmi jogra való igénye mellett. Netanjahu különben is ártatlannak mondja magát. Azt hangoztatja, hogy politikai összeesküvés áldozata, és esze ágában sincs vállalni az igazságszolgáltatási hercehurcát. Felhalmozott miniszteri tisztségeiről azonban kénytelen volt lemondani, mert a törvények értelmében nem tölthet be miniszteri tisztséget, aki ellen vádat emelt az államügyész. Ez azonban furcsa módon nem számít a kampányban vagy a várható kormányalakítási tárgyalásokon.
