A nemzeti integráció folyamata kontinensünkön lényegében befejeződött - erre a következtetésre jutott Berend T. Iván tanulmányában, amely a Közel Európa távol című esszékötetben jelent meg a a napokban az Éghajlat Könyvkiadónál.
Az MTA korábbi, évtizedek óta a tengerentúl élő elnökének nézeteit osztották a kiadvány valamennyi, egymástól gyakran messze eső szakmai megközelítést alkalmazó szerzője, Csaba Lászlótól, Szelényi Ivánon át Andor Lászlóig vagy Jeszenszky Gézáig. Kölcsönösen megállapították, hogy általában minél kisebb egy gazdaság annál nagyobb az igénye az integrációra. Nem mondták ki, de ebben a tekintetben Európában csak Magyarország lóg ki a sorból, no meg az a Nagy-Britannia, amelynek a folyamatban lévő Brexitjét a populáris dilettantizmus megnyilvánulásának tekintették. Bár a magyar kormányfő gyakran hangoztatja, a tanulmány szerzői szerint az Európai Unió harmadik legjelentősebb tagállamának kiválása korántsem eredményez integrációs válságot. Ugyanakkor 2018-ban - gazdasága méretét tekintve - Magyarország részesült a legnagyobb arányban az uniós támogatásokból, az éves GDP 4,11 százalékához jutottunk hozzá.
Méltán idézte a kötet egyik méltatója, Török Ádám, az MTA főtitkára Márai Sándort: "Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél!" Erre utal a kötet egyik esszéjében Csaba László is, amikor arról ír, hogy "a szovjet birodalomban eltöltött évtizedek bizonyára nem múltak el nyomtalanul. Ha csak a szabálykerülő magatartás elterjedtségére, a közhatalommal való azonosulás alacsony szintjére vagy a pénzügyi közvetítés tartósan csökevényes voltára gondolunk - a teljesség igénye nélkül -, már kézenfekvő, hogy ami a felszínen ugyanaz, a mélyben nem lehet, és nem is ugyanaz." A közgazdász professzor az euró bevezetésének szükségessége kapcsán is utalt arra, hogy "míg elméletileg sekély, gyakorlatilag parancsoló ama szempont követése is, ami szerint egy egységes piac és egységes pénz bizonyos szabályozási, intézményi és döntéshozatali egységességet is megkövetel."
