A vezércikk Budapest, Pozsony, Prága és Varsó példája nyomán arra inti a populistákat, hogy ne húzzanak ujjat a fővárosokkal. Mint rámutat, a négy polgármester töri az utat a többiek számára, és a nacionalista vezetőknek immár nem a kapát-kaszát lengető tömegektől, hanem a városi lakosságtól kell félniük, mert az gyakran gazdagabb, képzettebb és liberálisabb, mint azok, akik kisebb településeken élnek. És most több nagyváros liberális vezetése is hozzálát, hogy megszervezze magát. Így született meg hétfőn Budapesten a Szabad Városok Szövetsége. Tagjai azt ígérik, hogy szembeszállnak az illiberális kormányokkal, az európai értékeket, a demokráciát, a nyíltságot, a szabadságot, valamint a klímapolitikát képviselik. Liberális szigetet képeznek a térséget elárasztó demagóg hullám közepette.
A hatalmon lévő pártok az identitáspolitikára és a „keresztény” értékekre építenek, keltik a félelmet a migránsokkal és a kisebbségekkel szemben. A magyar és a lengyel vezetés próbálja bebetonozni magát, ez pedig aggályos a jogállam szempontjából. A polgármesterek egyezsége a V4-ek fórumának ellentettje, segíthet megváltoztatni a régióról kialakult benyomást. De ha sikerül nekik közvetlenül támogatást kapniuk Brüsszeltől, akkor reményeik szerint elzárulnak bizonyos pénzcsapok a populista hatalmasságokhoz közelálló oligarchák számára. De Magyarországon az ellenzéki irányítás alá került vidéki városok is összefogtak.
A módszer kapós lehet másutt is, az USA-t és Nagy-Britanniát is beleértve. A városok megoszthatják egymással ismereteiket. Vagy ahogy Karácsony Gergely megfogalmazta: a demokrácia hídfőállásai lehetnek. Tüske a populizmus körme alatt. A nacionalista Orbán Viktor úgy reagált az ellenzéki előretörésre, hogy korlátozta az önkormányzatok jogkörét. A történelem azonban azt igazolja, hogy az effajta demagógok jobban teszik, ha nem keménykednek túlságosan saját metropoliszaikkal.
Kiújult az EU vitája a keleti szárnnyal, miután a lengyel parlament figyelmen kívül hagyta az unió kifogását, illetve a tekintélyelvű irányítás ellen tiltakozó tömegek akaratát, és jóváhagyta, hogy a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi tanács megbüntesse, sőt, akár el is bocsáthassa a politikai tevékenységet folytató bírákat, illetve azokat, akik közülük megkérdőjelezik a testület függetlenségét. Már 100 ilyen eljárás van folyamatban. Az sem számított, hogy a Bizottság kérte a törvényjavaslat felfüggesztését. A kormánypártok egytől egyig elutasították az ellenzék 80 módosító javaslatát is. A jelentés hozzáteszi, hogy főként Magyarországon és Lengyelországban a nacionalista vezetők politikai ellenőrzést akarnak a igazságszolgáltatás fölött, noha Brüsszel szerint ez az autokrácia felé vezet.
Donald Tusk úgy reagált, hogy ezzel a lépéssel Varsó az unió perifériájára cselezi magát. A PiS arra hivatkozik, hogy csupán a kommunizmustól örökölt korrupciót akarja kiirtani, mivel egy-két bíró az ellenzékhez lojális. Azt is nehezményezi, hogy a bírák túl autonómok és nem méltányolják a demokratikus akaratot. Szakmai szervezetek ezzel szemben úgy látják, hogy a jogszabály a megfélemlítést szolgálja, így a jövőben a bírák óvakodnak olyan döntéseket hozni, amelyek politikailag népszerűtlenek. De befolyásolja azt is, hogy a többi tagállam bíróságai miként ítélik meg a lengyel jogrendszert, mert ezek után kétséges az ítéletek elfogulatlansága.
A kommentár a lengyel kormányt teszi felelőssé az országban kirobbant jogi anarchiáért, hiszen a hatalom folytatja harcát a bírák ellen, akik szembeszegülnek vele, olyannyira, hogy most már törvény teszi lehetővé visszahívásukat. A Legfelsőbb Bíróság ki is mondta, hogy jogsértő a döntés, amelynek értelmében ezentúl a politika határoz a bírák kinevezése ügyében illetékes nemzeti igazságszolgáltatási tanács személyi összetételéről. A hatalom nem szeretné végrehajtani a számára kellemetlen ítéleteket, inkább azokat büntetné, akik megkérdőjelezik egyes kollégák megbízatásának módját. Ráadásul az új eljárásmód sérti az uniós jogot, így nem véletlenül figyelmeztet a Legfelsőbb Bíróság elnök asszonya, hogy Lengyelország az EU-n kívül találhatja magát, ha megy tovább ezen az úton.
A cél a politikai befolyás kiterjesztése, a bírák megfélemlítése, ami elfogadhatatlan egy uniós tagállamban. Ursula von der Leyennek gyorsan foglalkoznia kell a kérdéssel, függetlenül attól, hogy megválasztását a PiS szavazatainak is köszönheti, és hogy békülékeny húrokat penget Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatban.
Bár a kijáró emberek újra meg újra illúziókat keltenek az atomenergia kapcsán, nem igaz, hogy a klímavédelem nem lehetséges nukleáris erőművek nélkül. Erre mutat rá vendégkommentárjában a Bundestag környezetvédelemmel és atombiztonsággal foglalkozó bizottságának vezetője. A zöld Sylvia Kotting-Uhl emlékeztet arra, hogy Csernobil és Fukushima megtépázta az ágazat nimbuszát. De hívei új lehetőséget éreznek, mivel vissza kell szorítani az üvegházhatást. Magyarország, Lengyelország, Csehország és más államok becsukják a szemüket, noha az új reaktorok építése azzal jár együtt, hogy nincs semmiféle felső korlátja a költségeknek, a határidők folyamatosan csúsznak és jelentősek a biztonsági hiányosságok. Mégis hagyják, hogy az atomlobby zsákutcába csalja őket.
Az ígéret ezúttal is úgy szól, hogy ezeket a létesítményeket rugalmasan lehet majd használni, olcsóak és megoldják a radioaktív hulladék gondját is. Az érvek azonban visszaköszönnek, noha nem foglalkoznak a majdani bontás és az elhasznált fűtőanyagok végleges tárolásának kiadásaival. Ugyanakkor kezelhetőnek tartják egy súlyos nukleáris baleset kockázatát. Az érintett államok gyakorlatilag el tudták érni, hogy anyagi előnyökben részesüljenek az EU részéről az atomenergia után, függetlenül a nukleáris hulladék okozta természeti károktól.
Amikor választani kell a szénre, illetve maghasadásra épülő energia közül, akkor az nagyjából olyan, mintha a pestis és kolera lenne az opció. Németországnak megálljt kell parancsolnia a lobbistáknak, meg kell mutatnia a világ számára, hogy egy időben meg lehet szabadulni a nukleáris és hőerőművektől. A reaktorokban nem lehet az igényeknek megfelelően szabályozni a termelést, így nem vetekedhetnek a megújuló forrásokkal. Azon kívül túl drágák és az elhasznált radioaktív rudak szennyezik a környezetet. Az atomlobbyt azonban nem érdekli a légkör védelme.
