Történelmi pert indítottak tech-óriások ellen olyan kongói családok, akiknek gyerekei meghaltak vagy maradandó sérülést szenvedtek a Kongói Demokratikus Köztársaság kobaltbányáiban, írja a Guardian. A 14 felperes nevében az International Rights Advocate nevű emberi jogi szervezet indította a pert Washingtonban,
Ez az első alkalom, hogy a fentiek bármelyikének felelnie kellhet azokért az embertelen körülményekért, amiket üzleti tevékenységükkel fenntartanak, illetve létrejöttükhöz hozzájárulnak. A kobalt nélkülözhetetlen az általuk forgalmazott termékek lítiumos akkumulátoraihoz, melyek az évente százezer-szám előállított újabb és újabb termékmodelljeikbe kerülnek. Az ásvány iránti kereslet az elmúlt 5 évben megháromszorozódott, és várhatóan még egyszer megduplázódik 2020 végére. A Kongói Demokratikus Köztársaságban - az egyik legszegényebb és leginstabilabb országban - termelik ki a forgalomban lévő kobalt több mint 60 százalékát.
Két beszállítói láncot is leír a Guardian. Az egyik a brit Glencore bányatársaság, ami a bírósági ügy iratanyaga alapján a brüsszeli székhelyű Umicore-nak adta el a kitermelt ásványt, majd ettől a cégtől került a már akkumulátor-minőségű kobalt a fent sorolt mindegyik vállalathoz. A másik a Zhejiang Huayou Cobalt, a kínai bányatársaság által kitermelt koblat az Apple, a Dell és a Microsoft termékeibe került bizonyosan, de vélhetően a Google és a Tesla is felhasználta azt. Felmerül továbbá a kanadai tulajdonú Kamoto Copper Company neve is.
A perlő családok állítják, a rendkívüli szegénység miatt álltak munkába - illegálisan - gyerekeik a kínai és brit bányában. 2 dolláros napidíjról számoltak be (nagyjából 590 forint), illetve a bányából felhozott zsákonként háromnegyed dolláros fizetésről (220 forint körüli összeg). A Glencore-nál dolgozó egyik fiú akkor tűnt el, amikor ráomlott egy alagút, teste azóta sem került elő. Egy másik fiú 9 évesen állt munkába hordárként. Egy napon egy alagútba zuhant, és bár társai felhozták a felszínre, súlyos sérüléseivel magára hagyták. A baleset miatt mellkastól lefelé lebénult. A többi család is összezúzott végtagok, gerinctörések, halálesetek miatt perel - kártérítést soha egyikük sem kapott.
A peranyag szerint az összes cégnek lenne erőforrása felügyelni és szabályozni azt, ami a bányákban és beszállítóiknál folyik, mégsem tesznek így. A Guardian megkeresésére egyedül a Glencore kommentálta az ügyet: állítják, kétkezi munka nem folyik náluk, illetve minden vádat tagadnak. A Huayou, az Apple, a Google, a Dell, a Microsoft, valamint a Tesla egyelőre hallgat.
A globális termelői és beszállítói láncok kérdése óriási jelentőségű a 21. században, jegyzi meg a brit lap cikkét kiszúró Mérce: a legtöbb profit a leggazdagabb országok multinacionális vállalatainál keletkezik, a termelés terhei az alsóbb szinteket nyomják. A kizsákmányolás mértéke a termelési láncon lefelé haladva egyre nő. A globális termelési láncok kuszasága és átláthatatlansága miatt azonban épp azok a vállalatok ússzák meg a felelősségre vonást, akik a legtöbbet profitálnak ebből a végletesen olcsóvá tett és kizsákmányolt munkaerőből. Ez nem csak a bányaiparra igaz, a fillérekért dolgozó gyerekmunkások és az alapvető szabályok be nem tartása miatti munkabalesetek például a textiliparban is mindennaposak. A jelenség másik járulékos költsége, hogy a környezetvédelem területén is meghiúsul a felelősségre vonás. Beszállítóikat az árszabással a csúcson lévő cégek kényszerítik arra, hogy a munkaerőn, a munkavédelmi és környezetvédelmi szabályokon spóroljanak.
