Nem volt könnyű év 2019 – két választási kampány dübörgött végig az országon, és miközben a politika próbálta eladni magát, az emberek nehezedő mindennapokkal szembesültek: többek között meglódult az infláció, meglasslt a gazdaság húzóerejének számító autóipar, utóbbival párhuzamosan pedig újra elbocsátásoktól kell tartani és többé nem evidencia, hogy aki dolgozni akar, az tud is, mégpedig jó pénzért. A Népszava megbízásából a Publicus Intézet azt próbálta kipuhatolni, az állampolgárok várakozása szerint miképp alakul az élet 2020-ban.
Az alapmondás úgy szól, hogy az ország helyzete romlik majd, ám az emberek abban bíznak, hogy ez őket és szűkebb környezetüket nem érinti. (A látszólagos ellentmondás minden ilyen kutatásban visszaköszön: a válaszadók saját helyzetüket általában szépítve ítélik meg, valós véleményüket jobban tükrözi az országra vonatkozó kérdésre adott felelet – ebben az esetben ugyanis kevésbé játszanak szerepet az érzelmek.)
Szóval az emberek mintegy harmada hiszi, hogy jövőre cudarabb lesz Magyarország helyzete, ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy nem változik, és még kevesebben adnak esélyt a „jobbulásra”. Ezzel szemben a saját háztartásuk helyzetéről a legtöbben (44 százalék) azt feltételezik, hogy ugyanolyan lesz, mint 2019-ben, 26 százalék úgy gondolja, hogy szűkösebben jön ki, 25 százalék viszont épp ellenkezőleg, javulást vár. És itt jön egy másik látszólagos ellentmondás: amikor az életminőség volt a kérdés, akkor 49 százalék százalék gondolta úgy, hogy ez nem nem változik, és csak 22 százalék tart ennek a „fontos mutatónak” a romlásától. Az életminőség eltérő számok magyarázata az, hogy jelenleg a lakosság mintegy 8 százalékának van érdemi megtakarítása, azaz tudná fedezni a növekvő megélhetési költségeket is – a spórolás rovására.
A gazdaság teljesítményének elmaradását meghatározó részben az uniós források csökkenésének tulajdonítják az emberek: 46 százalékuk biztos benne, hogy kevesebb pénzt küld az európai közösség, és mindössze 8 százalék vizionálja, hogy bőkezűbb lesz az EU. Ebben a kérdésben már a Fidesz-hívek sem kergetnek délibábot: 54 százalékuk ugyan bízik benne, hogy ugyanannyi támogatást kap Magyarország, mint 2019-ben, 25 százalékuk azonban rosszabb 2020-as évvel számol. (Az ellenzéki pártok közül a Momentum támogatói a legpesszimistábbak: 83 százalékuk számol forráscsökkenéssel, de hogy ez nem pártpolitikai kérdés, azt jól mutatja, hogy a bizonytalanok között is 45 százaléka a „dotációkurtítással” kalkulálók aránya.). Igaz, nincs ebben semmi meglepő, hiszen a közelmúltban derült ki, hogy az EU összességében mintegy 700 milliárdot visszakérhet – illetve büntetést szabhat ki – a közösségi támogatások szabálytalan felhasználása miatt.
A körülbelül 44 ezer milliárdos GDP mintegy ötödét mozgató autóipar helyzetének változását is érzékelik az emberek, míg a korábbi felmérésekben meggyőző arányban tippeltek a szektor növekedésére, most a legtöbben (és ez is csak 28 százalék) azt várják, hogy jövőre ugyanolyan lesz az autóipar teljesítménye, mint az idén volt. A növekedésben mindössze az emberek 25 százaléka bízik, és majdnem ennyien vélik úgy, hogy csökkenni fog az ágazat teljesítménye. Sokatmondó, hogy 24 százalék nem tudja, vagy nem akarja megítélni a helyzetet – miközben a kormányzati kommunikáció növekedésről beszél. Ennek hatása meg is látszik: az átlageredmény azért ilyen kiegyensúlyozott, mert a kormánypárti szavazók 45 százaléka hisz az autóipar bővülésében. Az ellenzék és a bizonytalanok azonban a jelek szerint inkább azokat a híreket tartják relevánsnak, miszerint a Mercedes Kecskeméten elhalasztotta második üzeme építését, illetve a győri Audi rendre nem hosszabbítja meg a határozott idejű szerződéssel alkalmazott munkások kontraktusát.
Csak a fideszesek bíznak
Megjegyzendő: ha az életminőség a kérdés, akkor a már a kormánypárti szimpatizánsok kincstári optimizmusa is kopik – például a két alapvető közszolgáltatás esetében.
Az emberek 53 százaléka hiszi, hogy 2020-ban tovább romlik az egészségügyi ellátás színvonala – és efelől kétsége sincs a Fidesz-szavazók 28 százalékának sem. (Javulást a polgárok 53 százaléka vár, 21 százalék pedig úgy számol, hogy ugyan nem lesz jobb, de rosszabb sem.) A jelek szerint a pesszimisták nem tévedhetnek túl nagyot, ezt bizonyítja a közelmúlt több egészségügyi fejleménye – például az, hogy Budapesten majdnem lebénult a traumatológiai ellátás, illetve az, hogy egy új, mintegy 700 ezer embert érintő törvénymódosítás következtében arra, aki valamilyen ok miatt nem fizetett TB-járulékot, az állam ráterheli kezelésének költségeit, akár több millió forintot is.
A másik közszolgáltatás, ami szinte mindenkiből érzelmeket vált ki, az az oktatás – további romlásában az emberek 41 százaléka biztos. (Hogy jövőre is ugyanilyen marad a „közképzések” színvonala, abban az állampolgárok 24 százaléka biztos, 25 százaléka pedig valamilyen javulást remél – az optimisták aránya megint csak a Fidesz-szipmatizánsoknak köszönhető, akiknek 43 százaléka bízik egy jobb oktatási évben.) Hogy kinek lesz igaza, azt az idő eldönti, de az biztos, hogy az idén elzárták az állami oktatásból a magán- és alapítványi intézményekbe menekülők útját; a kormány kikukázta és a saját szája íze szerint átírja a frissen elkészült Nemzeti Alaptantervet; lényegében a magánkiadóknál alig maradtak tankönyvek; a szakképzés színvonala pedig minősíthetetlen.
Nem kérdés a drágulás
Hogy a fentiek ellenére mégis bizakodóak saját életüket nézve az emberek, az leginkább a „még több pénz” és „még több munkalehetőség” várakozásának tudható be. Az emberek majdnem fele azt várja, hogy több bért visz haza 2020-ban, és mindössze 8 százalék számol azzal, hogy szolidabb lesz a jövedelme. Ez pártok feletti remény: a fideszesek, DK-sok, momentumosok több mint 60 százaléka kalkulál több pénzzel, a jobbikosok és a bizonytalanok esetében is javában 40 százalék fölötti ez az arány, a legkevésbé a szocialisták támogatói (24 százalék) számítanak anyagi gyarapodásra.
Az más kérdés, hogy az izmosabb bevétel mellett a többség több kiadással is számol. Az embereknek 48 százaléka azt gondolja, hogy jövőre nagyobb lesz az infláció, mint az idén. A pénzromlás mértéke az utolsó decemberi adat szerint 2019-ben 3,4 százalék volt, de az élelmiszerek közül a sertéshús például majdnem 15, a zöldségek, gyümölcsök pedig több mint 10 százalékkal drágultak egy év alatt. Nem véletlen, hogy az emberek több mint 80 százaléka biztos benne, hogy jövőre az élelmiszer megvásárlása jelenti majd a legtöbb pluszköltséget – a drágulási lista második helyén egyébként a gyógyszerek állnak.
Ahogy a bérnövekedésben biztosak az emberek úgy abban is, hogy lesz hol megkeresniük a „több pénzt”. A polgárok 28 százaléka még mindig azt várja, hogy tovább csökken a gyakorlatilag már nem létető munkanélküliség (ha az aktív korúak 96 százaléka dolgozik, akkor teljes foglalkoztatásról beszélünk, és Magyarországon ez a helyzet), 48 százalék pedig úgy véli, hogy jövőre is pont annyian dolgoznak majd, mint 2019-ben. Az azonban intő jel lehet, hogy az emberek 19 százaléka aggódik a munkanélküliség növekedése miatt. Ebben a félelemben szerepet játszhatnak az autóipar fékezéséről szóló hírek, erősítheti az a gyakorlat, hogy a vállalkozások külföldről hozott vendégmunkásokkal próbálják letörni a hazai dolgozók fizetését (illetve velük váltják ki a magyar munkaerőt). Továbbá egyelőre senki nem tudja, hogy a Brexit következtében hány Nagy-Britanniában dolgozó magyar térhet haza. (Emlékeztetőül: a munkaügyi statisztikákat nagyban szépíti, hogy legalább félmillió magyar robotol külföldön.)
