„Mi gyerekkorunkban a hetvenhét magyar népmesét olvastuk, ami erkölcsi kiállást sugall. De a Harry Potterből mit tanul?” Ezt a kérdést szegezte saját mellének Maróth Miklós, Orbán Viktor tudományos tanácsadója. Mielőtt még a szükségesnél jobban pánikba esnénk, Maróth úr már elő is állt a válasszal: „A kisgyerek magába szívja az Egri Csillagokból a haza védelmének példáját a törökökkel szemben, a kereszténység védelmét az iszlámmal szemben. A Pókemberből nem fogja ezt megtanulni.”
Nem tisztem megvédeni a Pókembert, védje meg magát, ha akarja. Ami viszont Harry Pottert illeti, igaza lehet Maróth úrnak: tényleg nem lehet belőle megtanulni a haza védelmének példáját a törökökkel szemben, a kereszténység védelmét az iszlámmal szemben meg még annyira sem. Hiába lapozgatja az ember a könyvet napestig, egyetlen utalást sem talál benne erre vonatkozólag. Sehol egy török, vagy egy muzulmán, aki ellen megvédhetnénk Magyarországot és a kereszténységet.
Sajnálatos módon nem szól a könyv Brüsszel ármánykodásairól sem. Hogy gyarmattá tesznek minket, szívják a vérünket, s mindezt csak azért, mert népünk örök és megbonthatatlan vezére kijelentette, hogy mi nem akarunk idegen kultúrákkal keveredni.
Nem szeretném elszomorítani Maróth urat, de az elmúlt évezredben mást sem tettünk, mint keveredtünk. Ezen most csak azért nem nyitnék vitát, mert így év elején nem volna ildomos rögtön veszekedéssel kezdeni. Van elég bajunk enélkül is, hogy mást ne mondjak, széthúzás van a magyarok között, magyar magyarnak farkasa.
Azt mondjuk, így konkrétan nem javasolnám, hogy tiltsák be a Harry Pottert, de ajánlatos volna, ha korlátoznák a hozzáférését. Szobahőmérsékleten például csak este 10 óra után lehessen olvasni. És akkor is mackónadrágban, csukott szemmel, visszafelé.
Hogy mennyire nem a levegőbe beszélek: nemrégiben például azt hallottam, hogy valaki elolvasta a Harry Pottert, és másnap nem nyert a lottón. Számos ilyen esetről lehetne tudomásunk, ha a liberális világ sajtója ezeket a kínos történeteket nem titkolná el előlünk.
És akkor Soros Györgyöt nem is említeném. Vagyis, hát inkább mégis: nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy ő ennek a J. K. Rowling nevű írónőnek a strómanja, és ő írta volna álnéven a Harry Pottert. Vagy bevallaná, hogy ő maga Harry Potter.
Most, hogy egy kicsit jobban belegondolok, ez a kedvesnek látszó varázslótanonc valójában nem is annyira ártatlan, mint amilyennek mutatja magát: ha tehetné, migránsokat telepítene Magyarországra, és alagutat ásna a szerb-magyar határon.
Mondjuk Erdogan török elnöknek nem szívesen mondanám el, hogy Orbán Viktor egyik tanácsadója az iszlám elleni harcra biztatja a magyarokat. Még megorrolna a török miniszterelnök, és ebből Orbánnak mindenféle kellemetlenségei támadnának.
Igazság szerint nem szeretnék ennek a Harry Potternek a helyében lenni. Kihúzta a gyufát Maróth Miklósnál, ami, köztünk szólva, nem egy életbiztosítás. Ja, és mielőtt még elfelejteném: mi magyarok innen üzenjük a Pókembernek, hogy kapja be!
