Az elmúlt évben váratlan politikai változások mentek végbe Olaszországban. A súlyos adósságcsapdába került Róma erős embere Matteo Salvini volt. Papíron ugyan Giuseppe Conte töltötte be a kormányfői tisztséget, valójában a populista belügyminiszteré volt a kezdeményezés, pártja, a Liga koalíciós partnere, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) mind bénultabban szemlélte a belügyi tárcavezető határozott, radikális menekültellenes intézkedéseit. Luigi Di Maio, az M5S elnöke mindig le volt maradva legalább egy lépéssel Salvini mögött. Utóbbi ráadásul már európai babérokra is tört, populista mozgalmával a lehető legtöbb voksot akarta bezsebelni a májusi európai parlamenti választáson. Szimata azonban megcsalta, a populisták várakozások alatt szerepeltek a voksoláson, augusztusban pedig újabb politikai baklövést követett el. Összerúgta a port a koalíciós partnerrel és arra számított, hogy a parlament megszavazza az előrehozott választás kiírását. Egy új voksolás pedig biztosította volna számára a kormányfői bársonyszék megszerzését, hiszen a Liga nagy fölénnyel vezette a közvélemény-kutatásokat.
Nem így történt, az M5S összefogott az addig ellenzékben lévő Demokrata Párttal (PD), hosszas tárgyalások, kölcsönös fenyegetőzések után szeptember elején létrejött Giuseppe Conte második kormánya. A két párt között ugyan számos különbség van, de összetartotta őket a Salvini visszatérésétől való félelem. Két tényező azonban nagyon megnehezítette a kabinet munkáját. Matteo Renzi volt miniszterelnök kilépett a Demokrata Pártból, s új politikai erőt hozott létre Értékek Itáliája (IV) néven. E lépésével még feszültebbé vált a koalíciós tömörülések viszonya már csak azért is, mert érdekes módon a pártalapítást elsősorban az M5S népszerűsége sínylette meg. Mindenesetre olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Renzi a „csillagosok” segítségével próbálja meg megbuktatni Conte kormányfőt. Egy ilyen lépés azonban rendkívül kockázatos lenne, hiszen egy idő előtti voksolás Salvini visszatérését eredményezné. A másik nehézség az volt Conte csapata számára, hogy a kabinet nem igazán tudott mit kezdeni a volt belügyminiszter stratégiájával. Salvini az utcán kezdett politizálni, kormányellenes nagygyűléseket szervezett, az idő előtti voksolás kiírását követelte. Ám történt egy másik váratlan fordulat: a Lia népszerűsége nem emelkedett, igaz, 30-32 százalékkal így is messze a legnépszerűbb politikai erő, a Ligánál is radikálisabb Olasz Testvériségé igen. A pártelnök, Giorgia Meloni személye is egyre elfogadottabbá vált a társadalom körében.
S az év vége felé egy újabb váratlan fordulat történt. November 14-én létrejött a Szardínia Mozgalom azzal a céllal, hogy háttérbe szorítsa a populistákat. Akkor Bolognában tartották az első megmozdulást, amelyen 12 ezren vettek részt. Ám decemberben sikerült az áttörés a „szardíniák” számára, egyre nagyobb tömeget tudtak mozgósítani. December 14-én, Rómában, a Piazza San Giovannin több mint százezren tiltakoztak a szélsőjobb eszmék térnyerése ellen. A mozgalom több helyről is kapott feltétlen támogatást, például a Vatikán, Giuseppe Conte, a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom részéről is. Ettől függetlenül a „szardíniák” nem akarják elkötelezni magukat egyetlen politikai erő mellett sem, és politikai párttá sem kíván alakulni. Egyelőre.
A cél az, hogy a civil szervezeteket közelebb hozza a politikához, minél több embert rádöbbentsenek arra, mekkora veszélyei vannak annak, ha a populisták veszik át az irányítást. A mozgalom népszerűségét jelzi, hogy egyre többen támogatják anyagilag, eddig 2475-en utaltak át összesen 57 ezer eurót a szervezet bankszámlájára. A következő jelentősebb megmozdulást január 19-én rendezik meg, egy héttel az Emilia Romagna-i tartományi voksolás előtt. A tervek szerint számos művész és énekes is felszólal majd. Megmozdulást tartanak Calabriában is, ahol szintén január 26-án járulnak majd urnákhoz. A „szardíniák” mozgalmának szervezői 30 év körüli fiatalok.
