Az Európai Bizottság nagyszabású, 2050-ig tartó tervet készített a karbonsemlegesség, vagyis a zéró károsanyag-kibocsátás elérésére, amelyet Lengyelország kivételével minden tagállam elfogadott. Az európai zöld megállapodás nevű program megvalósításért Frans Timmermans ügyvezető alelnök felel a december 1-jén felállt új brüsszeli testületben.
„A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy alapvetően meg kell változtatnunk fosszilis energiahordozókra épülő gazdaságunkat. Ráadásul akkor, amikor egy újabb ipari forradalom zajlik az egész világon. Ez óriási lehetőség, de egyben kihívás is az EU és minden tagországa számára” – fejtette ki Timmermans, aki jó jelnek tekinti, hogy a múlt heti csúcson huszonhat állam- és kormányfő a támogatásáról biztosította a klímacélt. Az alelnök szerint az egyezséget egyelőre elutasító Lengyelország számíthat a többség támogatására: „Az EU az elmúlt 30 évben mindig szolidaritást mutatott Lengyelország iránt, és legyünk őszinték: sokszor önérdekből. Most is támogatni fogjuk szénre épülő energiaszerkezetének történelmi jelentőségű átalakítását”.
A közösség egy 100 milliárd eurós alapból finanszírozná az átállás nehézségeivel küzdő térségek károsanyag-kibocsátásának csökkentését, majd megszüntetését, nem utolsósorban Közép- és Kelet-Európában. Az összeg uniós költségvetési támogatásból, kiegészítő nemzeti társfinanszírozásból és az Európai Befektetési Bank által biztosított kölcsönökből, valamint bankgaranciából állna.
„Az alapból nem az EU zöld átállását segítenénk, mert az számításaink szerint évi 260 milliárd euróba kerülne. A forrásból az átmenet okozta egyenlőtlen tehervállalást kompenzálnánk. De módosítani szeretnénk a strukturális, a kohéziós és a mezőgazdasági alapok felhasználását is, hogy azok mindinkább a klímacélokat szolgálják, és nagy összegeket mozgósítanánk a magánszektorban is. Azt tapasztalom, hogy a pénzügyi szektor gyorsabban mozdul, mint a politika” – hangsúlyozta Frans Timmermans.
Megerősítette, hogy minden tagállam olyan energiaszerkezetet alakít ki, amilyet csak akar, de a közös pénzből nem kívánnak atomenergiára költeni. „Bár a nukleáris energia nem szennyező, de nem is fenntartható energiaforrás, ráadásul nagyon drága. Ugyanakkor meg kell hallgatnunk azoknak a tagállamoknak az érveit, amelyeknek másoknál kevesebb lehetőségük van nagy mennyiségű fenntartható energiaforrás termelésére” – érzékeltette, hogy Brüsszel nem zárkózik el az egyezkedéstől.
„Erősen hiszek benne, hogy a városok vezető szerepet fognak játszani a zöld stratégiában” – fejtette ki a bizottsági alelnök a Népszava kérdésére. Mint elmondta, lát lehetőséget európai szintű együttműködésükre és közösségi támogatásukra: „El tudja képzelni, hogy városok egy csoportja összefog, és közösen ír ki pályázatot mondjuk 5-6 ezer környezetkímélő városi busz beszerzésére? Az európai gyártók kapva kapnának az alkalmon! De említhetném a víz-, vagy a hulladékgazdálkodást is. Az Európai Unió a strukturális alapokból, az Európai Beruházási Bank kölcsöneiből, vagy a kettő valamilyen keverékéből tudna pénzügyi segítséget nyújtani nekik. Lelkesen pártolom ezeket az ötleteket, és nem hiszem, hogy konfliktust szülnének a városok és a kormányok között”.
Frans Timmermans már nem a jogállam érvényesítéséért felel az Európai Bizottságban, de rajta tartja a szemét a fejleményeken: „A minisztereknek is megmondtam az utolsó tanácskozásunkon, hogy én nem megyek sehová! Szóval, továbbra is itt vagyok, és támogatom biztos kollégáimat, Vera Jourovát és Didier Reynderst, akik remekül ellátják a feladatukat. Nagyot téved, aki azt gondolja, hogy a távozásom erről a porondról valamiféle enyhülést hoz. Az Európai Bizottság az uniós Szerződések őre. Cselekszik, ha azt észleli, hogy támadás éri a független bíróságokat. Dehát nincs is más választása”.
