Az EP tegnapi vitájában a képviselők élesen bírálták az uniós agrártámogatások körüli korrupciót, de nem tudtak dűlőre jutni az ügyben, hogy meg kell-e reformálni a rendszert, noha nemrégiben a lap is bemutatta, hogy kelet-európai oligarchák és politikai pártfogóik miként tesznek zsebre milliókat a juttatások révén. Csakhogy a szubvenciók jóformán érinthetetlenek. A cikk, amelyet Orbán Viktor, illetve a Csákvár Zrt egyik kukoricatáblája, valamint az Andrej Babis elleni hatalmas prágai tüntetés képe illusztrál, rámutat, hogy a brüsszeli vita voltaképpen a lényegre tapintott ár, hogy ti. miként lehet felvenni a harcot a visszaélések ellen, de úgy, hogy az EU ne avatkozzon be a tagállamok függetlenségébe. Ha ez nem sikerül, azzal csak még jobban lovat adnak a szélsőjobbos, populista bírálók alá.
A kérdést éppen a New York Times leleplezése nyomán tűzték napirendre, miután az újság kimutatta, a magyar miniszterelnök barátai és családtagjai miként gazdagodtak meg az állami földek eladásából, illetve a Brüsszelből érkező pénzekből. Az egyik holland európai törvényhozó paradoxnak nevezte, hogy két ilyen populista, mint Orbán és Babis, csinálja a felhajtást az uniós források elköltése körül, de ugyanők EU-s pénzekkel tömik tele a haverok zsebét. Brüsszelnek azonban nemigen fűlik a foga ahhoz, hogy jobban a kormányok körmére nézzen, még akkor sem, ha azok a maguk javára visszaéltek a támogatásokkal. Sőt, most olyan javaslat van napirenden, amely még nagyobb jogkört adna az Orbán- és Babis-féléknek.
Az osztrák agrárbiztos úgy reagált, hogy a könyvvizsgálók gyorsan utánajártak a cseh kormányfő cégeinek juttatott európai kifizetéseknek. Csakhogy hiába vetették fel Prágában a hatóságoknak, hogy eljárást kellene indítani a történtek miatt, itt nemzeti hatáskörről van szó, és az egész ügy még hónapokig elhúzódhat, közben pedig Babis szavazhat a következő hét évre szóló költségvetésről.
Az orbáni urambátyám-rendszer jóvoltából milliárdos lett az egykori felcsúti gázszerelőből. Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök gyerekkori barátja az utóbbi időben építette ki igen látványosan cégbirodalmát, szédítő vagyont felhalmozva. Ő a jelképe annak a vállalkozói rétegnek, amely hűséges a hatalomhoz, és amely gomba módra elszaporodott, miután a Fidesz 9 éve visszaszerezte az uralmat. A kormányzat fő jellemzője a korrupció – a Transparency International szerint, amely a 3. helyre sorolja Magyarországot a nepotizmus által leginkább sújtott uniós tagállamok között. Mészáros azonban azt állítja, hogy sikerének semmi köze sincs Orbán Viktorhoz, miközben sorra nyeri az állami megrendeléseket és az EU támogatta programokat, amiből azután egész vállalathálót épített ki.
A Bloomberg 1,5 milliárd dollárra becsüli az üzletember vagyonát, azt is beleszámítva, ami a nej nevén van. A család, beleértve a három gyereket, közreműködik a társaságok irányításában. A família feje kifejtette, hogy a kormánykapcsolatok elkerülhetetlenek, mert vállalkozásaik egy sor állami finanszírozású projektben vesznek részt, de ugyanúgy pályáztak, mint bármelyik más, magyar vagy külföldi vetélytárs. Ám nincs mindenki meggyőződve arról, hogy az Orbánhoz fűződő kapcsolat nem hozott valamicskét mégis a konyhára. Tóth János a Korrupció Kutató Központtól emlékeztet arra, hogy ahol Mészáros indul, ott szinte mindig nyer. Pontosan ez a haveri kapitalizmus lényege.
A nagyvállalkozó újabban Orbán vejének cégével üzletel. Bármit is mond azonban az általa végzett kemény munkáról a felemelkedés titkaként, egyértelmű, hogy a bolt akkor indult be, amikor a Fidesz ismét hatalomra jutott. Majd csillaga rakétaszerű gyorsasággal emelkedett, miután Simicska Lajos összerúgta a patkót a kormányfővel. Onnantól kezdve Mészáros jóformán nem tudott elugrani az állami szerződések elől. Majd olcsón részvényeket vett, azokba utána befektetők is beszálltak, mert bíztak abban, hogy ezek a vállalkozások is elnyerik majd a kormány jóindulatát. Az árfolyamok ezek után az egekbe szöktek, amiből az egykori gázszerelő újabb és újabb cégeket vett. Most már ott tart, hogy külföldön kíván terjeszkedni.
A portál azért tartja figyelemre érdemesnek az Európai Parlament mai és holnapi vitáját Máltáról, mert ez utalhat arra, hogy miként is áll hozzá a Néppárt a Fidesz tagságához. A pártcsalád képviselője előre jelezte, hogy a szigetország miniszterelnökének lemondását javasolja, miután a két évvel ezelőtti újságíró gyilkosság nyomozása során kiderült, hogy a szálak a legfelső körökig vezetnek. Ám kérdés, mit szól ehhez a szocialista frakció, miután Joseph Muscat pártja hozzájuk tartozik. A kérdés napirenden szerepelt két napja az Polgári Jogok Bizottságában is, de akkor már nem maradt idő a megtárgyalására, mert annyira elhúzódott a vita a magyar és a lengyel jogállam helyzetéről, hogy a tolmácsoknak haza kellett menniük.
Az igazságügyi biztos úgy fogalmazott, hogy a lengyeleknél romlanak az állapotok. A hozzászólók közül a Fidesz embereit leszámítva csak a lengyel PiS és a szélsőjobbos, Kotleba-féle szlovák párt képviselői védték a magyar kormányt, az ellenségem ellensége a barátom-alapon. Ugyanakkor egy hivatalos levélből az tűnik ki, hogy a Bizottság belátható időn belül nem tervezi jogállami eljárás megindítását Málta ellen.
A lengyel Legfelsőbb Bíróság úgy látja, akár az ország uniós tagság végéhez is vezethet a varsói kormány és az EU vitája a bírósági reform ügyében. Az állásfoglalás szerint ugyanis ellentmond az uniós jognak, hogy elbocsáthatják azokat az a bírákat, akik a közösségi joganyag alapján megkérdőjelezik a hatalom által bevezetni kívánt változásokat. Márpedig ez súlyosbíthatja a feszültséget Brüsszellel. A szakvélemény azt jósolja, hogy az európai intézmények nem hagyják annyiban a dolgot, hiszen az alapszerződések sérülnek, így hosszabb távon felmerülhet, hogy Lengyelország hagyja el a szervezetet.
A Bizottság úgy reagált a varsói figyelmeztetésre, hogy mindenképpen meg akarja védeni az igazságszolgáltatást a politikai beavatkozástól. Figyeli a fejleményeket, de kész a további egyeztetésekre. Ám azt már két napja bejelentette, hogy megvizsgálja, a kifogásolt tervezet aláássa-e a 3. hatalmi ág függetlenségét. A lengyel Legfelsőbb Bíróság szerint nyilvánvaló, hogy a mostani reform arra megy ki: Andrzej Duda államfő nevezhesse ki a bíróságok új vezetőit. A hírügynökség hozzáteszi, hogy Brüsszel jogállami eljárást indított Magyarország, illetve Lengyelország ellen, mert a két kormány szorosabb ellenőrzés alá kívánja vonni az igazságszolgáltatást és a sajtót.
A tekintélyes német kutató intézeti hálózat, a Max Planck Társaság elnöke elvárja, hogy Magyarországon és Lengyelországban is érvényt szerezzenek a tudomány szabadságát előíró normáknak. Martin Stratmann hangsúlyozta, hogy itt ugyanolyan alapjogról van szó, mint a sajtó és véleményszabadság esetében. Még akkor is, ha a társadalom- és politikatudományi kutatások megkérdőjelezhetnek bizonyos állapotokat, és ezért nyomás alá kerülhetnek. Hozzátette, hogy ahol veszélyben van a szólás szabadsága, az újságírók nem írhatják le következmények nélkül, amit gondolnak, ott a legtöbbször fenyegetés éri a tudomány és az oktatás önállóságát is. Ezt látni Törökországtól kezdve, Indián és Kínán át Brazíliáig. És itt nem egyszerűen az állami erőszakról vagy elnyomásról van szó, a vitakultúra is nagyon fontos. A belső szabadságot ugyanis sérti, ha nem lehet minden véleményt szabadon elmondani.
A szakember arra is kitért, hogy a tudomány szállítja az ismereteket, sőt, a klímakutatás kapcsán a gyógymódot illetően is javaslatokat tesz, de a politikának kell lépnie, és annak jelentős következményei vannak. Azt azonban nem lehet megkerülni, hogy mi lesz a Földdel akkor, ha 3 fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet. Ebből a szempontból Stratmann igen fontosnak tartja, hogy a Greta Thunberg-féle mozgalmak nyomást gyakorolnak a döntéshozókra.
A lap úgy látja, hogy az unió sokkal kevésbé képes beleszólni a világ dolgaiba, mint ahogy azt súlya indokolná, mert az európai politikusok sokszor képtelenek érvényt szerezni a közös érdekeknek. A szabályokon alapuló nemzetközi rendszert mind inkább aláássa az USA, az erősödő Kína és a magabiztos Oroszország fokozódó vetélkedése, és ebbe az EU nemigen tud beleszólni, noha gazdasági ereje és népességszáma predesztinálná arra. Hogy ez így marad-e, az leginkább attól függ, a németek és a franciák egyet tudnak-e érteni a követendő útban. A Német Külpolitikai Tanács igazgatónője rábólint arra, hogy Berlin és Párizs teljesen eltérően ítéli meg a kockázatokat, a geopolitikai kihívásokat, és azt, hogy mennyire sürgető cselekedni.
Az unió igencsak mozgalmas éveket tudhat maga mögött, lásd a pénzügyi válságot, aztán jött Kelet-Ukrajna orosz megszállása, majd a migránsáradat, ami még inkább destabilizálta az európai politikát. Főként Magyarországon és Lengyelországban megerősödtek a nacionalista, populista pártok. 3 éve volt a Brexit és hatalomra került Trump, aki nyíltan az EU szétverésén dolgozik, miközben Moszkva és Peking mind inkább benyomul sok tagállamba, politikai és gazdasági értelemben egyaránt.
Oroszország felkarolja a nacionalista és populista politikusokat a földrészen, akár kormányon vannak azok, mint Magyarországon, vagy a közelmúltig Olaszországban, akár az ellenzéket vezetik, mint Le Pen Franciaországban. A Kreml nyíltan gúnyolódik azon, hogy az EU-nak nincs globális súlya. Ezzel Európában sokan nem értenek egyet, egy francia elemző azonban óvatosan inkább úgy fogalmaz: a pohár félig tele van…
Boris Johnson győzelme azt igazolja, hogy Európát személyi kultusz járja, a pártok sokszor nem egyebek, mint csomagolások nagyarcú vezetőik számára. A személyiség dönti el a dolgokat. Most már nem úgy van, mint korábban, hogy a karizmatikus politikusok egy eszményt, programot és főként a hasonló gondolkodású emberek pártját testesítik meg. Az ideológiát és az elveket a pragmatizmus és a puszta opportunizmus váltotta fel. A mostani brit kormányfő pl. 3 éve még kétféle változatot írt a Daily Telegraph számára. Az egyikben támogatta a Brexitet, a másikban elvetette. Így készítette elő útját a hatalomba. A nyelvezet is azt tükrözi, hogy a személyiség fontosabb az ideológiánál. Azon kívül fontos, hogy ezek a saját útjukat járó politikusok kíméletlenek.
Felemelkedésüket a hagyományos pártok hanyatlása tette lehetővé. Értékek helyett az szabja meg cselekedeteiket, hogy mit mondanak a fókuszcsoportos felmérések, közvélemény kutatások, milyen vélemények látnak napvilágot a közösségi médiában. A híveket az sem zavarja, hogy magánéletükben azért sokszor akad kifogásolnivaló. Viszont már az sem igaz, hogy a vezetői tisztséghez végig kell járni a ranglétrát az adott párton belül. A nagy kérdés ezek után az, merre tart a személyiség vezérelte politika a földrészen. A londoni Chatham House elemző intézet egyik szakértője nem tartja kizártnak, hogy tiszavirág életű lesz ezeknek az embereknek a pályafutása.
Megfigyelők attól tartanak, hogy ha a politikai elit helyébe nem lép valami új, akkor Európa nagyon hasonlít majd Latin-Amerikára, populista, korrupt vezetőkkel, akiknél gyorsan elillan a demokratikus elkötelezettség. Ez az istencsapása már elérte Magyarországot, Orbán illiberális demokráciájával, de jelen van a cseheknél, bolgároknál és románoknál is. Mi több, a személyi kultusz kialakult Németországban is Angela Merkel körül. Őt sem terhelik ideológiai ballasztok, az viszont paradox, hogy személyes vonzereje jelentősen hozzájárult a nagy pártok visszaeséséhez. Az űrt a szélsőjobb, illetve a zöld párt töltötte ki, a bevándorlás elutasítására, illetve a klímaváltozást övező félelmekre építve. De ami igazán fontos, az a marketing. És úgy néz ki, hogy az európai politikában még jó sokáig fontos marad a személyiség.
Fareed Zakariát mutatja be a lap, aki Indiából elszármazott amerikai elemzőként arról nevezetes, hogy jó 20 éve ő találta ki az illiberális demokrácia fogalmát. Olyan rendszereket írt le vele, amelyekben a szavazópolgárok megválasztják a vezetőket, ám azok utána nekimennek a szabadságjogoknak és a jogállamnak, miközben a demokrácia nem korlátozódik a választásokra, hanem lényeges eleme az ellensúlyok tiszteletben tartása. Ezzel együtt tekintélyelvűségbe is beletorkolhatnak. Példa erre több fiatal demokrácia is, amely távolodik a demokratikus modelltől. Áthágja az alkotmányos korlátokat.
A francia történész, Roman Krakovsky azt mondja, a Zakaria-féle definíció segítségével pontosan nyomon lehet követni, hogy a magyar és lengyel kormány fel akarja számolni a liberalizmust. Igaz, Orbán mostanában már keresztény demokráciát emleget, de a lényeg ugyanaz: visszafogni azok jogait, akik szerinte nem tartoznak a nemzethez. Maga az elemző azt fejtegeti, hogy Amerikát nem lehet illiberális demokráciának minősíteni – egyelőre, mert visszatámadnak az intézmények, a sajtó, az igazságszolgáltatás, a Kongresszus, az FBI. Ezek mind megőrizték a függetlenségüket. Ám a szakember nyugtalan amiatt, hogy mi lesz, ha Trumpot újraválasztják, mert akkor az ország aligha tudja elviselni a megrázkódtatást.
A visegrádi csoport fővárosainak polgármesterei védgátat képeznek a liberális demokrácia lelkes védelmezőiként, illetve Európa határozott híveiként. Igencsak jelképes, hogy összeálltak a „Szabad Városok Szövetségében”, mert ily módon akarják ellensúlyozni kormányaik populista törekvéseit. A megállapodás azt jelzi, hogy a négy országban valóban van ellenállás a tekintélyuralommal, a jogállam megsértésével és az uniós értékek elutasításával szemben, még ha az többnyire a kisebbséget képviseli is. Az összefogást Karácsony Gergely történelmi győzelme segítette elő.
Szlovákiában és Csehországban nem annyira súlyos a helyzet, mint a magyaroknál, de az ellenzék ott is korrupcióval és euroszkeptikus retorikával vádolja a kormányt. Mindenképpen jelképes, hogy a négyek együttműködéséről a CEU-n írták alá a szerződést. Az egyetem nagy számban képezett politikai kádereket a térség számára, míg csak nem az Orbán-kormány kipaterolta az oktatás jó részét. A négy főváros nemigen jut uniós pénzekhez, mert nem jól fekszik saját kormányánál, Orbán cimborái és közeli családtagjai kétes módon megszedik magukat az EU által finanszírozott projektekből. Ugyanakkor a közeli magyar sajtó azzal vádolja Karácsonyt, hogy azért szeretne uniós pénzeket kapni, mert azokat Soros civil szervezeteinek akarja átjátszani.
A visegrádi fővárosok lázadásaként mutatja be az újság a Budapesten aláírt négyes megállapodást, amelynek legfőbb célja, hogy a magyar, a szlovák, a cseh és a lengyel főváros az érintett kormányok bekapcsolása nélkül kaphasson támogatást Brüsszeltől, csak éppen esély nincs rá. A négy országban 10 éve indult a tekintélyelvű, antiliberális politikai hullám, de a négy polgármester azt reméli, hogy ők majd feltartóztatják. A csillagok állása most először nekik kedvez a szélsőjobbal szemben. Ezért hívta meg Karácsony Gergely a többieket. A cél a szabad városok összefogása.
Az egyik legnagyobb akadályt a pénz jelenti számukra, hiszen jelenleg sokszor csak úgy juthatnak uniós pénzekhez, ha paríroznak a hatalomnak. Ezért szeretnék, ha közvetlenül rácsatlakozhatnának a kohéziós alapokra. A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy ez lehetetlen. Egy szóvivő szerint Brüsszel egymaga képtelen dönteni a milliárdok sorsáról, itt együtt kell működni a nemzeti hatóságokkal. És ez így marad a jövőben is. Viszont ha felmerül a suskus gyanúja, az EU vizsgálatot rendelhet el, és szélsőséges esetben visszakövetelheti a szubvenciót. Egy tételt azonban mégiscsak igénybe vehetnek a települések: 370 millió áll rendelkezésre a városi kezdeményezések céljára – ám az csepp a tengerben.
