Miért van, hogy tíz emberből nyolc vadul vásárol, pontosan tudja, hogy most aztán ki kell fosztani a nagyáruházi polcokat? Hiszen jön a karácsony, teli szünnapokkal, és be kell ásni magunkat a lakások lövészárkaiba, és felélni egy évre való ellátmányt, cudar idők jönnek, tízből tíz bolt zárva és tízből tíz tévé világít, és tíz lakásból tízben színes karácsonyfa világít, és tíz tetőből kettőről világító szánon csúsznak le a Mikulások, és tíz erkélyből kettőn Mikulások kapaszkodnak felfelé, mint a betörők.
Miért van az, hogy tíz emberből kettő tanácstalanul ténfereg a nagyáruházi polcok között, és nem tudja, mi a fenét vegyen keresztanyjának, nővérének, nővére gyerekeinek? Ki mire izgul, mi a heppje? Mindenkinek tele van az otthona mindenféle hasznavehetetlen fisfossal. Mégis rinyálunk, hogy semmit nem engedhetünk meg magunknak… Tízből tíznek van norvégmintás pulóvere, karácsonyi mintás zoknija, felesleges parfümje, amelyet büdösnek érez, csokija és piája. Majd a tavaly kapott csokikat újracsomagoljuk, és továbbutaznak, tízből tíz ilyenkor vásárolt csoki úgyis olyan akciós, hogy csak pár vegyi komponensében különbözik a fogkefétől.
Miért van az, hogy tíz családból hét összevész karácsonykor, mert papa megint kommunistázik vagy fasisztázik, mert miattatok van ez is, a sok tetves Rothschild megnyomja a gombot, és az emberek úgy táncolnak, ahogy fütyülnek, mint az automaták, mint a kínai császár agyag hadserege. De papa, hiszen az agyag hadsereg nem táncol, csak áll, és néz gunyorosan előre, lehet, nem is gunyorosak, hanem hunyorognak, mert kínaiak, a szűk keresztmetszeten át nézik a világot. Mert a piszkos turulhívő vadmagyarok elcsinálják ezt a gyönyörű országot, mely annyi Nobel-díjast adott a világnak, hogy az anyátok!
Miért van, hogy statisztikailag tíz papából öt egyetért azzal, hogy semmiben nem ért egyet a másik öttel? Mert ezek a rohadékok elhurcoltak minket, vagonban, mint az állatokat, hát miféle szadista népség… Mert ezek a rohadékok elvették mindenünket, padlássöprés, feketevágás, kuláklista… Jól van, papa, egyék a bejglit, egyik a diósat, másik a másikat!
Miért van az, hogy karácsonyeste, miután a hajcihő lezajlott, az ablaknál állva tízből két ember olyan magányos, mint napközben a fogkefék, amelyekkel senki se törődik, kivéve a jó házakat, ahol napi háromszor mosnak fogat. Tíz emberből hányan mosnak háromszor fogat, miközben tíz fogorvosból kilenc ezt a fogkrémet ajánlja?
Miért van az, hogy tízből nyolc ember karácsonykor bőszen horkol az elfogyasztott italok és ételek befolyása alatt? Ilyenkor tíz tévéből nyolc hiába sugározza a nagyszerűségeket a vakvilágba, hiába jópofáskodnak a műsorvezetők, hiába nyáladzanak mérgeset a komodói varánuszok, hiába rúgják be a csatárok lassításban újra meg újra ugyanazt az utólag les miatt érvénytelenített ollózós gólt, hiába kelletik magukat a villalakók, hiába finganak, böfögnek, másznak egymásra infravörös kamerák kereszttüzében, hiába eszik a gilisztát a dzsungelben, és hiába vonszolnak fatörzseket a sárban lihegve, miközben azt kell énekelniük, hogy iccmájlájf.
Miért van az, hogy tíz Kisjézusból nyolc minősíthetetlen körülmények közé születik, kettőt meg elkapartatnak a szülei? Mert nem így gondolták, nem látják a jövőt, mert nem érdemes erre a csodálatosan rohadó bolygóra életet katapultálni, mert inkább ki kéne őket lőni a Marsra, ott alapítsanak kolóniákat, nagy lufiban levegőt is lőni utánuk, viszlát, jövő nemzedék, térjetek majd vissza platinaragyogású űrhajósruhában, és mentsétek meg a Földet, javítsátok meg, mint egy régi aranyórát, húzzátok fel, mint egy régi aranyórát, vágjátok zsebre, mint egy régi aranyórát.
Miért van az, hogy tíz Szent Józsefből egy alkoholista, egy bántalmazó, egy pedig alkoholista bántalmazó? Miért nem a fát bántják, azt nyeszetelik, vágják, hasogatják, szegelik, csapolják koporsónak, bölcsőnek, ebédlőasztalnak, sámlinak, ajtónak, ablaknak, gerendának vagy fogpiszkálónak, hacsak el nem szabják? Miért nem fitnesszel vezetik le a feszkót, miért nem kick-boxolnak vagy végeznek mindfullness gyakorlatokat, miért nem neveznek be Finnországban egy feleségcipelő versenyre vagy Amerikában lábujjszkander-bajnokságra?
Miért, hogy a bolygón tízből nyolc Mária elviselhetetlen koszban szül, azt a maradék kettőt pedig orvosok félemlítik meg villogó késekkel, okosságokkal, szent otthontalanság közepette? Maradjon nyugton, anyuka, és toljon, lélegezzen nyugodtan, jó kezekben van, most legyen jó kislány, majd a doktor bácsi megmondja, ha nem megy természetes úton, visszük a műtőbe, na, kismama, rajta-rajta, magán a világ szeme, úgy szüljön egykettőre, mint a parancsolat, mint a tízparancsolat, mintha a világ világosságát hozná világra!
